Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-297

134 897. orníAson filés 1893, február iJÖ éu, csit8rí0kö«i. nyék közt. Mondjuk tehát, hogy kísérletet teszünk ; de t. képviselőtársam is kísérletet tesz azzal a határozati javaslatával. Oly kísérletet, melyet egy állam sem tett meg, melyben a mienkhez hasonló egyházi és interkonfesszionális viszonyok álltak fenn. Nem is mutat államot, mely egységes felekezeti elemektől mentes állami házasságjogot szükségbeli polgári házassággal kapcsolt volna össze. Ausztriában nincs egységes, ott háromféle, sőt négyféle házasságjog van. Arra mutat példát, hogy a hol egy megállapított általános házasságjog volt, kitoldozták a szükségbeli polgári házassággal. De arra, hogy a hol új egységes házasságjogot alkotnak, azt ezzel foldozzák ki, az példátlan a törvényhozások történetében. Nézzük már most, hogy mi a tapasztalás úgy az egyik, mint a másik kísérlet mellett? A hol a kisegítő polgári házasság volt ebben az értelemben, ott az ma már mindenütt az eltűnt intézmények közé tartozik. C*ak ott áll még az fenn, a hol az állam lakosságának roppant többsége egy vallást követ, a hol annak a vallásnak megfelelő házasságjoga van, s a hol ezt a kisegítő foltot arra a rendszerre ráakasztották az elenyésző kisebbség kedvéért. A szomszédban tett tapasztalatok az utánzásra sem nem bátorítanak, sem nem jogosítanak (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Míg ellenben ott, a hol a kötelező polgári házasság behozatott, némely helyen talán nagyobb küzdelmek közt, mint nálunk, némely helyen nem is voltak oly mélyen motiválva az interkonfesszionális viszonyok, a valiások sokasága és az egyes felekezetekhez tartozó hívők nagy száma által; mindenütr megszilárdult ez az intézmény, és ma már rámutathatunk arra, hogy megérlelődött az a meggyőződés, hogy az a nép vallásosságának és a közerkölcsöknek nem árt. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Mindketten kísérletet akarunk tenni, de mi oly irányban, a melyben minden példa csak bátorít, és megnyugtat, (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) t. képviselőtársam pedig, — tartok tőle, — oly irányban, a hol egyetlen megnyugtató példára, egyetlen megnyugtató élőképre sem hivatkozhatik. (Igaz! Úgy van! jobb félő.) Azt mondja t. képviselőtársam: könnyelmű volt a kormánynak eljárása, mert vállalkozott ilyen reformra . . . (Felkiáltások a baloldalon: Nem így mondta!) ilyen formában, talán simábban (Derültség a jobboldalon.) én azonban így értettem .... pedig nagyon valószínű, üogy nem mi fogjuk annak végrehajtását intézni, (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Kívánatos volna!) mert más kérdésekben a parlamenti élet szabályai szerint meg fogunk bukni. (Úgy van! a baloldalon. Felkiáltások a szélsőbalon: Mentől előbb!) Azt mondja t. képviselőtársam, hogy ezek a reformok csak akkor lesznek bevégzett tények, ha egyszersmind életbeléptetésük is megtörténik. Én csak arra hivatkozom, hogy épen gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam mondja azt, hogy párttekintetektől, önérdektől és így kormányérdektől menten járjunk cl. (Halljuk! Halljuk!) Már most, t. ház, ha mi, a kik abban a reményben élünk, hogy ezen törvényjavaslatokat törvény erejére fogjuk juttatni, csupán abból az okból tartózkodtunk volna azok előterjesztésétől, mert azok törvényerőre emelkedése után más kérdésben megbukhatunk, akkor a kormány és a párt érdekét fölibe helyeztük volna a közérdeknek. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől. Nagy mozgás és nyugtalanság a bal- és szélső baloldalon.) Különben is legyünk meggyőződve az iránt, hogy mi, a kik itt ülünk, a végrehajtás szükséges feltételéül a magunk fentartását sohasem proklamáltuk. (Élénk tetszés és helyeslés jobb felől. Nagy nyugtalanság a bal és szélső baloldalon.) De legyünk meggyőződve egy más dologról is, és ez az, a mi hatalmunkban áll: hogy nemcsak az bevégzett tény, a mit t. képviselőtársam annak tart, hanem hogy ezen reformoknak a törvénykönyvbe való beiktatása egy nagy állami és szabadelvű szempontból örök emléls^etű tény lesz. (Élénk helyeslés jobb felől. Mozgás a bal- és szélsőbalon.) Jöhet, t. ház, idő, és ennek lehetősége nincs kizárva, hogy midőn ezeket a törvénykönyvbe iktattuk, egy reakczió, egy klerikális reakczió meg fog indulni a törvények ellen. (Nagy zaj és mozgás a bal és szélső baloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobb felöl.) Meszlény Lajos: Milyen felekezet részéről ? Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Talán minden oldalról, hogy eltörölje, vagy lényegükben megcsorbítsa azt, a mit mi megfontolva, a legteljesebb meggyőződésből, mint nagy szabadelvű haladását Magyarországnak megalkottunk. Én, t. ház, nem féltem ezeket a reformokat, hogy a végrehajtás stádiumában meg fogják kerülő utakon hiúsítani; nem féltem pedig két okból. (Halljuk! Halljuk!) Egyrészt azért, mert ha azok törvénynyé váltak, a végrehajtás stádiumában fog az mutatkozni, a mit ma már előremondunk, hogy valamint mindenütt másutt, úgy Magyarországon is az egyházak választhatják azt az utat, hogy ezzel a polgári intézménynyel, melyet Magyarország akarata teremtett, megéljenek békében, harmóniában, egyházuk teljes szabadságában, (Úgy van! jobb felöl. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) és akkor én a végrehajtás nehézségeitől nem félek. Már egy