Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-298
138 298. országos ttlés 18M. február 28-án, pénteken. zus szoborügy buktatta meg őt, s ime, most egyszerre előáll a t. miniszterelnök úr s határozottan tagadja, mintha ezen szoborügy adta volna meg a volt miniszterelnök úrnak a halálos döfést s mintha az egyházpolitika terén elfoglalt álláspontja miatt volt kénytelen megválni a díszes bársonyszéktől: hiszen már hónapokkal a bukása előtt a jelen egyházpolitika egész terjedelmében meg volt állapítva. Ha ez így van mélyen t. képviselőház, akkor tulajdonképen miért bukott meg gr. Szapáry Gyula? Gr. Apponyi Albert: Majd ő fogja megmondani! Reitter János: Részemről lehetetlen, hogy más következtetésre jussak, mint arra, hogy egyedül párt és hatalmi érdekek buktatták meg Szapáry Gyulát; egyedül ezeknek kö szönketi a mostani kormány lételét, és egyedül ezek szülték ama hallatlan radikalizmust, mely a mostani kormány egyházpolitikáját jellemzi, és a mely az összes törvényjavaslatokban ki domborodik. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) És ha még hozzáteszem, hogy a kormány beterjesztett javaslataihoz állását kötötte, úgy részemről nemcsak alkotmányosnak, hanem teljesen indokoltnak tartanám azon eljárást, hogy az ellenzék minden frakeziója, tekintet nélkül, vájjon he]yesli-e tartalmilag azokat, vagy sem, szorosan ellenzéki álláspontra helyezkedve, az ^összes javaslatokat általánosságban sem, fogadná el, mert nem viseltetvén bizal kormány iránt, az általa esetleg helyeselt intézkedések végrehajtását sem bizza a kormányra, hanem első sorban annak megbuktatására egyesíti és fordítja összes erejét. Tudom én, t. képviselőház, a tegnap hallottak után, hogy a kormány egyházpolitikájának értelmi szerzője és ezen javaslat benyújtója az igen t. igazságügyminiszter úr, ezen érvelésemre azt válaszolta, a mit már az igazságügyi bizottságban Veszter Imre t. barátomnak, a törvényjavaslat egyik leglelkesebb bajnokának hasontartalmú nyilatkozatára felemlített, hogy t. i. ő tiltakozik ily gyanúsítás, ily vád ellen : hiszen a magyar képviselőház már évek óta mindig azon álláspontot foglalta el, hogy házasságjogunk reformja három alapelvre lesz fektetendő, a házassági jog egységére, állami juriszdikczióra és — a legújabb terminológia szerint — a kötelező megkötés polgári formájára; ennélfogva ő tiltakozik ama gyanúsítás, ama vád ellen, mintha a jelen javaslat holmi pártmanövrirozásnak volna a kifolyása; ellenkezőleg a t. túloldal nem arrogál magának privilégiumot, hogy egyedül ő oldja meg a kérdést, hanem minden őszintén szabadelvű magyar támogatására számít, akárki legyen az, akár micsoda páiti legyen az. Bezzeg másként beszélt a t. túloldal — a t. igazságügyminiszter úr nem, mert ő neki akkor sokkal fontosabb én sokkal sürgősebb teendője volt — a közigazgatási vita alatt. Akkor a t. túloldal nem akarta, hogy bárki is osztozkodjék a dicsőségében; még mélyen t. pártvezéremnek is, a ki pedig önzetlenül ajánlotta volt fel támogatását, kiadta az útlevelet. Ismerjük mi, t. ház, a kormánypárt ezen taktikáját; minket szép szavak, csábító hangok nem fognak többé megtéveszteni, mert a hang az Jákob hangja, de a kéz, a mely a jelen törvényjavaslatot benyújtotta, az Ezsau keze. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ezeu szép frázisok, t. ház, mit sem változtatnak azon a tényen, hogy Tisza Kálmán t. képviselőtársam 15 évi dicsőséges uralkodása alatt egyszer sem látta elérkezettnek az időt arra, hogy a képviselőháznak egyértelműen hozott határozata, vagy óhajtásához képest, a kötelező polgári házasságról szóló javaslatot betérj eszsze; mit sem változtatnak azon a tényen, hogy mikor a főrendiház a zsidóházasságról szóló törvényjavaslatot megbuktatta, a volt miniszterelnök úr ebbe szépen belenyugodott a helyett, hogy sietett volna erre a kötelező polgári házasságról szóló törvényjavaslat benyújtásával válaszolni, (Élénk helyeslés bal felől.) nem tette pedig ezt, daczára annak, hogy már az akkori igazságügyi bizottság, a mint ezt annak egyik érdemdús régi tagja a jelen törvényjavaslat tárgyalása alkalmával kijelentette, határozottan csak azon feltétel alatt fogadta el ama kivételes törvényjavaslatot, hogy minél előbb, a legközelebbi idő alatt a kötelező polgári házasságról fog törvényjavaslat előterjesztetni. Mit sem változtatnak végre azon a tényen, hogy néhai Irányi Dániel ilynemű indítványát ugyanazon túloldal következetesen leszavazta. Ha tehát, t. ház, a kötelező polgári házasság intézményének apaságát valamely párt magának vindikálhatja, úgy ezt csak is a függetlenségi és 48-as párt teheti teljes joggal; és én nem is csodálkozom azon, ha ezen párt számos tagja a jelen törvényjavaslatban saját elveinek diadalát látja, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Az is! A többség!) de már azután az más kérdés, vájjon t. szomszédaink eszéíyesen járnak-e el, a midőn ezen bizalmi kérdésben a megszorult kormány támogatására sietnek ? (Mozgás a szélsőbalon.) A t. igazságügyminiszter úr azt mondotta, hogy az államnak joga a házassági jogviszonyt minden polgárra nézve kötelező, egységes alapon szervezni kétségbevonhatlan, ennélfogva a jelen törvényjavaslatot helyesen csak is a közérdek, a ezélszerííség és a szükségesség szempontjából lehet és kell megítélni.
