Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-293

298, országos illés 189á. február 10-én, szombaton. 15 Elvégezte az elnökkel! Nem rá tartozik! Zaj.) — a saját ügyem is, mert általánosságban mondotta, — a melyebet én itt felszólalás és megjegyzés nélkül nem hagyhatok. Én sokkal jobban tisztelem a parlamenti tanácskozások méltóságát (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljukt a jobboldalon.) és nagyobb tisztelettel viseltetem a parlamenti illem iránt, semhogy a képviselő lírral szemben hasonló kifejezésekkel, az ő inparlamentáris kifejezését, inkorrekt eljárását itt megbélyegezzem. Hanem felszólítom a képviselő urat, (Zajos felkiáltások bal felől: Rendre! Rendre! Halljuk! Halljuk! jobb felől. Nagy zaj. Felkiáltások bal felől: Eláll! Elnök csenget.) hanem felszólítom a képviselő urat, (Zajos felkiáltások a baloldalon: Eláll! Rendre! Nagy zaj.) nyilatkozzék a képviselő úr arra nézve, (Nagy zaj. Felkiáltások bal felől: Mit szól az elnök ehhez ?) kikre értette ő, (Nagy zaj és és mozgás a baloldalon.) felszólítom a képviselő urat, nyilatkozzék arra nézve, kikre értette azon inkorrekt, inparlamentáris és minden parlamenti illemet sértő, durva kifejezéseit \ (Helyeslés a jobbóldalon.) Ha a képviselő úr, úgy, ;i mint állítja, — de én soha neki el nem hiszem, hogy őszintén nyilatkozik, akkor én a kép viselő úrral szemben tudni fogom eljárásomat a parlamenten kivül. Ezt kívántam megjegyezni. (Hosszantartó, zajos felkiáltások bal felől: Rendre! Nagy zaj és nyugtalanság bal felől.) Ugron Gábor: Személyes kérdésben kérek szót. (Hosszantartó, nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott képviselő úr kirohanására nem fogok válaszolni, mert többre beesülöm önmagamat. (Zajos helyeslés és éljenzés a bal- és szélsőbalon. Nagy zaj.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk ! Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) Ugron Gábor képviselő úr ... . (Meg-megújuló zaj a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Ivánka Oszkár: Most már félünk, valamennyien félünk! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Ugron Gábor képviselő úr azt a kérdést iutézte hozzám, vájjon fentartja-e a kormány álláspontját az 1868 : LIIÍ. törvényczikk módosítására vonatkozólag. Azt hiszem, t. ház, hogy akkor, midőn e tekintetben többször és következetesen mindig ugyanazon szellemben nyilatkoztunk e házban, midőn javaslatainkat felállított programmunknak és többszörösen tett nyilatkozatainknak megfelelöleg terjesztettük elő: akkor a t. képviselő úr bennünket joggal nem illethet azzal a gyanúsítással, mintha az 1868 : LM. tcz. czélbavett módosítását elejteni kívánnók. (Helyeslés a jobboldalon.) Egyébként, ha a t. képviselő úr csak valamennyire is figyelemmel kisérte az erre vonatkozó tárgyalásokat; ha figyelemmel kisérte az ezen törvényczikk módosítására vonatkozólag előterjesztett javaslatnak záró paszszusát, azt hiszem, ő maga nem támaszthat kétséget a kormány ebbeli őszinte szándéka iránt. (Úgy van! Élénk helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő ár azt is kérdezte tőlem, vájjon megfontolással tűztük-e napirendre a házassági törvényjavaslatot, mert a többi, ezzel összefüggő javaslatok még nincsenek előkészítve. Ha a t. képviselő úr figyelmére fogja méltatni az igazságügyi bizottság jelentésének kezdő passzusait, (Felkiáltások a szélső baloldalon : Hol van? Nem ismerjük!)— csodálkozom, hogy nincs tudomás róla, hiszen minden lapban közölve volt, — akkor, azt hiszem, e kérdésére is megtalálja a felvilágosítást. Csak egyet kívánok a t. képviselő úrnak megjegyezni: (Halljuk! Halljuk!) legyen meggyőződve, hogy a megfontolásra való intelemre az ő részéről sem nekem, sem nekünk, a kik ellenkező véleményen vagyunk, semminemű szükségünk nincs! (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől.) Mi kellő megfontolással, előre megállapított terv és programm szerint járunk el, s e tervet és programmot a legkisebb részleteiben is egész őszinteséggel hoztuk nyilvánosságra, (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) úgy, hogy bennünket, t. képviselő úr, a hátmögiség vádja semmiképen sem illethet. (Élénk tetszés a jobboldalon. Mozgás a bal- és siélső baloldalon.) Hanem én ajánlok egyet megfontolásra a t. képviselő úrnak. (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Ajánlom megfontolásra azt, hogy mikor a képviselő úr maga is e kérdések objektív és higgadt tárgyalását kívánja, vájjon helyesen cselekszik e, ha minden kicsinyes és alárendelt inczidenst felhasznál arra, (Úgy van! Úgy van! Tetszés jobb felől. Mozgás a szélső baloldalon.) hogy oly jeleneteket provokáljon, mint a minőknek most is tanúi voltunk? (Élénk lielyeslés és tetsz's a jobboldalon.) De nemcsak megfontolásra ajánlom ezt a t. képviselő úrnak, hanem egyúttal azzal a kéréssel is járulok hozzá, hogy az ő parlamenti erejét és tehetséget tartsa fenn egy higgadt vitára, mely a közelebbi napokban e házban meg fog indulni, s legyen meggyőződve, hogy nemcsak az itt tárgyalás alatt levő kérdésnek, hanem a parlament nyugalmának és az egész parlamentarizmusnak nagyobb szolgálatot fog vele tenni, az objektivitásnak inkább fog szolgálatában állani, mint hogy egyes nyilatkozatok által legalább is — hogy úgy fejezzem ki magam — a türelmetlenséget kényszeritőleg provokálja. (Úgy van! Úgy van! Tetszés jobb felől. Mozgás a szélső baloldalon.)