Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-298
298, orsjságos aiés 18M- február 2S án, pénteken. 14} évszázados intézmények kíméletlen felforgatásával, H kellő előkészületek es a végrehajthatóság minden biztosítéka nélkül oly újítást czéloz, a mely a nép hagyományos felfogását sérti, tekintve topábbá, hogy a reform a házasságnak sem valláserkölcsi oldalát meg nem óvja, sem pedig annak szilárdságát nem biztosítja, és végre tekintve, hogy a reform, ha életbe lép tettetnék, az adózó népre új, fölösleges terhet ró: (Úgy van! bal felöl.) én a törvényjavaslatot általánosságban sem fog.idom el. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Hoitsy Pál! Hoitsy Pál: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Tökéletesen igazat adok előttem szóló t. képviselőtársamnak, a ki azzal kezdte felszólalását, hogy a kapaezitácziónak ideje ebben a házban lejárt, hogy a képviselők kialakult véleménynyel jöttek ide, melyen változtatni igen nehéz. Ha mégis felszólalok ma, midőn egy hosszúnak Ígérkező vitának még csak az eleje felé járunk, midőn minden felesleges szótól óvakodui kell, teszem ezt, t. ház, egyenesen kötelességbői. Szükségesnek tartom ugyanis, hogy az ily kérdéseknél, melyek izgatottságban tartják az ország lakosainak nagy részét, lehetőleg nagjobb számban fejtsék ki a képviselők nézeteiket, nem azért, mintha álláspontjukhoz bármi tekintetben kétség férhetne, hanem azért, hogy a közönség előtt a kérdés lehetőleg sok oldalról legyen megvilágítva. (Helyeslés.) A mi a magam felszólalását illeti, kötelez engem a felszólalásra az is. mert egyes indokok, melyek engem állásfoglalásra ösztönöztek ezzel a javaslattal szemben ez ideig még nem emeltettek ki. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt meg kivánom jegyezni, t. ház, hogy én ezt a javaslatot az általános tárgyalás alapjául elfogadom; (Helyeslés a szélső baloldalon és jobb felöl.) elfogadom pedig egész őszinte' seggel, tisztán a javaslatban levő indokok alapján, minden mellékes czélzat és minden hátsó gondolat nélkül. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon és jobb felől.) Nem- vezet engem, t. ház, e tekintetben még a politikai komsequencziának kötelezettsége sem. Mert az a párt, a melyhez tartozni szerencsém van, ezt az elvet proklamálta és pártprogrammjának integráns része gyanánt vette ugyan fel, és ámbár rég ideje vagyok szerencsés e párt kötelékébe tartozni, de épen abban az időben, mikor ez történt, a párnak tagja nem valtain. Elfogadom tehát a javaslatot magáért a javaslatért, azért, mert azt hazámra nézve szükségesnek, elengedhetlennek, jótékonynak tartom, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon és jobb felöl.) És megvallom, t. ház, hogy az afféle indokolások sem vezetnek engem, a minőkkel találkoztunk a tárgyalás alatt, a minőknek visszhangot többször adtak, a mely indokolások úgy igyekeztek feltűntetni ezt a javaslatot, mint a liberalizmusnak folyományát és követelményét. Veszter Imre igen t. képviselőtársam azzal kezdte beszédét, hogy ő mint liberális magyar ember nem tehet egyebet, mint hogy ezt a javaslatot elfogadja. Általában a liberális szempontot e javaslattal szemben többször kiemelték. Azt gondolom, t. ház, eljött már az ideje annak, hogy megvonjuk a józan korlátokat azon nagy elvek és elvi kijelentések: tekintetében, a melyeken túlmennünk nem szabad. Es örömmel hallottam a t. igazságügy miniszter úr tegnapi felszólalásában, hogy o maga is figyelmeztetett kénünket, hogy hiszen az elveket követnünk kell, azokat meg kell valósítanunk; de az elveken felül van még egy sokkal magasabb szempont is, a mit a politikusnak figyelmen kívül hagynia nem szabad, és azt mondta, hogy egy hazafira, egy törvényhozóra nézve elsőnek tekinti azt, hogy RÍÍ államnak, hazájának nagy érdekeit, hazájának nagy szükségeit a legmagasabb döntés mértékéül ismerje el. Az igaz, t. ház, hogy az elveknek az emberiség sokat köszönhet; de az is igaz, hogy ezek az elvek később rendesen üres jelszavakká válnak, a melyekben csak kevesen hisznek • sokan felhasználják azokat, hogy a gondolathiányt takarják velük, míg mások felhasználják olyan czélzataiknak leplezgetésére, a melyebnek forrása nem mindig a legtisztább. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen, ha csak a liberális jelszót tekintjük is, t. ház, egyetlen jelszónak hangoztatásával sem követtek el annyi visszaélést, mint ezzel Magyarországon a legutóbbi hiísz év alatt. Az emberek nem azt kérdezték, hogy valami jó-e, vagy rossz-e; nem azt kérdezték, hogy az ország erősítésére fog-e szolgálni; nem azt kérdezték, hogy a, nemzet ereje gyarapodni fog-e egy új intézmény által vagy nem: elég volt felvetni a kérdést, hogy liberális-e, vagy nem, és e szerint ítélték meg a helyzetet. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Nem azt kérdezték, hogy jó-e, vagy ros-z, hanem ha egyszerűen kijelentenik, hoay liberális: ez már annyit jelentett, hogy az ellen már beszélni sem lehet. (Úgy van! Tetszés bal felöl) A liberalizmus jelszava alatt hozták be Magyaroszágon azt a pártzsarnokságot, a mely elnyom minden ellenkező nézetet és irányt, s a mely a maga szűkkeblűségében odáig ment, amint tegnap az igen t. igazságügyminiszter úrtól is hallottuk hangoztatni, hogy nem mindegy az, hogy egy elvet itt hoznak-e fel, vagy ott, hanem csak a pártpolitika szempontjából Ítélendő meg.
