Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-299

999. országos ülés 1894. február 24-ón, szombaton. 185 lan, náluk felbontható. Ez elv proklamálása sértené a protestánsok lelkiismereti szabadságát, s azért azt ez esetben sem fogadnám el. Vajay István: Ez a valódi liberalizmus! (Derültség.) Hortoványi Jóasef: Fordítsuk meg, t. ház, a dolgot. A mily sértő lenne az eljárás, az összes protestánsokra, ép oly sértő reánk most e javaslat, a midőn hitelveinkkel ellenkezőleg, a házasságot szentségi jellegétől megfosztva, annak felbonthatóságát kötelezőlegkimoiidja reánk is s a házasságiéiért való állami bíráskodást kötelezőnek deklarálja, s reánk, a nemzet többségét képező katholikusokra ezzel oly intézményt akarnak erőszakolni, a melyet mi hitelveink feláldozásának árán el nem fogadunk soha, a melyet reánk nézve jogosnak el nem ismerünk soha, s a mely sérelem ellen a vallás és a lelkiismereti szabadság nevében — ha e javaslat törvény lesz — küzdeni fogunk épúgy, mint hajdan a protestáns egyházak küzdöttek a katholikus egyház hatalma és befolyása ellen, s a mint ők kivívták lelkiismereti s hitelvi szabadságukat az egyház befolyása ellen és gyámkodása alul, ha e javaslat törvényerőre emelkedik, Magyarország kilencz millió katholikusa is küzdeni fog ellene ép oly kitartóan, a társadalom terén latba vehető összes befolyásának súlyával s a rendelkezésére álló alkotmányos é* törvényes fegyverekkel ki fogja vívni e téren lelkiismereti s vallásszabadságát az állam minden hatalma és gyámkodása ellenében, mint a hogy azt a protestánsok kivívták. (Helyeslés hal felől.) Nem fogadom el a javaslatot még általános tárgyalás alapjául sem. Molnár Antal jegyző: Horváth Gyula! Horváth Gyula: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az idő előrehaladott volta miatt igyekezni fogok beszédemet lehető szűk keretek közé vonni, hogy a t. háznak már is kifáradt türelmét a magam részéről hosszabb ideig ne vegyem igénybe. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt, t. h előttem szólott t. képviselő úrnak egy megjegyzéssel tartozom. A t. képviselő úr, mióta a parlamentnek tagja, következetesen, akkor is, midőn álláspontja igen népszerűtlen volt, midőn, ha szólani akart, szóhoz alig jutott, ép oly következetesen megállott mellette, mint most, a mikor sokkal nagyobb rokonszenvvel és sokkal szívesebb fogadtatással talál kőzik az ő felszólalása. T. képviselőtársam konzequens volt és az az álláspont, a melyet a képviselő úr elfoglal, elejétől fogva világos, félreérthettem Azt hiszem, hogy mindenki azzal tesz szolgálatot az ügyeknek, ha saját maga is félreérthetetlen álláspontot foglal el, (Helyeslés jobb felől.) Nem azokat ítélem én el, t. képviselő urak, a kik velem szemben ellentétes állásponton KÉPVH. NAPLÓ 1892—97. XVI. KÖTET. állanak akár elvi tekintetben, akár az alkalmazhatóság szempontjából; azokat tudom tisztelni, becsülni mindaddig, míg azon ellentétes álláspont érthető, nyilt és félreérthetetlen; (Helyeslés.) de azokat az álláspontokat, a melyek alatt akár más, akár én egészen mást sejthetünk és végeredményében csak később, mikor arra egész okoskodásokat építettek, derülnek ki, azokat az álláspontokat tartom én helyteleneknek, mórt a parlamentet magát, de a mi még sokkal veszedelmesebb, az ország közfelfogását ejtik tévedésbe. (Élénk helyeslés.) óhajtom, hogy azt a mértéket, a melyet másra akarok alkalmazni, velem szemben és arra is, a mit mondandó leszek, mindenki egyformán alkalmazza. Hogy félreértésekre okot ne szolgáltassak, kijelentem, hogy én e helyről teljes joggal beszélhetek azon liberális javaslatok mellett, a melyek jelenleg szőnyegen vannak, és a melyeknek elseje most tárgyalás alatt áll. Ha egy pillanatra a magam személyével foglalkozom, ne méltóztassék azt, t. ház, szerénytelenségnek venni, ezzel csak illusztrálni akarom azt a helyzetet, melyben vagyok (Halljuk! Halljuk!) Tudvalévő, hogy én korábban 'a kormánypárthoz tartoztam, annak soraiban foglaltam helyet. Onnan kiléptem akkor, — a mint azt szóban és írásban kijelentettem, — a mikor azt találtam, hogy az a szabadelvű irányzat, a melynek hű követője voltam, a maga egészében és tisztaságában nem követtetik, sőt azzal ellentétes irányzatot folytatnak. A mikor ezt az indokolást előadtam, nem egy, de igen sok oldalról azt mondották, hogy én fantomok ellen küzdök, és annak a liberális irányzatnak, a mely Deák Ferencz szellemében él Magyarországon, a szabadelvű párt hu őre, és én voltam az, a ki tévedtem. Ma ítélhetnek a képviselő urak, ítélhet ez a t. ház és az ország a fölött, vájjon tévedtem-e, vagy sem? Azt tartottam akkor, és kimondottam nyíltan é* világosan, hogy azt a férfiút, a ki akkor vezette a szabadelvű pártot, a kinek személye iránt teljes tisztelettel viseltettem akkor, és viseltetem ma is, nem tartom azon egyénnek, a ki Magyarországon a szabadelvű irányzatnak jogos vezére lehessen. Gr. Szapáry Gyula t. képviselő úr volt a szabadelvű pártnak vezére, és én akkor, mikor a vezéri állást elfoglalta, azt mondtam, hog_y én őt a szabadelvű irányzat képviselőjének és olyannak, a kit ebben követni tudnék, nem tartom. Nem egyes esetek voltak csak, nem egyes esetben történt a meghasonlás. Az egész vonalon azt láttam, hogy a szabadelvű ideák, szabadelvű eszmék és elvek czége alatt oly eszmék, oly irányzatok csempésztettek be, melyek lehettek 24