Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-300

204 300, arszsgos filés lS9á, februir Sö-áu. hétfán, kényszeren alapúi, hogy mindenki előbb papjához menjen ? (Élénk helyeslés jobb fd'dl.) Nem azért hozom fel ezt, t. ház, mintha egy államférfiónak, kivált a kinek oly pozicjziója van, mint gr. Apponyi Albert t. képviselő urnak, nem lehetnének fontos okai arra, hogy egyszer elfoglalt álláspontját meg is változtassa; de én csak arra kérem, hogy akkor ne mondja, hogy álláspontja nem változott , (Igaz! Úgy van! jobb felöK) Arra kérem a t. képviselő urat, olvassa el Kossuth Lajos nagy hazánkfiának egy beszédét. (Élénk éljenzés a szélső baloldalon. Zajos derültség és felkiáltások bal felől: Mont hivatkomak rá? Zaj és nyugtalanság jobb felöl.) Lits Gyula: Most hivatkoznak Kossuth Lajos beszédjére? (Nagy zaj. Elnök csenget.) Meszlény Lajos: Kidobták az országból! (Zaj.) Olay Lajos: Arról csak mi beszélhetünk ! (Nyugtalanság a hal és szélső baloldalon. Bálijuk! Halljuk! a jobboldalon.) Darányi Ignácz: Engedelmet kérek, ha emlékezetem nem csal, gr. Apponyi Albert képviselő úr jászberényi beszédében szintén hivatkozott Kossuth Lajosra, és minthogy egy közjogi alapon állunk, bármennyivel is vagyok szerényebb tehetség mint ő, méltóztassanak kettőnknek egyenlő mértékkel mérni. (Helyeslés a jobboldalon. Folytonosan tartó zaj és nyugtalanság a bal- és szélső baloldalon.) Polónyi Géza: Önök honosították ki Kossuthot! (Zaj.) Madarász József: A megtért bűnös Isten előtt is kedves! (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon. Nyugtalanság jobb felöl. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) Darányi Ignácz: Ne féljen t. Polónyi Géza képviselő úr, hogy midőn Kossuthot idézem, valami kellemetlen dolog következik reá nézve! (Derültség jobb felől.) Polónyi Géza: O dehogy, dehogy ! Csak idézzen! Darányi Ignácz: Én Kossuthnak egy nagyon régi, egy fél század előtt tartott beszédére hivatkoztam, és pedig csak a gr. Apponyi Albert képviselő úrral szemben felállított tételre vonatkozólag. Azért hivatkozom épen ő reá, mert őt a következetesség emberének mindenki elfogja ismerni. (Halljuk! Halljuk!) És ő mégis azt mondja . . . Meszlény Lajos: Hogy piszkos a víz! (Zajos derültség a szélsőbalon.) Molnár Béla: A melyet az urak felkavarnak ! (Derültség jobb felől.) Darányi Ignácz: . . . azon emlékezetes, talán egyik legszebb beszédében, hogy az államférfiak egyik legritkább és legkiválóbb hivatása, hogy tévedéseiket beismerni elég erősek legyenek. Felvettetett, t. képviselőház, itt az a kérdés, hogy kik tekinthetők liberális embereknek, kik nem ? Én, t. h kérdésnek ily szubjektív irányú vitatásába bele menni nem fogok, hanem igenis állok elébe a-zonkérdésnek, melyet arra nézve vetett fel gr. Apponyi Albert képviselő úr, hogy vájjon a házasságkötés formája döntő, vagy fontos lehet-e liberális szempontból. Itt előre bocsátom, t. ház, hogy a liberalizmust önczélnak nem tekintem; (Helyeslés jobbról) a liberalizmus csak eszköz az állam boldogítására. (Közbekiáltások balról: A hatalomban maradásra!) A magyar nemzetnél azonban, t. ház, hatékony, nagyon hatalmas és szükséges eszköz az: mert a történet példája azt tanítja, hogy az államok csak azon elvek alapján épülhetnek tovább, a melyeken felépíttettek. (Igaz! Úgy van! Helyeslés jobb felől.) A modern magyar állam liberális elveken, liberális intézményeken épült; ezen államot, ezen épületet csak ily elvekkel, esak ily intézményekkkel lehet fejleszteni tovább. (Igaz! Űgy van! jobb felöl.) Vajay István : Sok ezer millió adósság ! Darányi Ignácz: Az igazságügyminiszter úr kifejtette, hogy még a megkötés formáját tekintve is, a szükségbeli polgári házasság sem az egyéni szabadságnak, sem az állam szabadságának, sem a jog egységének, sem a liberalizmus követelményeinek nem felel meg teljesen. Ennél immorálni nem kívánok, és felállítom a tételt úgy, a mint azt gr. Szapáry Gyula és gr. Apponyi Albert képviselő urak felállították. Legyen nekik igazuk, hogy a házasság megkötésének formája nem a liberalizmus kérdése. Madarász József: De igenis! Darányi Ignácz: De kérdem, — dato, sed non coneesso, — midőn felállanak a szellemi ütközetnél a csatarendek; midőn mindenkinek állást kell foglalnia, és el kell magát határof nia, hogy jobbra, vagy balra áll-e : vájjon szavazhutnak-e azok, a kik a többi törvényjavaslatokat és a polgári házasság elvét helyeslik, azokkal, a kik minden módon megbuktatni akarják ? (Halljuk! Halljuk !) így kell a kérdést felállítani. És én esak arra figyelmeztetem gr. Apponyi Albert képviselő urat, a kinek saját érdemei s a kedvező szerencse oly pozicziót biztosított, pártjának élén, hogy a nagy hadjáratokat, a nagy csatákat nemcsak a hadjárati terv alapelveinek hiányai miatt, hanem taktikai okokból is el lehet veszteni. Egy példát ad erre a történelem. (Igaz! Úgy van / jobb felöl.)