Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-297

297. orsseágos ülés 1894. f< jobb felöl.) És ne is legyünk mi — hogy ép erről szóljak — a magyar protestantizmus iránt kishitűebbek, mint a minőknek Németország protestánsai mutatták magukat. (Helyeslés jobb felől.) Gr. Apponyi Albert: Nem mondtam ezt. (Mozgás.) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Nem vádkép hoztam fel. Bízzék jobban t. képviselőtársam a protestáns egyház erejében és életképességében. (Halljuk! Halljuk!) Tudom, aggodalmai a német protestáns egyházi irodalomban ki voltak fejezve. Maga Sohm ezen az állásponton áll. 0 is felhozta, hogy a protestáns egyháznak nincs módjában a katholikus egyházzal egyenlő alapon mondani híveinek: »Jöjjetek elém is<', mert nem mondhatja, hogy a házasság szentség. Azonban mégsem oly kedvezőtlen a helyzete, a protestáns egyházak is lényeges feladatuknak tekintik híveik házasságának egyházi gondozását, a protestánsok kedélyében is él az a vallásos érzés, az a szükség, hogy házassági frigyüket egyházilag megáldassák, az ő érzésük is el fogja vinni őket az egyházba, és nem fogják elkerülni azt, hogy a házassági frigyet vallási elemek és érzések áthassák, ha megszűnik is az állami kényszer; nem is fog csökkenni a hívek ragaszkodása, és fokozódni fog a lelkészek buzgalma, nemcsak a külföldi példákból merítem e bizonyítékot, de a magyar protestáns egyház fejlődéséből is. (Halljuk ! Halljuk!) Méltóztatnak tudni, hogy időbe éh hosszú küzdelmekbe került az, míg a liberális katholikusok segítségével a protestánsok jogállapotai megjavultak és az egyenlőség körébe bevonattak. (Halljuk! Halljuk!) Ha Németországban, a hol többé-kevésbbé állami gondozás mellett erősödött a protestáns egyház, ily eklatáns a hívek önkéntes búzgóságáaak jelentkezése, mint az a felolvasott statisztikai adatokból látszik ...... Ugron Gábor: Nem szeretik a polgári házasságot! (Nagy mozgás.) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: ..... én legalább is hasonló eredményt várok Magyarországon is. Nem is fog csökkeni a buzgóság sem. Az egé&z egyház növekedése, fentartása túlnyomókig a hívek önkéntes buzgalmán alapúi, és századok alatt az utolsó templomtorony és az utolsó iskolapad is a protestánsok önkéntes bűzgóságának eredménye; szabad-e nekünk kishitüeknek lennünk, hogy az egyházat fentaríó buzgalom és önkéntesség csökkenni fog, mert nem lesz a házasságkötésre állami kényszer ? Én bizom a protestáns egyházak híveinek vallásos érzelmében és nem tartok tőle, hogy a német példával szemben hátra fognak maradni. (Élénk teUaés és éljenzés és taps a jobboldalon.) rHár 22-én, csütörtökön. Jg3 Ugron Gábor: Tapsból nem lakik jól a kálvinista pap! (Nagy zaj.) Kubinyi Géza: Nem megyünk mi Ugron Gáborhoz segélyért. (Úgy van! jobb felöl.) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Én is azt tartom, t. ház, hogy tapssal az a szegény pap, akár kálvinista, akár katholikus, jól nem lakik. Hanem eltekintve attól, a mit az 1848: XX. tcz.-ben lefektetett és általam is megvalósítandónak tartott törvényhozási czélzati ól mondtam, arra figyelmeztetem t. képviselőtársamat, Ugron Gábort, hogy ő is el fogja ismerni: az a normális elismerés, mely a hivatásnak és a, kötelességeknek szűk körülmények közt való hű teljesítéseért mindenkit méltán megillet, — és a mely e tapsban elismertetett, — annak a szegény protestáns papnak is jól fog esni. (Élénk helyeslés és éljenzés jobb felől.) Ugron Gábor: Nem annak tapsoltak! A protestáns papnak nem tapsolnak, csak a miniszternek ! (Nagy zaj.) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Igazság szerint, t. ház, fel kell említenem, hogy t, képviselőtársam arra a nyilatkozatára, a melyet 1892-ből felolvastam, czéloz tegnapelőtti beszédében is, és úgy nyilatkozik, hogy hasonló érveléssel iparkodnék megnyugtatni és a kötelező polgári házasság életbeléptetése után az aggódókat és nyugtalankodókat. De bocsásson meg t. képviselőtársam, ha az a megnyugvás és a konszideráczió elég volt arra, hogy midőn elvileg bejelentetett a reform, annak ezt az elvét igen szépen és igen helyesen előre is megvédje a megtámadás ellen, akkor nem egészen értem, hogy ma miért nem elegendő ugyanaz az érv a törvényjavaslat elfogadására. (Tettes jobb felöl.) Ne is gondolja t. képviselőtársam, hogy ha ezt az érvet, az 1892-ikit elegendőnek nem tartja a/, elfogadásra, bármily nagy helyzete van is egyházában, — és méltán — akkor ő neki a megalkotás után a lecsillapítás ezen okkal sikerülni fog. Nem fog sikerülni, mert azt fogják mondani, hogy: »Miképen nyugodjunk mi meg ezen okokban, midőn te önmagad, mikor a reformot el kellett fogadni, abban megnyugtatást nem találtál ?« (Úgy van! jobb felöl.) És én megvallom, hogy ha ezekben az előzményekben megnyugtatást és bátorítást arra, hogy sem a vallásosság, sem a közerköiesiség a népben nem megy veszedelmes válságokon át, nem talál, akkor t. képviselőtársamnak nemcsak ez idő szerint, hanem későbbi időszakokban is el kell utasítania magától a kötelező polgári házasságot. (Igaz! Ügy van! jobb felöl.) Beszédem végén (Halljuk! Halljuk!) még két ellenvetésével akarok foglalkozni. Az egyik az, hogy azt mondják: mi kísérletet teszünk a lehető legrosszabb körűimé-