Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-300
300. országos ülés ISM.febrnár 26 án, hétfőn. % { j úgy fejezzem ki magamat, a harezoló, a kutató észt a vak megadás szellemével váltatták fel. (Úgy van! a jobboldalon.) Láttam, t. ház, egy iskolát, ugyanazt az iskolát, a mely a szeretet vallásában a türelem és a felebaráti szeretet helyett a türelmetlenségnek és a gyűlöletnek magvát hintette el, (Élénk helyeslés.) és a mely átvitte azt először szűkebb körbe, később a szószékre és a szószékről a nagy társadalomba. (Élénk helyeslés,) Én azonban nem találom itt helyén valónak, hogy fejtegessük, mi vagy ki az oka ezen bajok keletkezésének, hogy melyik félen van a tulajdonképeni hiba, hogy ki adta az első impulzust ezen intézkedésekre; nem azért, mert én csak ezen szomorú jelenségekkel magukkal akarok foglalkozni, mert azok elegendők a helyes következtetésnek a levonására. (Helyeslés a jobboldalon) Foglalkoznom kell ezen jelenségekkel, t. ház, mert azok régibb keletűek, mint a kormánynak állásfoglalása, régibb keletűek az elkeresztelési readeletnéi is, és így, ha az okot az okozattal nem akarjuk összetéveszteni : akkor legalább is oda kell konkludálnunk, hogy a kormány állásfoglalása, vagy az elkeresztelési rendelet, nem volt kiinduló pontja a mai bajoknak, mert legfölebb oly pont volt az, a melyen át a régen felgyülemlett láva kitört. (Élénk tetszés a jobboldalon.) A tulajdonképeni indok ezen kérdéseknek szabályozatlanod hagyásában a társadalom nagy és fejlődő igényeinek növekedésében áll. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ivánka Oszkár: Hát miért nem vették fel mindjárt pro<rrammjukba? (Zaj.) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Azért nem vettük fel a programmba, t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk!) mert akkor, mikor ezeket a bajokat általán felismertük, még pedig nemcsuk a kormány kébe lében, nem is ezen az oldalon, hanem Magyarország egész nagy közvéleményében : akkor — s ezzel tartozom a történeti hűségnek és igazságnak, — mi épen azért, mert másnemű programmot adtunk, mert más, fontos kérdéseket akartunk első sorban megoldani, még arról gondolkoztunk, hogy nem lehetne-e újabban dilatorius és pal liativ eszközök által időt nyerni, nem lehetne-e a kérdést még érlelődni hagyni, nem lehetne-e az egyházak egymás közötti viszonyát más úton helyes egyensúlyba hozni? (Úgy van! jobb felöl.) De midőn, t. képviselőház, a leglelkiismeretesebb utánjárás és kísérletek után arra az eredményre kellett jutnunk, hogy az egyházak egymásközti viszonyát kölcsönös megnyugvás mellett maradandóan szabályozni képesek nem vagyunk, midőn arra a meggyőződésre kellett jutnunk, hogy egyes kérdésekben, mint az anyakönyvek veze tésének kérdésében az alsóbb klérus egyenesen felmondta a szolgálatot; midőn azon, hazánkban és törvényeinkben kifejezett és soha kétségbe nem vont elv : hogy^ az állami anyakönyvek, mint közhitelességi! okmányok felett az állam vau hívatva rendelkezni, kétségbe vonatott, sőt annyira mentek és alakultak át a felfogások, hogy ezen anyakönyveknek még kétoldalú, egyházi és polgári jellege is kétségbe vonatott és az egyházi jelleg tétetett predominánssá; (Igaz! Úgy van! jobb felől.) midőn minden kísérlet után azon meggyőződésre jutottunk, hogy ezen, törvényeinkkel, az állam hatalmi állásával és minden közérdekkel ellenkező felfogást nemcsak az alsóbb klérus terjeszti, hanem az a felső egyházi hatóságok részéről is megerősítést nyert, (Igaz! Úgy van! jobb felöl) és midőn végűi felvettetett az 1868:LIII. tcz. módosításának kérdése, ... (Egy hang a baloldalon: Ki vetette fel ? Zaj.) Miklós Gyula: A primás! (Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor miniszterelnök ós pénzügyminiszter: .. • midőn azt láttuk, hogy a törvény módosítása megbontja az egyházak közti egyensúlyt és nem fogjuk a békés viszonyok fentartását más módon lehetővé tenni: akkor ezen históriai előzmények és érett megfontolás után elfoglaltuk azt az álláspontot, hogy az egyház és állam cselekvési körét különválasztjuk (Élénk helyeslés jobb felöl.) és ennek folyományakép behozzuk a kötelező polgári házasságot és az állami anyakönyveket. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felöl.) Erre az álláspontra kellett helyezkednünk, t. ház, mert hiszen nemcsak az 1868:LIII. tcz. 12. § ának megváltoztatása követeltetett, hanem illetékes egyházi faktorok részéről annak is határozott és biztos tudomására jutottunk, hogy épen az egyházak és első sorban a katholikus egyház szempontjából az általános polgári anyakönyvek behozatala nemcsak nem obiiciáltatik, hanem még helyeseltetik, és daczára annak, hogy magas állású egyházi férfiak egyházi állásuknál fogva a polgári házasságnak bármely formáját perhorreszkálták, mégis oda nyilatkoztak, hogy ha már a parancsoló kényszer a polgári házasság valamely nemének behozatalát indikálja, úgy ők minden forma közt a kötelező formának behozatalát tartják legkevésbbé sérelmesnek. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől.) Ezt a történeti igazság és a kérdés egymásutánja érdekében tartottam szükségesnek e helyen elmondani, (Helyeslés jobb felöl) mert még mindig kisért az a kérdés, mintha nem tudom micsoda komáromi határozat vagy magatartás irányította volna a kormány politikáját. Ezért kellett bizonyítékát szolgáltatni annak, hogy először is a kérdés nem akkor vettetett 27*
