Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-299

299. ©rsiágos Illés 1894. február 84-én, M«maateii, 187 méretnek, és kell, hogy méressenek, azokhoz ragaszkodom, s a míg lehetséges, azoknak érvényre emelését, ha meggyőződésemből kell is bizonyos fokig áldozatot hoznom, egészen addig a fokig kívánom, a meddig azt lehet. Értem és megtámadni nem tudom azon álláspontot, ha valaki azt mondja, hogy ha nem lehet egészen helyreállítani a házassági jog rendezését és az összes egyházi reformokat, hát akkor csináljunk megannyit belőle, a mennyit lehet. De akkor, ha őszinték vagyunk egymással szemben, mondjuk meg, nevezzük meg a dolgot úgy, a hogy van. Először bizonyosodjunk meg arról, hogy mi az, a mit nem lehet helyreállítani, és egész őszinte erővel és akarattal támogassuk azt a mértéket, a mely szükséges az országnak, a nemzetnek. És ha egyik, vagy másik része meg nem valósítható, akár támogatás, akár pedig akarat, akár előkészítés hiányából és arról megbizonyosodunk, akkor lehet szó arról, hogy engedjünk. De azon kezdeni, hogy mi a nagy eszmékhez, melyeket meg akarunk valósítani, hozzá sem fogunk, hanem már a legközelebbi kérdést ellenezzük: az elhibázott politika, az nem azt mutatni, hogy a nagy reformot nem lehet keresztülvinni és ez nem az eszme iránti bizalmat kelti fel, hanem a bizalomnak megingatását jelenti, (Helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Azért van az, t. ház, hogy gr. Szapáry Gyula t. képviselő úr tegnapi beszédének egyik részével kénytelen vagyok foglalkozni. És ha igen t. képviselőtársam kijelentései fölött kritikát mondok, távol van tőlem, hogy az igen t. képviselőtársam személye ellen irányuljon. Azonban nem lehet kritikát mondani a nélkül, hogy az ember meg ne nevezze a dolgot, és meg ne mondja arra véleményét. Az nem kritika, ha HZ ember azt mondja, hogy nem ért vele egyet, és tartózkodik az ellenérvektől. T. képviselőtársam igen szokatlan állást foglalt el. (Mozgás a szélső baloldalon Halljuk! Halljuk!) Én annyira nem tartom helytelennek azt, ha valaki a kormány élén állott, és az ellenzékhez kerül, hogy épen e szempontból van némi kifogásom a t. képviselő úr eljárása ellen. Ha gr. Szapáry Gyula t. képviselő ár akkor az egyházpolitikai kérdésekben a kabinetkérdést felvetette, azoknak a szokásoknak és követelményeknek megfeielőleg, a melyekhez képest hasonló esetekben alkotmányos kormányok, alkotmányos országokban a parlamenttel és uralkodóval szemben eljárni kötelesek, cselekedett volna: óriási szolgálatot tett volna a nemzetnek is, a koronának is. (Igaz! Úgy vari!) Remete Géza: De jobban tette, mint Tisza! Tisza még mindig ott van! Horváth Gyula: Annyit a t. képviselő úrnak felvilágosításul mondhatok, hogy Tisza Kálmán ugyan még mindig ott van, de őt nem is hallottuk azok ellen beszélni. (A jobboldalra mutat. Élénk derültség és tetszés a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) A különbség tehát nagy. Ha a t. képviselő úr ugyanakkor elmondotta volna ugyanazt, a mit elmondott most, hogy infencziói között egyáltalában nincsen a polgári házasság kötelező formája, hanem ezen nézetem szerint — szűk mértéke az egyházi reformoknak, — nem is reformoknak, hanem bizonyos palliativ szereknek, melyeket most javaslatba hoz és helyesel, — akkor a helyzet tiszta lenne, mert akkor mindazok, kik a szabadelvű pártban annak idején benmaradtak a t. képviselő úrral együtt, holott a kormány teljesen nyilt és őszinte volt és megmondta tisztán és világosan, hogy a kötelező polgári házasság alapján alakúi meg, — a mit különben, mellesleg mondva, nem tartok helyesnek, — akkor, mondom, mindazok tájékozva lettek volna. Ha akkor a t. képviselő úr előáll és azt mondja, hogy én e politikát sem helyesnek, sem jónak nem tartom, azzal szemben állást foglalok, akkor egy felől tájékozta volna a nemzetet és másfelől mindazok, a kik a képviselő úr állásfoglalását helyeselték, szintén ama programmal szemben foglaltak volna állást. Ekkor bekövetkezett volna az a helyzet, a mely minden országban, a legkívánatosabb, hogy t. i. a parlament is, az uralkodó is tájékozva lett volna a felől, hogy oly reformok ajánltatnak neki, melyekre kérdés: van-e többség, vagy nincs? (Élénk helyeslés balról.) Vegyük csak a dolgot a legszigorúbb objektivitással ; a megalakult kormány felvette akkor programmjába a kötelező polgári házasságot és az a többség, a mely addig gróf Szapáry Gyulát követte, megmaradt intakté. A kormány elmondja itt programmját, akkor is intakté megmaradnak mindnyájan. Vájjon ez után nem jogosan támadhatott-e, akár a koronában, akár bárki másban az a kétely, hogy ezek az urak igazán egyebet akarnak-e, mint a kormány"? Ha nem igy lett volna, ha látta volna az uralkodó, hogy nincs meg az az erős konzolidált többség, mely képes ily nagy reformot keresztülvinni, nem lett-e volna lehetséges, hogy az uralkodó meghívja a korona tanácsába a t. képviselő urat s mindazokat, a kik talán más alapou erős többséget tudtak volna teremteni ? A t. képviselő úr jó szolgálatot tesz most is. De a jó szolgálatot megelőzte az a zarar, melyet épen magatartása idésett elő a parlamenti pártokban, az országban és a korona előtt is, mert a korona előtt nemcsak nem nyitotta meg 24*