Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-298
140 298. országos ölés 1884. február 23.án, pénteken. tuk már a közigazgatás, az igazságszolgáltatás, a pénzügy és a többi közkormányzati ágak számtalan és fontos feladatait?" Vagy talán teljes élvezetében vagyunk az egyéni és közszabadsági biztosítékoknak? Vagy talán népünk annyira úszik jólétben, de meg a műveltségnek oly magas fokán áll-e, hogy e terveken nincs mit pótolnunk, nincs mit újat alkotnunk, úgy annyim, hogy nincsen sürgősebb teendőnk, mint ösr-zes házassági intézményeinket fenekestől felforgatni, minden létezőt lerombolni, hogy legyen mit felépítenünk ? (Igaz! Úgy van! hal felöl.) Azt hiszem, t. ház, erre nem kell válasz-, ezen kérdéseknek puszta feltevése is elégséges, hogy belássuk, hogy minden téren annyi még a teendő, hogy a kormánynak ezen ötletszerű akczióját elhamarkodottnak, meggondolatlannak s ennélfogva az országra nézve károsnak és veszedelmesnek kell kijelentenem. (Helyeslés bal felöl.) Hogy mennyire nem sürgős ezen radikális reform, semmi sem bizonyítja inkább, mint az igazságügyi bizottság jelentése, a melyben a törvényt csakis kihirdetésétől számítandó egy év alatt javasolja életbe léptetni. Krajtsik Ferencz: Lehet előbb is! Reitter János: T. ház! Hazánkban évszázadok óta az egyházak uralkodnak a házassági jog terén, a házasulandók mindig az egyház áldását kérték ki frigyükre; az oltár, az isten szine előtt esküdtek egymásnak hűséget, úgy, hogy általános lett a felfogás, hogy hazánkban jogérvényes házasságot csakis az illetékes lelkész előtt lehet kötni; E felfogást nagyban előmozdította a katholikns vallás ama tana, hogy a házasság szentség, a mely csakis az illetékes lelkész közreműködésével vehető fel. Ha tehát, t. képviselőház, azt látom, hogy ezen felfogás századokon keresztül a nép szivében mély gyökeret vert, La én azt látom, hogy a nép nagy zöme, a nép széles rétegei a házasságkötés ezen formájához most is ragaszkodnak, vagy legalább nem sürgetik, nem követelik az eddigi jogszabály megváltoztatását, akkor kérdem, t. képviselőház, miért iparkodjam én a nép ezen hagyományos felfogásán csorbát ejteni? (Igaz! Úgy van! hal felöl.) Kérdem, miért foszszam én meg erőszakkal a házasságot, a család ezen alapját, ama valláserkölcsi dísztől, a melyet annak a papi áldás elvitázhatlanúl kölcsönöz? (Igás! Úgy van! bal felől.) És különösen a .katholikus hívőket illetőleg miért támaszszak én azok lelkében kételyt a szentség iránt eddig táplált fogadniuk helyessége iránt? (Úgy van! bal felöl.) Hiszen nem gyengíteni, ellenkesőleg erősíteni kellene a népben a vallásos érzelmeket, nehogy ez a nép, megtévesztve vallását, épúgy alku tárgyává tegye, mint ezt a politikai meggyőződések terén, sajnos, naponként tapasztaljuk. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Népünk a házasságkötésben nemcsak polgári, hanem vallás-erkölcsi momentumokat is lát, és mig annak polgári, anyagi oldalát a királyi közjegyző előtt szerződésben szabályozza, addig magát a házasságot csakis illetékes lelkésze előtt tartja jogérvényesen megköthetőnek és csakis egyházi esketés által végérvényesen megkötöttnek. Ha a nép egyszer polgári közeg előtt ÍR teheti ezt, maga a házasságkötés közönséges jogügylet színvonalára fog sülyedni. (Úgy van! bal felől.) A nép el fogja veszíteni hitét a házasság isteni rendeltetésében, és lassanként mellőzni fogja az egyházi szertartást, mint fölöslegest és a mely rá nézve csak újabb költséggel és időveszteséggel jár. (Helyeslés bal felöl) Ilyennek ismerem én a nép hangulatát, ilyennek ismerem saját kerületem, mondhatnám: egész megyém népét. Tudom jól, hogy az útasítás-adás rendszere már rég lejárt; választóim nem is kértek tőlem reverzálist. én ilyent nem is adtam, de felfogásom szerint a megválasztott képviselő csak úgy tolmácsolja híven választói nézetét és csak úgy érvényestíl a törvényhozásban a valódi népakarat, ha a képviselő és választóinak felfogása közt megvan az összhang ; (Élénk helyeslés a haloldalon.) ha a vitális kérdésekben a követendő iránvra nézve a kópviselő és választói megegyeznek. Es mivel én közvetlen tapasztalásból tudom, hogy az én választóim vallás-, nyelv- és pártkülönbség nélkül perhorreszkálják a kötelező polgári házasság behozatalát, azért adandó szavazatom és választóim felfogása közt megvan a szükséges összhang. (Élénk helyeslés a haloldalon.) Nem akarom tüzetesen részletezni a kivihetőség nehézségeit nem akarom külön ecsetelni e reform végrehajtása, körűi felmerülendő szabálytalanságokat és rendetlenségeket, sőt visszaéléseket, hiszen nálamnál sokkal hívatottabbak kifejtették azt és utánam mások jobban fogják kifejteni, hanem azzal fejezem be felszólalásomat, hogy én, tekintve, hogy itt nem egy, a közszükséglet és közóhaj által indikált reformakezióval, hanem főleg és első sorban párt- és hatalmi érdekeksugallta, egyoldalú alkotással állunk szemben; (Úgy van! Úgy van! hal felöl.) tekintve, hogy a kontemplált reform a katholikus egyházzal szemben valóságos retorzió és ellenséges tendenczia látszatával bír, úgy, hogy az nem alkalmas a megzavart felekezeti béke helyreállítására, Sem annak a jövőben való biztositäsára, hanem ellenkezőleg új forrását fogja képezni a felekezeti súrlódásoknak és viszályoknak, a nemzetiségi agitáczióknak pedig új tápanyagot fog nyújtani; tekintve, hogy e reform