Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-298

298. országos ülés 1S84. február 86-án, pénteken. 143 esakügyan annyira szívükön hordják a javaslatot, mint mi, biztosíthatják annak sorsát nemcsak e házban, hanem a törvényhozás másik házában is akkép, ha hazafiíáguknak oly jelét adják, mint mi; ha kijelentik, hogy keresztül akarják vinni e javaslatot s aztán lemondanak. (Élénk tetszés a baloldalon. Mozgás.) Ezzel élét vennék minden oppozieziónak mindenütt. Mi lemondunk a pártérdekről s e ja vaslathoz csatlakozva, feleljük, hogy ellenzék vagyunk, feledjék önök is, hogy önök kormánypárt. A mi támogatásunk biztosítja a javaslat sorsát e házban, de ha önök ugyanekkora hazafisággal megteszik e kijelentést, lefegyvereznek mindenkit, a ki különben elvileg ellensége is e javaslatnak. (Derültség jobb felől.) Lesz oppoziczió akkor is, de a javaslat sorsa el lesz döntve. De mí«' ezt nem teszik, ne kívánják, hogy a mi hazafiságunkkal egy sorban engedjük említeni az ö.iökét. (Élénk tetszés a baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Ha mindemellett mégis elfogadom a javaslatot, arra kiváló fontossága okok bírnak. Először az, hogy a házasságjogot illetőleg állapotainkat épenséggel tűrhetetleneknek tartom. (Úgy van! a szélsőbalon.) Nálunk nyolez, sőt kilenczféle jog szerint tesznek törvényt a házasfelek közt, sőt mindenki megválaszthatja, melyik jog szerint akarja elbíráltatni ügyét. Nem kell egyebet tennie, mint az egyik vallás kötelékéből ki, és a másikéba belépni. Ez a leglaszczivabb felfogás valláserkölcsi szempontból és igen is csodálom, hogy épen a vallásosság szempontjából találjuk jónak megtámadni ezt a javaslatot. De várok e javaslattól egy sokkal nagyobb előnyt is. (Ralijuk! Halljuk!) Ha a törvény előtti ezen megtagoltság megszűnik, és az ország minden egyes lakosára egyforma törvény lesz érvényes: akkor sok különálló, sok különhúzó érdek is meg fog szűnni és nagyobb fénynyel, nagyobb dicsőséggel fog tündökölni Magyarországnak állami önállósága, állami integritása. Ma az egyes felekezetek rendszerint egyes nemzetiségekkel is függnek össze, ma önállóknak érzik magukat az által is, hogy nekik külön egyházi szokásaik és tőrvényeik vannak. Ez meg fog szűnni s ekkor az utolsó különbségnek is vége lesz, a mely ezen országnak egyes felekezeteit, egyes nemzetiségeit eddig széttagolta. De a legfőbb ok mégis az, hogy én itt egy nagy konfliktust látok, és nem tagadhatja senki, hogy ez a konfliktus az állam és az egyház között létezik. Ebben a konfliktusban én előttem kérdésbe nem jöhet az, hogy a küzdő felek közül melyiknek oldalára álljak. Gr. Apponyi Albert t. képviselő úr felolvasta múltkor a házban boldogult gr. Andrássy Gyula beszédét, a ki kijelentette, hogy a polgári házasságnak azért nem híve, mert nem akar konfliktust az egyház és az állam között. Ma azonban ez a konfliktus megvan, s ezzel nekünk számolnánk kell. A kérdés élesen fel van vetve, az államnak csak meghátrálnia, vagy győznie lehet. Tudom ugyan, hogy e konfliktus a kormány hibájából állott elő, de nem tűrhetem, nem engedhetem, hogy akár a kormány, akár pedig másnak hibájából nemzetem, hazám legyen a vesztes fél ebben a konfliktusban. (Helyeslés.) A kormány nem az én kormányom, legalább nem az én politikám kormánya; az ő hibáiért tehát én nem szavatolok, de ez a haza az én hazám is, annak az ügyét én elbukni nem engedhetem. (Helyeslés.) A mikor pedig úgy van a kérdés felvetve, hogy vagy az állam érdekének, vagy pedig más érdekeknek kell győzedelmeskednie: én, mint politikus, mint törvényhozó, magasabb érdeket az állam érdekeinél el nem fogadhatok, el nem ismerhetek. (Helyeslés.) Az én helyem ott van, és én ezt a helyet kérem a küzdőknek első sorában, mikor az állam ily vitális érdekeiről van szó. Ezért van az, hogy a javaslatot általánosságban elfogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván szólani! (Halljuk! Halljuk! Perczel Dezső alelnök elfoglalja az elnöki széket.) Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. ház! (Mogás. Halljuk! Halljuk!) Azon körülménynél fogva, hogy képviselői mandátummal nem bírok, (Halljuk! Halljuk!) én a t. házban csak akkor szólalok és szólalhatok fel, a mikor olyan kérdések vettetnek fel, (Halljuk! Halljuk!)-A mikor olyan ügyek tárgy altatnak, a melyek az ez idő szerint vezetésemre bízott ügykörbe vágnak. (Halljuk! Halljuk !) A házassági javaslat, a mely felett a vita folyik, nem tartozik az én ügykörömbe, és így szorosan véve, a mint én előbb említettem, talán nem is volna jogezímem ez általános vita folyamában felszólalnom. (Halljuk! Halljuk!) De, t. ház, a korreláczió ezen javaslat és a többi egyházpolitikai javaslatok közölt oly erős, — hiszen már mostanáig a vita folyamán miaduntalan történt hivatkozás ama javaslatokra, a melyeknek egy része általam van képviselve, — hogy talán ezen korreláczió czímén méltóztatik megengedni, hogy a tárgyhoz én is hozzászóljak. (Halljuk! Halljuk!) Van azután egy másik jogezímem is, t. ház, és ez az, hogy a felelősség teljes tudatában, de egyúttal némi önérzettel is mondhatom, hogy az egyházpolitikai programúi létesítésében, a mely most törvényjavaslatok formájában fekszik a törvényhozás előtt, (Hosszantartó, élénk éljenzés a jobboldalon.) »quorum pars etiam ego fui.« Polónyi Géza: Magna!