Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-299

162 299. országot Illés 1814. fetatár 2#«éu, szombatos. szakasza azt a tényleges viszonyt és közjogi viszonyt, hogy t. i. valaki községi kötelékbe tartozik a magyar birodalom két külön jogterületén, úgy fejezi ki, hogy különbséget tesz azon magyar állampolgárok közt, kik Magyarország és Fiume területén levő községek kötelékébe tartoznak és azok közt a magyar állampolgárok közt, kik Horvát-Szia vonországok területén levő községek kötelékébe tartoznak. Polónyi Géza: Ez jogterület csak! (Zaj.) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: A törvényjavaslat 147. §-a ezt úgy fejezi ki, hogy »horvát-sziavon községi illetőségű é-? magyar községi illetőségű magyar állampolgár«. Kérdem én, t. ház, hogy e között: Horvát-Szlavonországok területén lévő községi kötelékbe tartozó magyar állampolgár, és e között: horvátszlavón községi illetőségű magyar állampolgár, mondom, e két kifejezés közötr, mi az a nagy különbség, a mi miatt egyik közjogilag korrekt, a másik helytelen, a mit sem tegnap, sem ma a t. képviselő úr sem megmagyarázni, sem felfedezni nem tudott ; mi az n nagy különbség, a melyről ő azt mondja, hogy közjogilag az egyik helytelen, a másik helyes? Es az a probléma, a melyet a t. képviselő úr valószínűleg majd indítványozó beszédében fog megvilágítani, addig azonban nem volt képes, vagy nem akart a t. háznak a különbség megmagyarázásával szolgálni. Én pedig a két kifejezést jogilag egyenesen egyenlőnek tartom, és fentartom azon állításomat, hogy az úgy a grammatikai magyarázat vagy a magyarázat más fajai szerint is jogilag tökéletesen egyértelmű. (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) Polónyi Géza: Mindkettő rossz! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: T. képviselőtársain arra ezéloz, hogy elhirtelenkedve nyilatkoztam. (Halljuk ! Bálijuk !) Ha ket tőnk nyilatkozatát összehasonlítjuk, az elhírtelenkedés — gondolom — arra a nyilatkozatra illik, a mely nem adja állításának bizonyítását. A t. képviselő úr most másodszor szólal fel, de a különbséget megmagyarázni nem tudta; ha tehát van elhirtelenkedett nyilatkozat, az, gondolom, kettőnk közt nem az enyémre, hanem t. képviselőtársaméra illik. (Élénk helyeslés a jobbololdálon ) Elnök: T. ház! Áttérünk a napirendre, folytatjuk a házassági jogról szóló törvényiavaslat (írom. 513, 588) általánosságban való tárgyalását. Molnár Antal jegyző: Pulszky Ágost! Pulszky Ágost: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A részletes vita azon anticzipáczióját, a melynek az imént tanúi voltunk, csak azzal legyen szabad megtoldanom, hogy nemcsak a honosságról szóló 1879: L. tcz.-ben és nemcsak a házassági jogról szóló törvényjavaslatban találkozunk azon megkülönböztetéssel: horvát községi illetőségű és magyar községi illetőségű állampolgárok, hanem ezen megkülönböztetés más törvényben is feltalálható, még pedig, hogy egyebet ne említsek, az 1891-iki konzuli bíráskodásról szóló törvényben, a hol a 10. §-ban szőszerint ugyanaz a kifejezés foglaltatik, a mely ma a házasságról szóló törvényjavaslatban difii kolí áltatott. Ha tehát újítás történt, az nem most történt. Ha van különbség a két kifejezés értelme között, a mit én sem értek, az a különbség nem ma eszközöltetett, hanem igenis elfogadtatott és szentesíttetett a törvényhozás által más törvény megalkotása alakalmával, többek között akkor, mikor a konzularis bíráskodásról szóló törvény meghozatott, S minthogy a két kifejezés szószerint azonos, azt hiszem, hogy a hermeneutika mesterségének sem fog sikerülni ebből bármiféle jogi sérelmet kovácsolni. Ennyit akartam megjegyezni a részletes vita ezen antiezipácziója alkalmával, különben lesz alkalmunk a részletes tárgyalásnál ezen kérdéssel tüzetesebben foglalkozni. (Helyeslés jobb felől. Nyugtalanság bal felől.) Legyen szabad most. a kérdéssel általánosságban foglalkoznom, általánosságban annyival inkább, mert azt hiszem, hogy a ki látja, hogy a t. ház érdeklődése egy teljesen tárgyilagos vita iránt napokon keresztül hogyan maradt változatlan, (Nyugtalanság bal felöl.) sőt fokozódik napról-napra, a ki meggyőződik arról, hogy nemcsak itt a ház falai közt, hanem a képviselőház termén kivűl is az ország széles körében valóságos és mélyreható érdeklődés keletkezett a kérdés iránt, a kérdés minden részletét illetőleg, az — azt hiszem, — nem fogja elfogadni ezt a tegnapi állítást, hogy ez az ügy oly természetű, a mely csak egy kis körű, válogatott intelligencziájú társadalmi osztálynak képezi specziális érdeklődése tárgyát, hanem igenis el fogja ismerni azt, hogy ritkán volt törvényhozási alkotás és feladat, a mely nagyobb mértékben igénybe vette volna még az ország legszélesebb köreinek figyelmét is, és a melynél az állam minden értelmi és érzelmi tényezője oly mértékben részt vett volna a kérdés előkészítésében és megvitatásában. Beöthy Ákos: Főleg a hatóságok! Azok vezetik az egészet! Pulszky Ágost: Az eredmény megfogja mutatni, t. ház, hogy a hatóságok-e főleg, vagy azon körök, a melyeknek a hatóságokra — nem értem a kormányt — minden demokratikus szellemű államban irányadóknak kell lennie. (Ellenmondás bal felöl.) Meg vagyok győződve s a többi képviselő urak közbekiáltásai is igazolják azt, hogy az érdeklődés nem egye-