Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-298
152 298 országos Illés 1894. február 23-án, pénteken. az isten, hogy ez legyen a következmény, a 10°/o-ot a társadalom egy része épúgy keresni fogja, mint keresi amazokat. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Azt mondja a t. igazságügyminiszter úr, ha nem fogadtatik el a kötelező po ; gári házasság, akkor összetörik az állani önállósága, megszűnik az egyesek felszabadulása a felekezeti jogrend alul és az állami jogrend alárendeltetik a felekezeti jogrendnek azon esetben, ha az egységes házassági jog megalkottatik, az álbim állapítja meg a házasság feltételeit minden honpolgárra nézve egyiránt. Ha ítz állapíttatik meg, hogy a házassági ügyekben a polgári bíróságok ítélnek és így az állam akarata és rendelkezése az egész vonalon érvényesül, akkor azt már alárendelt kérdésnek tekintem, hogy ki által és ki előtt fognak ezen házasságok köttetni. Én semmi hátrányt az állam érdekére és tekintélyére nézve abban nem látok, ha az állam önmaga szántából lemond azon jogáról, hogy minden házasság az ő közegei előtt köttessék, minden házasságnál az ő közege legyen jelen. Ha az állam egyformán kötelezőnek ismeri el azon házasságokat, a melyek az egyházak papjai előtt köttettek, és ha önmaga szántából mond le azon jogáról, hogy csak közegei el ott lehet érvényes házasságot kötni, ezzel semmiképen sem rendeli alá akaratát az egyházaknak. De tovább azt mondja a t. igazságügy miniszter úr, hogy a polgárok jogegyenlősége meg van ingatva, ha a polgári házasság nem lesz kötelező. Ha kimondatik az, hogy minden honpolgár mehet a saját felekezete papjához, és mehetnek a vegyes házasság esetében az illető jegyesek a saját lelkészeik bármelyikéhez, és ha bármely akadály forogna fenn, melyet az illető lelkészek a házasság megkötése ellen fennállónak találnak, az állam gondoskodik arról, hogy a saját szuverenitása alapján, maga állítja oda a közegeket, kik a házasságot megkötik, ha azt az illető egyházak papjai nem akarják megkötni: ezzel, azt hiszem, nem esorbíttatik az állam tekintélye és teljesen respektáltatok a különböző felekezetek egyenjogúsága, (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) De, t. ház, még egy argumentumot szoktak felhozni arra, hogy. á házasságok kötésének külsőségénél az állam tekintélyét fenn kell tartani. Azon esetre, ha kötelező polgári házasság lesz, és e mellett a felekezeti házasság is megköttetik, a dolog érdemére nézve, ha ez a kérdés a bíróság megítélése alá kerül, a házasság következményei tekintetében mindenesetre a polgári házasság lesz a döntő; de méltóztassanak megengedni, a gyakorlatban a polgári házasság tekintélye a külsőségekben meg lesz óva, mint azt az állam tekintélye megkívánja, és mint azt látjuk mindazon országokban, a hol a polgári házasság behozatott, és a hol a házasságkötés polgári szertartása a lehető legegyszerűbb, a házasság csak a törvény által megkívánt tanuk előtt köttetik meg, és maga a házasság ünnepélyes megkötése azután az illető felekezetek lelkészei előtt történik. Felfogásom szerint, nem lehet az állam tekintélye és egy általa íeállított házassági intézmény érdekében, ha ezen két házassági kötés módját így állítjuk fel, s ha a házasság megkötöttnek csak akkor tekintetik általánosan, ha a polgári kötésen kivtíl ez az egyházi házasság által megerősíttetett. De, t. ház, a t. igazságügyminiszter úr azt is állította, hogy egységes házassági jog nem is érvén\ esülhet, ha az általános polgári anyakönyvek nem hozatnak be. Tökéletesen igazsága van j osztozom ebben a nézetében is, és csak azt teszem hozzá, hogy én is komolyan akarom az általános polgári anyakönyvek életbeléptetését, ez tehát nem argumentum, és akarom az általános polgári anyakönyveket nemcsak a születések és halálozások, hanem a házasságok eseteire is. És abban nem látok semmi nehézséget, ha a törvény kimondja, hogy a férj, mint az alapítandó család feje, köteles, ha nem állami közeg előtt köt, házasságot, ezt a házasságot az illető állami közegnek, illetőleg polgári anyakönyvvezetőnek bejelenteni. (Helyeslés bal felöl. Mozgás jobb felől.) Többször hallottam, t. ház, és a t. igazságügyminiszter úr is mondta, hogy a kötelező polgári házasság szabadelvű intézmény. Méltóztassanak megengedni, hogy én nem osztozom ebben a nézetben; én a polgári házasságot egy a törvény által megállapított formának tartom, melynek a szabadelvűséggel semmi összefüggése nincs. (Helyeslés bal felől.) Ha az eddig létező házassági eljáráson kívül, az állampolgár az egyik házasságon kivü'l még egy másik házasságra is köteleztetik, és e tekintetben reá egy eddig nem ismert kényszer alkal maztatik, azt szabadelvűnek nem tartom. (Helyeslés bal felöl.) A mai eljárást, hogy az egyházak által nyerjék a felek frigyük áldását, részint szokásuk, részint nevelésük, részint érzelmeik folytán, senki terhesnek nem találja, de ha a kötelező polgári házasság életbe lép s az igazságügyminiszter úr által említett eredmény szerint a házasságok 90°/o-a fog megtörténni polpári és egyházi kötés szerint, mert az egyikre kényszerítve lesznek a felek a törvény által, a másikat pedig teljesítik azon erkölcsi befolyás alatt, a mely eredményezi azt, hogy azokban az országokban is, a melyek e kötelező polgári házasság be van hozva, a házasulandók egyházilag is megkötik a házasságot: ez által min-