Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-299

299. orsiágos ülés 1894. febrilár 24-én, szombaton. 161 Fel fog olvastatni az indítvány- és interpellácziós könyv. Molnár Antal jegyző: Van szerencsém jelenteni a t háznak, hogy sem az indítványok, sem az interpelláeziók könyvében újabb bejegy­zés nincs. Elnök: Méltóztatnak tudomásul venni. Kö­vetkeznék a napirend; a napirend megkezdése előtt azonban személyes kérdésben gr. Szapáry Gyula képviselő úr kíván szólani. (Halljuk! Halljuk !) Gr. Szapáry Gyula: T. ház! Tegnap az ülés végén az igazságügyminiszter úr engem tudatlansággal és törvényekben való járatlan­sággá vádolt. Ezek után a t. ház — azt hi­szem — indokoltnak fogja tartani, hogy ezen váddal szemben álláspontomat igazoljam és iga­zoljam azt, hogy nekem okom volt azt mondanom, hogy az a kifejezés, mely a jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslatba]! használtatik, szo­katlan és — felfogásom szerint — helytelen. T. ház! Azt hiszem, nem szükséges, hogy mást mondjak és más magyarázatot hozzátegyek, hanem elég, ha a két szöveget, tudniillik az 1879 : L. törvényczikk 21. szakaszát és a jelen törvényjavaslatnak ide vonatkozó szakaszát fel­olvassam. Ebből magából a t. ház látni fogja, hogy van-e különbség a két kifejezés közt, vagy nincs? (Zaj. Halljuk!) Tegnap azért nem szólaltam fel mindjárt, mert nem akartam abba a hibába esni, melybe az igazságügyminiszter úr, midőn ily elhirtelen­kedett nyilatkozatot tett. Á mikor ily igen szub­tilis disztinkcziót kell tenni, azt nem lehet más­kép tenni, mint a két szövegnek egymás mellé állításával. Erre most alkalmam levén, bátor vagyok a t. ház előtt a két szöveget felolvasni. (Halljuk! Halljuk !) A most szőnyegen levő javaslat i47.§-ának a) pontja így tszól : »A horvát-szlavón községi illetőségű magyar állampolgárokra a külföldiek tekintetében megállapított rendelkezéseké Az 1879 : L. tcz. 21. §-ának 1-ső bekezdése pedig így szól; »Az elbocsátás iránt béke idejében a Magyarország és Fiume területén levő köz ségek kötelékébe tartozókra nézve a belügy­miniszter, a Horvát-Szkvonországok területen levő községek kötelékébe tartozókra nézve a horvát-szlavon-dalmát bán, illetőleg a határ vidéki országos hatóság hoz végérvényes határo zatot«. Megjegyzem még, hogy ugyanezen törvény első §-ában ki mondatik, hogy: »A magyar ko­rona összes országaiban az állampolgárság egy és ugyanaz«. Én arra a 21. §-ra hivatkoztam és szerin­tem épen az ily kérdéseknél nagyon óvatosnak kell lenni a terminológiában, hogy a hivat­KÉPVH. NAPLÓ 1892--97, XVI. KÖTET. kozás preczedenst ne alkosson. Fentartom tehát állításomat, hogy az 1879-iki törvény sokkal óvatosabb és helyesebb; konstatálom a két szö­veg közti különbséget és ebből folyólag a rész­letes tárgyalás során indítványozni is fogom, hogy a 147. §. ama kifejezése az 1879 : L. tczikknek megfelelően módosíttassák, és pedig úgy, hogy e helyett: »a horvát-szlavón községi illetőségű magyar állampolgárok* ez tétessék: »a Horvát-Szlavonországok területén levő köz­ségek kötelékébe tartozók«, Lehet a másik ki­fejezést is jónak találni, de hogy a kettő között különbség ne volna, állítani nem lehet. (Ügy van! a baloldalon.) És még egyet. Az igazságügyminiszter úr amaz élczére vonatkozólag, hogy kétszeri bel­ügy miniszterségem alatt kellett volna alkalmam­nak lennie kellő tájékozást szerezni e törvény alkalmazása iránt, megjegyzem,hogy 1873 —75-iki belügymini?zíerségem alatt nem alkalmazhattam oly intézkedést, mely csak 1879-ben lépett életbe. (Élénk derültség bal felöl) Ezért az igazságügy­miniszter úr ez élcze is csütörtököt mondott. (Élénk tetszés és éljenzés hal felöl.) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: T. ház! Az előttem szólott t. képviselő úr nyi­latkozatából egy tételt el kell ismernem. Azt t. L, hogy nem kétszeri, hanem egyszeri belügyminisz­tersége alatt volt alkalma alkalmazás körében megismerkedni a törvény ezen tételével. Már az, hogy valaki egyszer vagy kétszer volt e bel­ügyminiszter és egyszeri vagy kétszeri működése alatt volt-e alkalma valamivel megismerkedni, a dologra és észrevételem értelmére és hord­erejére nézve teljesen közönbös. Gr. Károlyi Gábor : Bárcsak soh'se lett volna miniszter! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Másodszor, t. képviselőtársam, csak egyet felej­tett. 0 felolvasta a két kifejezést. Minden kép­zelhető hermeneutika szerint ez a két kifejezés egyet jelent. Polónyi Géza: Az nem úgy vau! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Mindjárt újra felolvasom. A képviselő úr azt mondja: »már pedig azt állítani nem lehet, hogy köztük különbség ne volna*, ele egyet felejtett el, azt a különbséget megmagyarázni, a mi köz­tük van, mert ennélkűl egész felszólalása minden idevonatkozó tartalmat nélkülöz. (Helyeslés jobb­ról.) En tehát újra felszólítom t. képviselőtár­samat, hogy ezt a különbséget a két kifejezés közt magyarázza meg, melyet a múltkor állított. Ma is csak állit; múltkor sem bizonyított, ma sem bizonyított. Én pedig kimutatom, hogy köny­nyítsem álláspontját, (Derültség.) hogy jogi szem­pontból semminemű különbség sincs. Az állampolgárságról szóló törvénynek 21. 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom