Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-298
898. wwáfe* fiiéi 19&4. fet>rtiár t3»án s , péatoktn. 139 Ha így állítom fel a tételt, részemről sem fiz egyik, sem a másik szempontból nem tarthatom indokoltnak a kötelező polgári házasság behozatalát. A mi ugyanis a közérdeket illeti, a közérdek szempontjából alig lehet védelmezni ama szélső radikalizmust, mely a jelen törvényjavaslatot jellemzi; ellenkezőleg a közérdek megköveteli, hogy intézményeink átalakításában kellő tekintettel legyünk azok történeti fejlődésére, a mint azt Szacsvay Sándor t. barátom tegnapi beszédében igen szépen kifejtette; hogy továbbá tekintettel legyünk a nép felfogására, és a mi fő, első sorban tekintetettel legyünk a gyakorlati élet szükségleteire és követelményeire, a mint hogy a tapasztalás is azt bizonyítja, hogy más államokban a házassági jog terén életbe léptetett ily radikális reformokat csak nagy megrázkódtatások, forradalmak idézték elő, és akkor sem önmagáért léptették életbe a kötelező polgári házasságot, hanem az állam létét érintő magasabb érdek okából. Ha azonban a t. kormány a radikalizmust írja zászlójára, akkor Magyarországon alig van köz- és magánjogi intézmény, melynél tabuia rasat nem kellene csinálni. De mit látunk, mit tapasztalunk? Azt, hogy a közjogi téren nemcsak, hogy radikális irányban nem haladunk, hanem sajnos, évről évre visszaesést tapasztalunk. (Úgy van! Úgy van! hol felől.) A katonai kérdésekben a kormány oly félfékenyen őrzi a hadsereg hagyományos Szellemét és képzelt hír nevét, hogy még a legszerényebb nemzeti követel menyeket is ]idegen visszautasítja; a belreformok terén a lehető legkonzervativebb; magát a főrendiházat is annak idejében gyöngeséggel határos kiméleítel reformálta .... Madarász József: Elég rosszul! Reitter János: • . . és miután nem régen megfenyegette, .... Madarász József: Elég rosszul! Reitter János : . . . . újabb időben megint dédelgetni kezdi, s a legfőbb reformról: a képviselőház és a választási törvény reformjáról a t. kormány hallani sem akar, . . . Madarász József: Harmadszor is rosszul! Reitter János: ...• tehát egyedül a házassági jog terét tartja olyannak, a melyet közérdekből reformálni kell, reformálni pedig oly radikális irányban, a mely egyértelmű összes érvényben levő házassági, intézményeink teljes felforgatásával, teljes lerombolásával. (Igás! Úgy van! baloldalon.) Nem vonom kétségbe, t. ház, hogy a különféle hitfelekezeteknek jelenleg érvényben levő házassági joga közti ellentétek a gyakorlati életben anomáliákra vezetnek, habár az azok illusztrálására felhozatni szokott példák s adatok részben túlzottak, tendencziózusan színezettek, részben nem is annyira gyakorlati, mint inkább theoretikus értékűek. (Halljuk! Halljuk!) Azt sem vonom kétségbe, hogy a házassági jog reformja jogilag indokolt, politikailag kívánatos, de mindezek daczára részemről a jelen pillanatot, nem tartom alkalmasnak ily radikális reformmű inicziálására, nem tartom alkalmasnak azért, mert népünk erre még nem elég érett, a reform nincs kellőleg előkészítve, és végrehajtásának biztosítékait egyáltalában nem bírjuk, és végre nem tartom alkalmasnak azért, mert ez újítás a katholikus egyházzal szemben valóságos retorzió színezetével, (Ellenmondás és mozgás a szélsőbalon.) ellenséges tendenczia látszatával bir, . . . Thaly Kálmán: Hát a mikor minket nyomorgattak ?! Gr. Apponyi Albert: Az nagyon helytelen volt! Reitter János: ... a mit én ily nagy, a lakosságnak több mint felét magában foglaló felekezettel szemben a lehetőségig mellőzendőnek tartok. Hiába hivatkoznak a modern jogt állam követelményeire, hiába az egységes magyar állameszme megerősítésére, a jogegyenlőségre, a paritásra; mert a jelen törvényjavaslat lényegileg és tartalmilag nem czéloz mást, mint az antikatholikus elveknek és felfogásoknak (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) feltétlen érvényre emelését a házassági jog egész terén, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) nem egyéb az, mint azoknak kiterjesztése az omág összes lakosaira az államhatalom segélyével (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ezen eljárás, t. ház, felfogásom szerint, nem alkalmas sem az állam és az egyház, sem pedig a hitfelekezetek közti súrlódások megakadályozására, (Igaz! Úgy van! a balés szélsőbalon.) nem alkalmas a megzavart felekezeti béke helyreállítására, legkevésbbé alkalmas azonban a nemzetiségi agitáczió megfékezésére, mert ez utóbbiak ezen vallási momentumban új tápanyagot p fognak találni. Vajay István: Ugy van! Medicina peior morbo! Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk!) Reitter János: De hát annyira sürgős és annyira elodázhatatlan szükség van-e ezen kérdésnek ily radikális alapon való megoldására? Magyarországnak állami, vagy a polgároknak egyéni jóléte függ-e tőle? Vagy talán Magyarországnak politikai függetlensége s állami önállósága annyira van-e biztosítva, közjogi intézményeink annyira ki vannak építve, és nemzeti követelményeink végleg ki vannak-e elégítve, úgy, hogy teljes megnyugvással és aggály nélkül tekinthetünk a jövő elé? Vagy talán megoldot18*
