Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-298

1 44 29 8. országos ülés 1894. február 23-án, pénteken. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter : Magna pars. Gr. Csáky Albin vallás- ós közokta­tásügyi miniszter: Nem fogok, t. ház, elmé­leti fejtegetésekbe bocsátkozni a felett, liogy az állam jogosult-e és mennyiben a házassági jog terén rendelkezni? Azt sem kívánom magyaráz­gatni, hogy MZ állam bizony kénytelen is a há­zassági jog terén rendelkezni. És még azt sem akarom kitűntetni, hogy a polgári házasság intézményének tulajdonképen mi a belső értéke. Nem foglalkozom ezekkel, t. ház, azért, mert nyilt ajtókat nem szeretek betörni. (Tetszés jobb felől.) Hiszen az, t ház, hogy az állam jogosult a házassági jog terén rendelkezni, kétségkívül onnan ered, hogy a családalapítás és annak folyományai az állami életnek gyökereit érin­tik és az állam ennélfogva nem lehet közömbös a tekintetben, hogy a családalapítás miképen történik, és hogy a családalapításnak micsoda folyományai vannak ? Hogy csakugyan szükség­szerű az, hogy az állam a házassági jog terén rendelkezzék, ezt mutatja minden állam példája, még azon államoké is, a hol a házassági ügy majdnem egészében az egyházaknak van át­engedve, mert még ott is kénytelen az állam állami szempontból rendelkezőleg. utasítókig, határozatilag közbelépni. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) Ha pedig egyszer az államnak egyrészt jogosultsága, másrészt pedig a kötelezettsége a házassági jog terén konstatálva van, és ha ezen jogát gyakorolja: akkor talán magától érthető, hogy ezen jogosultság és kötelezettség legpreg­nánsabb kifejezését a polgári házasság intézmé nyében találja, mely egyedül az államtól deri­vál. (Úgy van! jobb felől.) Nem fogok én t. ház, polemizálni az egyházi állásponttal; nem pedig azért, mivel zárt ajtókon sem szeretek kopog­tatni, (Tetszés és helyeslés jobb felöl.) mert nyil­vánvaló, hogy az egyházi rendelkezések és fel­fogások, bármennyire határozók és mérvadók is azok azokra nézve, a kik az egyházakhoz mint hívők tartoznak, nem lehetnek mérvadók, nem lehetnek határozók az államra nézve, (Igaz! Úgy van! jobb felöl) mert az egyházi rendelke­zések nem karolhatják fel, nem abszorbeálhat­ják mind az állami exigencziákat. (Úgy van! jobb felöl.) De azután, t. ház, lehetetlen is az egyházi állásponttal foglalkozni, mikor az állam­ról van szó; mert. hiszen ha egy államban több egyház van, de nincs uralkodó egyház, mint a minő helyzetben mi vagyunk, az egyházben pe­dig ellentétes, sőt egymással homlokegyenest ellenkező intézkedések és rendelkezések vannak, akkor kérdem: vájjon a kormány melyik egy­ház felfogásával számoljon és miként jusson ki ebből a zavarból, a mely előtt áll ? (Helyeslés a jobboldalon.) Felesleges, t. ház, az egyházi állásponttal foglalkozni azért, mert hiszen előttünk már bő tapasztalat van a tekintetben, hogy ha az állam a maga részéről a házasság terén intézkedett, ezzel szemben az államban micsoda helyzet tá­mad. Hiszen Európaszerte megvan a polgári házasság intézménye, és Európaszerte látjuk azt, hogy ha már megvan a polgári házasság intéz­ménye, akkor az egyházak, ha ezen intézmény­nyel talán nem békülnek is ki, meg tudnak élni mellette, sőt jól prosperálnak is. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon és a szélsőbalon.) Ellenállok, t. ház, még azon csábító alka­lomnak is, hogy a vita folyamán felmerült min­denféle ezélszerűtlenségi momentumokkal foglal­kozzam. Ellenállhatok ennek azért, mert hiszen már mások bővebben foglalkoztak ezen momen­tumokkal; ellenállhatok ennek kivált azért, mert én a kérdés súlyát egészen más körülmények­ben látom, melyekre azonnal rá fogok térni. (Hall­juk! Halljuk!) Egyet azonban ezen ezélszerűtlenségi mo­mentumokból mégis csak fel kell említenem, és pedig- azért, mert úgy gróf Apponyi Albert , mint Bánó József t. képviselő urak beszédükben egye­nesen én reám hivatkoztak, mondván, hogy 1892 ben egyik beszédemben kijelentettem, hogy az általános polgári anyakönyvek a közigazga­tási reform keresztülvitele előtt egyáltalán nem létesíthetők. T. képviselőház! Azt hiszem, hogy teljesen igazam volt akkor, midőn azt ál­lítottam, és hogy teljesen igazam van most is, midőn ezen akadályt már nem látom. Igazam volt akkor azért, mivel akkor az általános anya­könyvek rögtöni életbeléptetéséről volt szó; azt pedig az előzetes tanulmányok megtétele, az adatok összegyűjtése és a helyzet ismerése előtt a jelenlegi közigazgatási szervezettel nem tar­tottam lehetségesnek. Azóta azonban jelentékeny idő múlt el. Azóta volt alkalma a kormánynak összeszedni mindazon részletes adatokat és me.g­tétetni mindazon tanulmányokat, melyek a hely­zetet megvilágítják, és most mír jó lélekkel mondhatjuk azt, mit t. kollegám, a belügyminisz­ter úr itt e napokban igen részletesen kifejtett, hogy igenis, megvan annak a lehetősége. E szerint tehát nincs ellentétben mostani felfogásom azzal, a mely volt ezelőtt két évvel. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) A főmomentum tehát — a melyre czéloz­tam, a melynek megítélésétől függ a legtöbb s a melyre nézve előbb kijelentettem, hogy ezzel mindjárt fogok foglalkozni —-az, hogy az egy­házpolitikai reform, a mely most törvényjavaslat alakjában a képviselőház előtt fekszik, egyálta­lában elhalasztható volna. Ha ezt a kérdést el akarjuk dönteni, akkor, t. ház, annak fejtegeté 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom