Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-299
299. orsságos ülés 1894. február 24-én, szombaton. 189 mikor azzal egymásra akarunk ijeszteni. (He? lyeslések a szélső baloldalon.) A nemzetiségi kérdések elintézése nem ezeknél a javaslatoknál van helyén. Abban igazat adok gr. Zichy Jenő igen t. képviselő úrnak, hogy a nemzetiségi kérdések elintézése az iskolák kérdése; hanem ha az iskolákban a tanszabadságnak kívánunk érvényt szerezni, ez csak bizonyos mértékig történhetik, addig tudniillik, a meddig ez az állam érdekeit nem sérti. A nemzetiségi kérdést el lehet intézni akkor, ha azon demokratikus alapokat, a melyeken a magyar állam 1848-ban felépíttetett, meg nem hamisítjuk, hanem ha azokat a maguk egészében, sőt teljesen kiépítjük azon szellemnek megfelelőleg, a mely ezen törvényekben él. Remete Géza: A nemzetiségi kérdés a megélhetés kérdése! Horváth Gyula: A mi a megélhetés kérdését illeti, erre nézve megjegyzem, hogy igen sok kérdést méltóztatnak újból a megélhetés kérdésévé tenni. (Igaz ! Úgy van! a jobboldalon.) így például engem a lehető legkellemetlenebbül érintett — pedig alig voltam annak tudatában, hogy felekezeti ember is vagyok — nem az, hogy valamit el akartak tőlem venni, hanem az, hogy Ígértek valamit. (Mozgás a bál- és szélső baloldalon) Én a protestánsokat nem tartom veszélyeztetetteknek, ha hasonló jogokkal és hasonló feltételek mellett állíttatnak ki az élet ktizdterére, mert, a mint a protestantizmus százados múltja bizonyítja, a protestantizmus ott, a hol szabad levegője volt, meg tudott élni, s gyökeret tudott verni és nem kívánt magának üvegházi fedelet. Ha azonban elzárjuk tőle a szabad levegőt, ha bizonyos dédelgetést Ígérgetünk neki, ezt nem tartom helyesnek, mert ez engem gyanakodóvá tesz. Az 1868 : L1II. tcz. rendelkezéseit fontosaknak tartom, de nem azért, mert végre vannak hajtva, hanem azért, mert az deklaratórius törvény, s mert ez minden jó érzésű, tisztességes emberbe, felekezeti különbség nélkül, bevitte azon gondolkodást, azon hitet, hogy a másik felekezettel szemben a barczot; a háborút kerülje. (Helyeslés bal felől.) Valahányszor azonban annak végrehajtására eszközt kellett kézbe venni, az a törvény míudannyiszor elégtelennek mutatkozott, s valahányszor a végrehajtó hatalomnak kellett azt végrehajtania, mindannyiszor kiderült, hogy az tulajdonképen írott malaszt, melynek valódi benső értéke a végrehajtás stádiumában csaknem semmi. És ha én e törvénynél arra, hogy ez átment Magyarország összes polgárainak közérzűletébe, igen nagy súlyt fektetek is, de abban a tekintetben, hogy ezen törvény végre is hajtatott, minthogy az meg nem történt, erre a törvényre azon súlyt fektetni nem tudom, a mit annak igen sok protestáns férfiú tulajdonít. Sőt azt kell hinnem, hogy a protestánsok nagy többsége nem is fektet reá nagy súlyt, (Igazi Úgy van! a báloldalon.) mert annyi józan eszük a protestánsoknak is van, hogy oly törvényre, melynek végrehajthatóságát az ország herczegprimásától kezdve le az utolsó képviselőig (Általános derültség.) mindenki kétségbe vonta, ne fektessenek. Bocsánatot kérek, ha talán ezzel valamely képviselő úrnak tekintélyét megsértettem volna. Tény, hogy a házban mindenki — és teljes joggal — kétségbe vonja azt, hogy ezt a törvényt végrehajtani lehet, az csak a papíron marad. Ugy gondolom, t. ház, hogy mihelyt a protenstántizmusnak azok a feltételek, melyek szabad fejlődéséré kívánatosak és szükségesek, s a melyeket tőle megtagadni nem lehet megadatnak, akár megtartják e törvényt, akár eltörlik azt, a protestánsok helyzetén ez mitsem fog változtatni, mihelyt a reverzálisok adásának és kérésének esetei kizáratnak, mihelyt a há,zasságijog rendezése oly alapra fektettetik, mely alapon a protestánsok, a katholikusok és más felekezetbeliek joga közt különbség nincs, mert egy oly törvény, mely eddig se nyújtott védelmet, ezután bizonyosan még kevesebb védelmet fog nyújtani. De azt nem tartom helyesnek, hogy ugyanakkor, mikor a lelkiismeret megnyugtatása szempontjából bizonyos törvények eltörlése hang súlyoztatik, ugyanakkor lehessen és jogos legyen taktikai szempontból azért, mert bizonyos junktim állíttatott fel, ezen kérdésre nagyobb súlyt fektetni, mint a milyen azt valósággal megilleti. A junktim pillanatában, mikor ez felállíttatott, a kérdésre ugyanazt a súlyt fektetem, melyet fektettem elejétől kezdve, tudniillik, hogy a kötelező polgári házasság behozatala mellett mindazok a garancziák, a melyek a felekezetek külön jogait biztosítják, teljes joggal minden irány ban eltörölhetők, s ezekre szükség nincs. De mindaddig, a míg ilyen intézkedések. nem tétetnek, ezek nemcsak el nem törölhetők, hanem okvetlenül oly intézkedések teendők, a melyek a. törvénynek végrehajtását lehetővé teszik. Ez intézkedések mindegyike azonban a felekezetek közti konfliktusra vezet, e mivel én a felekezetek közti konfliktust a lehető legveszélyesebb dolognak tartom, a megoldásnak azon módját keresem és választom, a mely mellett a felekezeti szuszczeptibilitás minden tekintetben kíméletben részesül. Az idő előrehaladott voltára való tekintettel (Halljuk! Halljuk!) a magam részéről még csak azt kívánom a t. képviselőháznak figyelmébe ajánlani, hogy tagadhatlan az, a mint be-