Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-300

800. orssiágos ülés 1894. február 26-án, hétfőn. 105 Gr. Szápáry Gyula t. képviselő úr (Halljuk! Halljuk!) azt állította, .... (Zaj a hal- és szélsőbalon. Egy hang bal felől: Két esztendő előtt ? Halljuk! Halljuk!) Most! (Zaj és közbeszólások a bal- és szélsőbalon.) Elnök: Méltóztassanak a képviselő urat meghallgatni! Darányi Ignácz: • • . Mondom, azt állította, hogy most már odáig jutottunk, hogy ha valaki (Zaj a bal- és szélsőbalon.) egyházának szertartását követi, ha valaki egy katholikus templomra, egy katholikus felekezeti iskolára áldoz, azt már ultramontánnak mondják és tekintik. Gr. Szápáry László: Úgy van! (Mozgás jobb felől.) Darányi Ignácz: Gr. Szápáry László képviselő úr azt mondja, hogy úgy van ! Higyje el a t. képviselő úr, nem úgy van. (Helyeslés jobb felöl.) Azonnal példákat mondok. Én kérem, a bécsi »Vaterland«-ban, melynek egyik szorgalmas olvasója vagyok, (Derültség.) azt olvastam, hogy gr. Csáky Albin kultuszminiszter úr a templomba szorgalmasan jár, és hogy katholikus szempontból ellene panasz nincsen. Kérdem, van-e valaki a házban, van-e valaki az országban, a ki gr. Csáky Albin kultuszminiszter urat ultramontánnak tartja? (Élénk tetszés jobbról. Zaj a bál- és szélsőbalon.) Én, t. ház, hallottam, hogy b. Orczy Béla főkamarásmester a saját és családja áldozatkészségével nagy és díszes templomot építtetett Ujszászon. Hallotta-e valaki azt, hogy b. Orczy Béla ezért ultramontán? (Tetszés jobbról.) Többet mondok, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) ha az, hogy valaki katholikus felekezeti iskolát támogat, elég arra, hogy ultramontánnak neveztessék, akkor én, t. ház, ünnepélyesen bejelentem, hogy én ultramontán vagyok. (Tetszés jobbról. Zaj a bal- és sséUőbalon.) Elnök. (Gsenget.) Csendet kérek, t. ház! Darányi Ignácz: Én, t. i. magam is csekély hozzájárulásommal, hozzáteszem, bár nem vagyok kötelezve, nem jogczímen, vagy kivetés útján, hanem önkéntes adakozásommal hozzájárulok évenkint ahhoz, (Éljenzés jobbról.) hogy egy kis katholikus felekezeti iskola fennállhasson és fennálljon, bizonyságot tehet erről az országosan ismert Molnár János komáromi apát úr. (Zaj balról.) De ennél a thémánál, t. ház, nem immoráíok tovább. (Halljuk! Halljuk!) Hallottuk azt, hogy

T ha törvényjavaslataink elfogadtatnak, akkor a pártok vallások szerint fognak alakulni; hallót tuk, hogy itt egy rendes vallásháború lesz. Hát én, t, ház, attól nem félek. Felekezetekre bontani csak megromlott, depravált, veszniindúlt nemzetet lehet. (Élénk tetszés jobbról.) Ha mi történetünkre visszatekintünk, erre támpontot sehol sem nyerünk. Ha felmegyünk, t. ház, a budai várba, a hol minden falazat egy kis történetet jelent, és ha megállunk ott a helyőrségi kath. templom előtt . . . Hock János: A Hentzi-szobor előtt! (Zaj és közbekiáltások balról.) Darányi Ignácz: Ez ellen Vajay t. képviselő úrnak csak nem lesz kifogása ? (Felkiáltások a szélsőbalon: Nem Vajay, hanem Hock szólott közbe !) "Bocsánatot kérek Vajay képviselő úrtól, mert Hock János képviselő úr szólt közbe. Ha megállok a várban a helyőrségi templom előtt, ott látok egy táblát, arra a táblára az van felírva,, hogy a török elnyomatás idejében ezen templomban felváltva tartattak a katholikus és protestáns isteni tiszteletek. Ez történt az országban más helyeken is. Ez megtanít bennünket arra, hogy nagy szerencsétlenségek idején, és nagy katasztrófák után mi tudunk egy templomban is imádkozni, (Úgy van ! a jobbóldalon.) és hogy egy fedél alatt is megtaláljuk az istent. (Helyeslés és tetszés a jobboldalon.) De ha nézem a történelem egyéb szakait, akkor is azt látom, hogy dicső emlékű nagy küzdelmeinkben mindkét felekezet együtt harczolt és együtt vérzett egymással. (Úgy van! a jobboldalon.) És később változott időkben együtt és egymás mellett folytatták a harczöt az ész és szellem fegyverével. (Egy hang a baloldalon: Tisza is mindkettőt becsapta! Derültség a baloldalon. Zaj és mozgás a jobboldalon.) Valamint a fizikai világban, azonképen a nemzet életében is az erények és tulajdonok átörökölhetők. Mi a régi szabadelvű főrendeknek, kiknek nevét a történelem ma is kegyelettel őrzi, szabadelvű utódait ma is meg fogjuk találni. (Úgy van! a jobboldalon.) A középosztály az, nem pedig egy kis, de intelligens kör, a mint gr. Szápáry Gyula képviselő úrnak mondani méltóztatott, a középosztály zöme áll a mi hátunk mögött; (Elénk helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás a baloldalon.) annak a középosztálynak a zöme, a mely Magyarországon a politikai vezetést eddig kezében tartotta és szándékozik azt ezentúl is megtartani. (Helyeslés a jobboldalon.) De, t. ház, beszéljünk most a magyar népről. A magyar nép nem sablonokon növekedett fel, nem egy gyárban, vagy egy műhelyben töltötte egész idejét, hanem földmívelő nép, a mely faj kénytelen az idők változata szerint, az esélyek szerint tevékenységét és annak irányát folyton változtatni. Ennek a földmívelő népnek, melyben nemzetünk Ősereje rejlik, és ezen tulajdonának, ennek a tiszta ítéletnek, ennek a józan