Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-300

202 300. orsíágos ülés 1894. februAr 26-án, hétfőn. jobb felöl.) Egyiknek ép oly kevés jogosultsága volna, mint a másiknak.« Ezek után a komáromi dolgokkal foglal­kozni nem kívánok, hanem mielőtt ezt befejez­ném, át fogom adni gr. Szapáry Gyula kép­viselő urnak a komáromi egyházkerületi gyűlés jegyzőkönyvét, a mely 230 határozatot tartal­maz. És ismerve a t. képviselő úr lojalitását, mindazok irányában, a kik ott jelen voltak, és a kiktől, hozzáteszem, hazafiatlanság lett volna az összes katholikusok ellen irányzott határo­zatokban részt venni, — felkérem a t. képviselő urat ezen jegyzőkönyv átadása mellett, hogy méltóztassék ezen határozatokat átnézni. (Derült­ség a szélsőbalon. Egy hang szélsőbal felöl: Nehéz lesz!) Igen könnyű lesz, mert névmutató van benne; s ott van a 48. pont. Madarász József: Csak nem akarja meg­téríteni?! (Élénk derültség a szélsőbalon, Halljuk! Halljuk !) Darányi Ignácz: És ha a t. képviselő úr e jegyzőkönyvben nem fog találni semmi oly határozatot, a mely akár a herezegprimás sze­mélye, akár az összes katholikusok ellen hoza­tott volna, akkor arra fogom kérni a képviselő urat, szíveskedjék tévedését a ház eiőtt beis­merni. (Helyeslés a jobb- és a szélső baloldalon.) De, t. ház, ahhoz a ponthoz értem, hogy ki van jogosítva a protestáns egyház nevében nyilatkozni? És engedje meg Bánó József kép­viselő úr, hogy én most az ő beszédére térjek. (Halljuk ! Halljuk!) Bánó József képviselő úr beszédében a következőket mondja: (Olvassa) »Én méltatlan tagja volnék annak az egyháznak, melyhez tar­tozom, nem volnék méltó ahhoz a veihez, me­lyet őseim a protestáns vallásért ontottak, hogy­ha ilyen körülmények között, mint protestáns, nem foglalnék állást e törvényjavaslattal szemben.* Előre megjegyzem, hogy szerintem itt nem ülnek protestáns, és nem ülnek katholikus kép­viselők, (Élénk helyeslés a jobb- és a szélső bal­oldalon.) Madarász József: Ez a tiszta! Darányi Ignácz: Ezt az álláspontot nem szabad mellettünk, és nem szabad ellenünk el­foglalni; (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) itt, a mint én értem és tudom, csak magyar képviselők vannak. (Élénk helyeslés jobb felől.) Bánó József t. képviselő úr nagyon jól fogja tudni, hogy a protestáns egyházi szerve­zet szerint a legfőbb törvényhozó és legfőbb intézkedő hatóság a zsinat. A zsinaton, különö­sen az ágostai zsinat albizottságában merült fel olyan nézet, a minőt a t. képviselő úr hirdet, ott tettek olyan indítványt, hogy mondassék ki, hogy az 1868 : LIII. tcz.-hez feltétlenül ragasz­kodnak és annak fennállását nem tartják a pol- I gári házasság behozatalától függővé tehetőnek. Azonban sem a református, sem pedig az evan­gélikus plenáris zsinat, daczára annak, hogy ez az eszme, ez az indítvány felmerült, a mel­lett nyilatkozni és állást foglalni nem kívánt. A református zsinat Tisza Kálmán képviselő úr indítványára a következő határozatot hozta: »A házassági ügyek is azok közé tartoz­nak, a melyek mindkét egyházat közösen érdek­lik, de miután ezen ügyek mai állásukban első sorban állami szempontból bírálandók meg, a zsinat nem tartja időszerűnek ez alkalommal a házassági kérdésekben nyilatkozni.« Ez volt az, a mit a református zsinat 1892. deczember 3-án elfogadott. Bánó József: Nos tehát? Darányi Ignácz: Ugyanezt a határoza­tot Győry Elek úr indítványára az ágostai zsinat is 1893. február 10-én elfogadta. Bánó József: Mi következik ebből? Darányi Ignácz: Azt kérdi Bánó József képviselő úr, hogy mi következik ebből? Az következik, hogy ámbár azon eszme, a melynek a képviselő úr itt kifejezést adott, t. i. az, hogy az 1868. évi LIII. ícz.-nek módosítása ellenez­tessék, ott felhozatott 'és felvettetett, a zsinat abba nem kívánt belemenni, hanem azt mondotta, hogy a kötelező polgári házasság kérdése — szerintem is igen helyesen — első sorban nem egyházi, hanem állami feladatot képez. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a szélsőbalon.) T. ház! Gróf Apponyi Albert t. képviselő úr a kötelező polgári házasságról beszélvén, nagy apparátussal fejtette ki, — és megvallom, igen szépen és elvileg igen helyesen is, — hogy a kötelező polgári házasság alkalmas arra, hogy esetleg többet ártson a protestáns egyháznak, mint a katholikusoknak és erre nézve Német­ország példájára hivatkozik. Nem tagadom, t. ház, hogy Németország­ban e részben nagy mozgalom volt; de arra kérem a képviselő úr szíves figyelmét, hogy Németországban más a protestáns vallás hely­zete, mint itt; Németországban ez a túlnyomó vallás s ennek az állammal Németország nagyobb részében mindenféle vonatkozásai vannak. Különben, ha a t. képviselő urat érdekli az, — és bizonynyal érdekli, mert hisz e thémá­val hosszan és behatóan foglalkozott, — hogy Németországban ma mikép gondolkoznak e kér­désről: engedje meg, hogy felolvassak^ egy le­velet, melyet Németország elsőrendű protestáns egyházi tekintélye, a szász királyság szuperin­tendense és Magyarország lelkes barátja, dr. Pank intézett 1893. Julius 17-én a, magyar ágostai egyház egyik kiváló és jeles püspökéhez, Ze­lenka Pálhoz. Ebben a következőket mondja; »Élénk érdeklődéssel kisértem az egyház.

Next

/
Oldalképek
Tartalom