Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-300

300. országos ülés 1894. február 26-An, hétfőn. gQ J hogy túlélés volt, — akkor méltóztassanak megengedni, hogy mivel az összes katholikusokról volt szó, felolvassam a jelentés egy másik részét is. (Halljuk! Halljuk! Olvassa) »Én bízom nemzetünk jó géniuszában s erősen meg vagyok győződve a felől, hogy a törvényhozó testűlet megvédelmezi az állam szuverenitását bárhonnan jöhető támadás ellen, s azon római katholikusoknak, kik ősidőktől kezdve következetesen küzdöttek mindea idegen beavatkozás ellen, kik jó római kathoíikusok, de egyúttal jó hazafiak is voltak, s'az egyház és a haza iránti kötelességeiket Össze tudták egyeztetni, de a haza érdekeit sohasem rendelték alá az egyház érdekeinek, kik a 40-es években is férfias kitartással küzdöttek a reverzálisok ellen, ezeknek utódai most sem tévesztendik szem elől az állam érdekeit, a felekezetközi béke fentartása szükségességét s nem működnek közre azokkal, kik a reverzálisok korát akarják újólag visszaidéznie (Helyeslés job bról.) Azt hiszem, ebben az összes kathoíikusok támadása nem foglaltatik (Úgy van! Úgy van! jobbról.) De ha valaki igazságosan és méltányosan akar ítélni, nem elég ezt a püspöki jelentést kezébe vennie, hanem kezébe kell vennie azon püspöki köriratokat is, a melyeket a másik oldalról azon időben a rozsnyói püspök és más püspökök pásztorlevelek alakjában kibocsátottak. (Élénk helyeslés jobbról) El kell olvasni, hogy megtudjuk, micsoda utasítást nyertek a hívek azokban a pásztorlevelekben. (Halljuk ! Halljuk / jobb felöl.) Bocsánat, hegy e dologra ennyire kitérek, de minthogy kétszer nem sikerűit a tényállást kideríteni e házban, azt hiszem, kötelességet teljesítek ezzel. (Helyeslés jobbról.) Azt mondhatná valaki, hogy nem a szorosan v«tt egyházkerületi közgyűlésen, hanem azon jubileum alkalmával, mely előtte való nap ünnepeltetett, történtek kifakadások az összes kathoíikusok ellen. Felolvasom Papp Grábor püspöknek az ünnepelthez intézett beszédéből csak a következő passzust: »De ha mégis választanod kellene a kettő között, — t. i. a haza és egyház között, — te okvetlenül a hazát választanád, mert a hit örök igazságait diadalra juttatja az előre haladó kornak szelleme, ... de ha a nemzet meghalt, ha a haza elveszett, azt nem támasztja fel, nem adja. többé vissza soha semmi hatalom.« (Élénk helyeslés jobb felöl.) Azt hiszem, ebben nem foglaltatik támadás senki ellen. (Élénk helyeslés jobb felől.) Erre így felelt az ünnepelt Tisza Kálmán képviselő úr, mint főgondnok : »Hiszen hogyne tudnók, hogy a 30-as évek végén és a 40-es évek elején a reverzálisok, a vegyes házasség KÉPVH. ÍTAPLÓ. 189^—97, XVI. KÖTET. és mind az, a mi ezzel kapcsolatban van, képezte a hazai tárgyalások, vitatkozások anyagát és nézze meg bárki az akkori kornak naplóit, iratait, meg fogja látni, hogy a küzdelmet nemcsak a protestánsok vitték, hanem vitték a római katholikus valláson levő hazafiak.« Madarász József: Beöthy Ödön volt az első! Darányi Ignácz; Azt hiszem, ebben sincs támadás az összes kathoíikusok ellen. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Még egy passzust kell kiemelnem a főgondnoki beszédbői, t. i. ezt: »Magyarország főméltóságú klérusa bonyodalmas, kényes kérdéseknél mindig tudta úgy hazafiságának, mint böicseségének jelét adni.« Azt hiszem, ezzel sem a herczegprimás, sem a klérus nincs megtámadva. (Úgy van ! Úgy van! jobbról.) Itt engedje meg a t. ház, hogy felolvashassak, — ámbár nem tartozik szorosan ide, de ugyanazon alapon látok, — egy idézetet gr. Széchenyi István beszédéből, a ki sohasem tartozott az akkori szabadelvű párthoz. (Halljuk! Halljuk!) Felolvasom azért, mert illik, hogy e vitában kegyeletesen emlékezzünk meg gr. Széchenyi Istvánról is, a ki e kérdésben a következőleg nyilatkozott: »Az apostoli magyar király mindig meg tudta konstitnezionális nemzetével óvni magát Róma szupremacziájától, a főméltóságú klérus status in statu soha sem volt és soha nem is lehet. Valamint inkább és inkább fejledezik honunk konstituczionális elvekben, annál összeutközőbb s így annál tűrhetetlenebb leszen egy külső hatalomnak ilyes befolyása nemzetünkre. Hol a törvény a nemzetet még fejedelmének önkényétől is biztosítja, mikép lehessen az idegen önkénynek alávetve ?« Vajay István: Halljuk a felköszöntőket! Darányi Ignácz: Vajay képviselő urnak is felelni kívánok. 0 követeli a toasztokat is, s én tudom, hogy ő azzal mire czéloz. Gzéloz Tisza István képviselő úrnak, a ki itt nincs jelen, s a ki ennélfogva nem védheti magát, akkor törtónt felköszöntőjére. A felolvasásokat be akartam már fejezni, de ha a t. képviseli) urnak épülésére szolgál, (Derültség jobb felöl. Felkiáltások: Nem érdemes vele foglalkozni!) akkor leszek bátor egy részt a pohárköszöntőből is felolvasni, magát az egészet átadom neki. Felolvasom a következőt: (Olvassa.) »A mi álláspontunk nem lehet más, mint a magyar állam, a magyar liberalizmus álláspontja.* Madarász József: Ez igaz! Darányi Ignácz: »A legvégzetesebb hiba volna saját felekezeti álláspontunkat állítani azon felekezeti állásponttal szemben. (Helyeslés 26