Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-298
298. országos ülés 1894. február 23-án, pénteken. 153 denesetre újabb teher, újabb kötelezettség rovatik az illetőkre, és kérdem, megegyezik-e ez a szabadság fogalmával ? (Élénk helyeslés bal felől) Ha egyáltalában a íszabadelvfíség mértékével kívánjuk mérni a polgári házasság különböző fajait, akkor a szükségbeli házasság is mindenesetre előbb áll, mint a kötelező polgári házasság, (Helyeslés bal felöl és a középen.) mert ez is csak egy házasságkötésre szorítja a felet. De a szabadelvűség fogalmának leginkább megfelel a fakultatív házasság, a mely szabadságot ad az illetőnek a választásra; megköveteli tőle, hogy házasságot kössön, de megelégszik azzal, hogy a házasságot vagy a felekezet papja előtt, vagy polgárilag kösse meg. (Élénk helyeslés bal felől) T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ezen kérdésben igen nagy visszaélés történik felfogásom szerint a nagy jelszavakkal. (Igaz! Ügy van! bal felöl.) Mindenkire, a ki ezen törvényjavaslat konczepczióját annak részletével együtt nem fogadja el, rámondják nemcsak azt, hogy nem szabadelvű, hanem azt is, hogy ultramontán és reakczionárius. (Igás! Ügy van! bal felöl Halljuk! Halljuk!) Ezen jelszavak használása, t. ház, felfogásom szerint gyermekszobába való ijesztgetés. (Hosszantartó, élénk helyeslés és taps bal felől.) Gr. Károlyi Gábor: Neki is tapsolnak?! (Zaj.) Gr. Szapáry Gyula: A műveletlen nagy tömeg előtt talán, gondolkozó ember előtt azonban semmi súlylyal nem bírnak e jelszavak, és nem is tartottam volna szükségesnek ezen kérdésekkel foglalkozni, ha nem tapasztalnám azt, hogy igen tekintélyes férfiak, a kik a kormányhoz közel állnak, fehér asztalnál ezen kérdést szintén úgy állítják oda, mint axiómát, és a kormány sajtója nap-nap után nem feszegetné azt, sőt magában a képviselőházban Vesztei" Imre képviselő úr felemlítette. Lássuk tehát, t. ház, először az ultramontánizmus vádját. (Halljuk ! Halljuk!) Ha egy protestáns ember az egyháza által előírt szertartást végzi, templomba jár s ha egyházának ügyeivel buzgón foglalkozik, saját felekezete iskoláinak fentartására áldozatot hoz, az teljesíti egyháza iránt tartozó kötelességét, és elismerem, hazája iránti kötelességét is. Ha egy görög-keleti egyházhoz tartozó ember, a mely vallás egyszersmind a nemzetiséggel is összeesik, szintén ragaszkodik vallásának szokásaihoz és szertartásaihoz, ez is vallása iránti kötelezettségét teljesíti, és felfogásom szerint, ha befolyását helyes irányban érvényesíti, épen azért, mert kapcsolatban van vallásával, nem zetiségével, ez esetben hazafias kötelességet is KÉPVH.NAPLÓ 1892 — 97. XVI. KÖTET, teljesít. Ha egy zsidó pénteken este a zsinagógába jár, és a hosszúnapon megtartja a szertartásokat, melyeket vallása neki előír, és szintén áldoz a felekezeti, jótékony, vagy közművelődési intézetekre, az a sajtó által is, — igen helyesen, — dicsértetik, és működése hazafiasnak ismertetik el. De ha ugyanezeket minden megkülönböztetés nélkül cselekszi a katholikus, ha vasárnap templomba jár, és teljesíti azt, a mit vallási szertartása előír, akkor ultramontán, (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés bal felől) és ha t. ház, még merészkedik egy létező, vagy fel állítandó községi-, vagy állami iskolával szemben saját felekezeti iskolájára áldozni, akkor az egyoldalú felekezeti szempontra áll, és akadályozza az állam egységes fejlődését. (Élénk helyeslés bal felöl.) Gr. Károlyi Gábor: Ez már gyerekes! Vén gyerek! (Zaj.) Gr. Szapáry Gynla : Ez a tényállás, melylyel igen gyakran találkozunk. T. ház! A másik vád a reakczionárizmus vádja. Egy igen kis körön kívül, — és e tekintetben a theóriákban elfogulatlan férfiakat hívom fel tanukul, akár ebben az országban, akár más országban, — elhiszí-e valaki, hogy a ki a most létező viszonyokkal szemben elfogadja az egységes házassági jog létesítését, elfogadja az állami bíráskodást, elfogadja a kötelező általános anyakönyveket, elfogadja a zsidó vallás reezepczióját, elfogadja a vallásszabadságról szóló törvényt, a ki ezen álláspontra helyezkedik, lehet-e arra mondani, hogy reakczionárius? Ennek megítélését bárkire bízom. (Élénk helyeslés és tetszés bal felöl. Zaj a jobb- és a szélsőbalon.) T. ház! Ha reakczionárius mindaz, a ki a kötelező polgári házasságot nem tekinti egyedüli pauaczeának, hogy az ország bajai orvosoltassanak, akkor másfél évvel ezelőtt még igen díszes társaságban voltam. (Élénk tetszés és derültség a baloldalon. Zaj, mozgás a jobboldalán.) Gr. Károlyi Gábor: Kidobták onnan! (Halljuk! Halljuk!) Gr. Szapáry Gyula: Igen sokan azok közül, a kik ma a kötelező polgári házasság mellett foglalnak állást, másfél évvel ezelőtt, az egységes házassági jog elfogadása mellett még a fakultatív polgári házasságot is kielégítőnek tartották. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Ugron Zoltán: Kik azok? (Halljuk!) Gr. Szapáry Gyula: Tehát vagy azok, kik velem együtt voltak abban a véleményben, mind reakcziouáriusak voltak, vagy én nem vagyok reakczionárius most, a ki másfél évvel ezelőtt ugyanazon álláspontot foglaltam el, melyet ma. (Nagy tetszés a baloldalon. Z a j a jobboldalon. Halljuk! Halljuk !) 20
