Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-298
298. országos ülés 1884. ügyekben a polgári bíróság, illetőleg az állam bírósága ítéljen. Az államnak kiváló érdeke, hogy a polgári kötelező anyakönyvek hozassanak be, még pedig az egész vonalon, úgy a születéseknél, mint a házasságoknál, valamint a halálozásoknál. Az államnak érdeke ezen felül, s feladata az, hogy ő minden felekezet irányában egyenlő mértékkel mérjen és így a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényt megalkossa. Ezen kérdésekben, t. ház, a háznak egyes tagjai közt, úgy hiszem, alig vau véleményeltérés; és ha a kérdés megoldása ezen keretek közt maradt volna, felfogásom szerint az állam legfontosabb érdekei meg lettek volna óva,] (Úgy van! a baloldalon.) és meg lettek volna óva oly általános megnyugvásra, hogy ez a megoldás nemcsak ezen házban, de az egész országban is teljes megnyugvást szerzett volna. (Élénk helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház ! Van nézetem szerint ezeken kívül az államnak még egy feladata és ez az, hogy ha ő állapítja meg az egységes házassági jogot, tegyefi egyszersmind törvényhozási intézkedést arra nézve, hogy ha valamely házasság nem ezen házassági jognak megfelelőleg volna megkötendő, vagy esetleg oly akadályok merőinek fel, a melyek az egységes házasságjogban akadályt nem képeznek, akkor maga az állam hárítsa el ezen akadályokat, maga az állam tekintélyével döntse le ezen válaszfalakat, melyek e tekintetben fennállanak és akkor érvényesüljön az állam döntő befolyása és akarata; így fentartatik az állam tekintélye. Dokumentálja az állam azt, hogy egyenlő mértékkel mér az ország minden felekezetének. (Úgy van! a baloldalon.) De, t. képviselőház, az általam első sorban felhozott kérdésekre nézve, a mint bátor voltam előterjeszteni, azt hiszem, köztünk véleménykülönbség nines. A véleménykülönbség ezen utolsó kérdésben van, a házasság kötésének formájára vonatkozólag. És itt, méltóztassék megengedni, hogy ha eléretett az általam előbb elmondott elvek megvalósítása, az állam tekintélye és érdeke ezen kérdések által annyira biztosítva van, hogy épen az a kérdés, hogy a házasság ezentúl nem pap előtt, hanem oly állami közeg előtt köttetnék.meg, a kit ma még nem ismerünk, mert a megfelelő közigazgatási szervezetben még nem létezik, hogy e kérdés oly fontos knne, hogy e miatt izgalmat idézzünk elő és az ország békéjét e miatt megzavarjuk, és annyi szokást és érdeket sértsünk: azt sem czélszeríínek, sem helyesnek, sem politikusnak nem tartom. (Helyeslés a baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) És épen azért, mert e kérdésben áll fenn a differenezia a kormány álláspontja és az én álláspontom között, február 23-án, péntek«a, |5| épen azért fogok ez alkalommal kitérni az igen t igazságügyminiszter úrnak tegnap tett fontos nyilatkozatára. Mindenekelőtt elismerem, hogy én reám is, — és, azt hiszem,, mindenkire, a ki a t. igazságiigyminiszter úr felszólalását hallotta, — azt a benyomást gyakorolta, hogy e felszólalás erős, szilárd meggyőződésnek a következménye, s én — noha e kérdésben ellenkező véleményen vagyok is — minden szilárd meggyőződés iránt tisztelettel viseltetem. (Helyeslés a baloldalon. Mosgás és zaj jobbról.) Természetes, hogy álláspontunk, sőt tulaj donképeni kiinduló pontunk küíönféleségénél fogva egy konklúzióra nem juthatunk. A t. igazságiigyminiszter úr úgy állította fel a kötelező polgári házasság kérdését, hogy az a jelenlegi viszonyok között állami érdekeink elodázhatatlan szükségét képezi. Én e kérdésben nem vagyok hasonló meggyőződésen, mert nekem az a nézetem, hogy egy, elismerem, intelligens, de aránylag kis körön kívül nines meg az a tudat az országban, hogy ez oly égető szükség lenne, a melynek megoldása első sorban és feltétlenül szükséges. (Élénk helyeslés a baloldalon. Ellenmondások és mozgás a jobb- és a szélsőbalon.) Álláspontomból kifolyólag a t. igazságügy miniszter úr tegnapi felszólalásának több tételét túlzottnak tartom. így nevezetesen azt mondja a t. igazságügyi miniszter úr, hogy a kötelező polgári házasságot azért kel! behozni, mert ha a polgári házasságnak bármely neme létesíttetnék is, az repudeált házasságnak tekintetnék. (Mozgás a jobboldalon.) Szilágyi Dezső igazságiigyminiszter: A szükségbeli polgári házasságot! Gr. Szapáry Gyula: Én a törvény rendelkezésének sokkal nagyobb erkölcsi súlyt tulajdonítok, semhogy — ha a polgári házasság bármelyik nemét fogadná el a törvényhozás, — az e törvény alapján létesített házasság repudeált házasságnak tekintessék. (Hosszant irtó mozgás a jobb- és a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Lehel, t. ház, hogy a társadalom, vagy a társadalom egy része e házasságot repudeált házasságnak tekintené, — a mint ezt a t. igazságiigyminiszter úr tegnap kifejtette, -— de ugyanaz történik a kötelező polgári házassággal is abban az esetben, ha a kötelező polgári házasságon túl egyházi, felekezeti házasság nem köttetik. És az a körülmény, hogy, a mint azt a t. igazságügyminiszter úr is megjegyezte, elenyésző csekély azoknak száma, a kik a polgári házasság mellett egyházi házasságot ne kötnének, mert oly országokban, hol a kötelező polgári házasság be van hozva, a felekezetiházasságok a kötött házasságoknak 90°/o-át teszik, ha ez az eset áll be nálunk is, és adja
