Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-299

{74 29Si urszAgos ülés 1894. február 24-én, szombaton. bizonyos vallásban léteit megköveteltek az egyes egyénektől azért, hogy polgári jogokat, vagyoni jogokat élvezhessenek. Ne feledjük azt, hogy e tekintetben a protestánsoknak volt és van panaszra okuk, de nem panaszkodtak azért, mert az 1868. évi LITI. tczikkben nem egy betű szerint kötelező intézkedést, hanem a szellemek egy általános készségének és felfogásának kijelentését látták. De azon pillanattól kezdve, a mint a katholikus egyház irányadó tényezői részéről kijelentetett, hogy ezen intézkedés ellenkezik a katholikus egyház szellemével, hogy a katholi kus egyházi férfiak lelkiismeretükben kötelezve vannak ennek ellenére cselekedni, mihelyt kijelentették, hogy a reverzálisokat nemcsak tisztességeseknek, hanem egyházi szempontból kö telezőknek fogják tartani továbbra is, és kijelentik ezt oly magas helyről, melynek nyíltságához és illetékességéhez szó sem férhet: akkor az 1868 : Lili. tczikknek úgyis c«ak erkölcsi értéke elvesztette még az erkölcsi alapot is, a társadalom általi elismerés alapját, és azon pillanattól fogva — engedelmet kérek Bánó képviselőtársamtól — nem tudom, mi értéket lehet tulajdonítani oly intézkedésnek, mely a törvényben megvan, de gyakorlatban nem érvényesül, melyről az egyik fél nyiltan kimondja, hogy nem követi, és melyhez a másik fél sem ragaszkodik szigorúan. Mert hisz tudjuk, hogy protestáns részről is történtek elkeresztelések. S ez azt mutatja, hogy mindazon egyházi férfiak, a kik ezt tették, a törvényczikk ama szakaszát nem tekintették a protestantizmus védbástyájának. A dolgok ily állása mellett lehet a protestánsoknak, mint gyengébb félnek, más biztosítékra szükségük, mert ebben már nincs meg az erő forrása. Melyek e más biztosítékok'? Bánó József: Nem exisztálnak! Pulszky Ágost: Igenis exisztálnak, és rövid napok múlva a ház elé fognak kerülni. Ez a legmagasabb biztosíték bármely vallás felekezetre nézve, a vallások szabadsága, egyenlősége és viszonossága. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mert én ismerek oly felekezeteket, melyek nagy történelmi múlttal bírnak, a melyek tradicziói visszanyúlnak a nemzeti élet és alkotmány gyökeréig, de nem ismorek olyanokat, melyek egymással vetélkedve, nem a meggyőződés által, hanem a kényszer által akarjanak ma uralkodni, a melyek az állam karhatalmával akarnának lelkeket szerezni. (Helyeslés jobb felől.) És én a szabadság és egyenlőség feltételeit megadva, nem féltem azt a protestantizmust, a mely századokon át fennállt, mielőtt megalkották az 1868 : LII1. tezikket, fennállt üldözések daczára, és fejlődött épen abban a korszakban, a melyben semmi törvényes biztosítékban, semmi hatósági protekczióban, anyagi hozzájárulásban nem részesültek. Én, mint buzgó protestáns, bizom abban, hogy egyházam a benne rejlő igazságnál fogva meg fogja tartani a lelkek feletti uralmat mesterséges bástyák nélkül is. Ha mégis gyakran emlegetik e házban, és emlegették a múlt költségvetési vita alkalmával is, hogy szükséges az egyházak teherviselését arányossá tenni: én nem azon mértékben, mint az Í848 : XX. tcz. megállapítja, melynek tulajdonképeni alapgondolatát az igazságiigyminiszter úr meggyőzően fejtette ki, de azon értelemben és mértékben, hogy a mennyiben az illető felekezetek kulturális teendőket végeznek az állam érdekében, annyiban az állam őket gyámolítja és lehetővé teszi fennállásukat, (Igazi Úgy van! jobb felől.) nem a hatalmi egyensúly érdekében, nem az erők arányának érdekében, mert az erők aránya csak a lelki meggyőződés küzdelméből kerülhet ki, (Helyeslés a jobboldalon.) hanem az anyagi teendők ellátásának lehetősége érdekében. Ezt teszszük minden vonatkozás nélkül az interkonfesszionális viszonyokra, teszszük csak azon Tonatkozás szemmel tartásával, melyben az egyes konfesáziók az állam iránt vannak. Mert hova jutunk ellenkező esetben ? Hová jutunk akkor, ha interkonfesszioná is mértékben akarnók ezt a kérdést tárgyalni, ha valóban az erők arányának egyensúlyát akarnók különféle egyházak közt anyagi téren az állam segélyével elérni ? Oda jutnánk, hogy hacsak a konfiskáczióhoz nem akarunk nyúlni, akkor rövid idő alatt minden felekezetet oly mértékben kellene államilag dotálni, mint a minő mértékben dotáltatott a katholikus egyház a hazában 900 éves fennállása, alatt. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy ez anyagilag merőben lehetetlen, hogy ez túlhaladja a legvirágzóbb állam pénzügyi feltételeit is, ez iránt kétség nincs. Nem az egyházaknak egymáshoz való aránya és küzdelme tehát az, mely az anyagi hozzájárulásnál az egyházi és iskolai szükségletek fedezése Szempontjából tekintetbe jön, hanem igenis a felekezetek kulturális missziója, kulturális munkája a felekezeteknek az állam iránti kötelesség-e. (Igaz! Ügy van! jobb felöl.) De sem az 1868 : Lili. tcz. fennállása, vagy eltörlése, sem a polgári házasság így, vagy amúgy való megszabása, sem a vallásszabadság ilyetén, vagy olyatén részletes szabályozása szempontjából nem követeljük és nem kívánjuk a kulcs megállapítását. Inkommenszurábilis tényezők azok, melyeket gr. Apponyi Albert t. képviselő úr felhozott; iukommenszurabilisak, mert különféle térre tartoznak, s ha ugyanazon térre egymás mellé helyeztetnek, sértőleg hatnak azokra, kiket, tudom, hogy nem akart sérteni, hanem kiknek igényeit elő akarta mozdítani. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) De azért