Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-299

999. országos ülés 1894. február 24-ón, szombaton. 185 lan, náluk felbontható. Ez elv proklamálása sértené a protestánsok lelkiismereti szabadságát, s azért azt ez esetben sem fogadnám el. Vajay István: Ez a valódi liberalizmus! (Derültség.) Hortoványi Jóasef: Fordítsuk meg, t. ház, a dolgot. A mily sértő lenne az eljárás, az összes protestánsokra, ép oly sértő reánk most e javaslat, a midőn hitelveinkkel ellenkezőleg, a házasságot szentségi jellegétől megfosztva, annak felbonthatóságát kötelezőlegkimoiidja reánk is s a házasságiéiért való állami bíráskodást kö­telezőnek deklarálja, s reánk, a nemzet többségét képező katholikusokra ezzel oly intézményt akarnak erőszakolni, a melyet mi hitelveink fel­áldozásának árán el nem fogadunk soha, a melyet reánk nézve jogosnak el nem ismerünk soha, s a mely sérelem ellen a vallás és a lelkiismereti szabadság nevében — ha e javaslat törvény lesz — küzdeni fogunk épúgy, mint hajdan a protestáns egyházak küzdöttek a katholikus egy­ház hatalma és befolyása ellen, s a mint ők kivívták lelkiismereti s hitelvi szabadságukat az egyház befolyása ellen és gyámkodása alul, ha e javaslat törvényerőre emelkedik, Magyarország kilencz millió katholikusa is küzdeni fog ellene ép oly kitartóan, a társadalom terén latba vehető összes befolyásának súlyával s a rendelkezésére álló alkotmányos é* törvényes fegyverekkel ki fogja vívni e téren lelkiismereti s vallás­szabadságát az állam minden hatalma és gyám­kodása ellenében, mint a hogy azt a protestán­sok kivívták. (Helyeslés hal felől.) Nem fogadom el a javaslatot még általá­nos tárgyalás alapjául sem. Molnár Antal jegyző: Horváth Gyula! Horváth Gyula: T. képviselőház! (Hall­juk! Halljuk!) Az idő előrehaladott volta miatt igyekezni fogok beszédemet lehető szűk keretek közé vonni, hogy a t. háznak már is kifáradt türelmét a magam részéről hosszabb ideig ne vegyem igénybe. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt, t. h előttem szólott t. képviselő úrnak egy megjegyzéssel tartozom. A t. képviselő úr, mióta a parlamentnek tagja, következetesen, akkor is, midőn álláspontja igen népszerűtlen volt, midőn, ha szólani akart, szóhoz alig jutott, ép oly következetesen megállott mel­lette, mint most, a mikor sokkal nagyobb rokon­szenvvel és sokkal szívesebb fogadtatással talál kőzik az ő felszólalása. T. képviselőtársam kon­zequens volt és az az álláspont, a melyet a képviselő úr elfoglal, elejétől fogva világos, félre­érthettem Azt hiszem, hogy mindenki azzal tesz szolgálatot az ügyeknek, ha saját maga is félre­érthetetlen álláspontot foglal el, (Helyeslés jobb felől.) Nem azokat ítélem én el, t. képviselő urak, a kik velem szemben ellentétes állásponton KÉPVH. NAPLÓ 1892—97. XVI. KÖTET. állanak akár elvi tekintetben, akár az alkalmaz­hatóság szempontjából; azokat tudom tisztelni, becsülni mindaddig, míg azon ellentétes állás­pont érthető, nyilt és félreérthetetlen; (He­lyeslés.) de azokat az álláspontokat, a melyek alatt akár más, akár én egészen mást sejt­hetünk és végeredményében csak később, mikor arra egész okoskodásokat építettek, derülnek ki, azokat az álláspontokat tar­tom én helyteleneknek, mórt a parlamentet ma­gát, de a mi még sokkal veszedelmesebb, az ország közfelfogását ejtik tévedésbe. (Élénk helyeslés.) óhajtom, hogy azt a mértéket, a me­lyet másra akarok alkalmazni, velem szemben és arra is, a mit mondandó leszek, mindenki egyformán alkalmazza. Hogy félreértésekre okot ne szolgáltassak, kijelentem, hogy én e helyről teljes joggal be­szélhetek azon liberális javaslatok mellett, a melyek jelenleg szőnyegen vannak, és a melyek­nek elseje most tárgyalás alatt áll. Ha egy pil­lanatra a magam személyével foglalkozom, ne méltóztassék azt, t. ház, szerénytelenségnek venni, ezzel csak illusztrálni akarom azt a helyzetet, melyben vagyok (Halljuk! Halljuk!) Tudvalévő, hogy én korábban 'a kormány­párthoz tartoztam, annak soraiban foglaltam he­lyet. Onnan kiléptem akkor, — a mint azt szó­ban és írásban kijelentettem, — a mikor azt találtam, hogy az a szabadelvű irányzat, a mely­nek hű követője voltam, a maga egészében és tisztaságában nem követtetik, sőt azzal ellenté­tes irányzatot folytatnak. A mikor ezt az indo­kolást előadtam, nem egy, de igen sok oldalról azt mondották, hogy én fantomok ellen küzdök, és annak a liberális irányzatnak, a mely Deák Ferencz szellemében él Magyarországon, a sza­badelvű párt hu őre, és én voltam az, a ki té­vedtem. Ma ítélhetnek a képviselő urak, ítélhet ez a t. ház és az ország a fölött, vájjon téved­tem-e, vagy sem? Azt tartottam akkor, és ki­mondottam nyíltan é* világosan, hogy azt a fér­fiút, a ki akkor vezette a szabadelvű pártot, a kinek személye iránt teljes tisztelettel viseltet­tem akkor, és viseltetem ma is, nem tartom azon egyénnek, a ki Magyarországon a szabadelvű irányzatnak jogos vezére lehessen. Gr. Sza­páry Gyula t. képviselő úr volt a szabadelvű pártnak vezére, és én akkor, mikor a vezéri állást elfoglalta, azt mondtam, hog_y én őt a szabadelvű irányzat képviselőjének és olyannak, a kit ebben követni tudnék, nem tartom. Nem egyes esetek voltak csak, nem egyes esetben történt a meghasonlás. Az egész vonalon azt láttam, hogy a szabadelvű ideák, szabadelvű eszmék és elvek czége alatt oly eszmék, oly irányzatok csempésztettek be, melyek lehettek 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom