Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.
Ülésnapok - 1892-297
297. országos ülés 1894. február 2-2-én, csütörtökön. 129 állás után Badenben. Nem is kell ugyan ily messzire menni, de t. képviselőtársam beszédében hivatkozott erre. De hát hogy áll például Ausztriában ? Ausztriában, mikor ezt életbeléptették, csakhamar elkezdte az egyház azon házasságok felett, melyek egyházi megkötés által jöttek létre, a maga juriszdikczióját gyakorolni és erre 1869. február 19-én megjelent az akkori igazságügyi és vallásügyi minisztereknek egyező rendelete, mely azt mondta: Ez nem szabad, ti állami hatáskörben jártok el, midőn a házasságot megkötitek, nem tűrjük az egyházi bíráskodást. A bíráskodás kizárólag az állam joga. Megtiltotta nekik, hogy egyáltalában bíráskodást gyakoroljanak, csak egyházkormányzati intézkedéseket, a mit Verfügung-nak neveztek, engedtek meg peres formák nélkül, ítélet alakja nélkül, az egyházi bírói pecsét használata nélkül, mindentől eltiltották, a mi a bírói ítélkezésre emlékeztetne. Miért? Hiszen nem puszta üres zsarnokoskodásból történt ez. Egy nagy szükségnek kellett oda vinni az államot. Mert hiszen az olyan házasságokkal szemben, melyek egyázilag jönnek létre, a hol egy és ugyanazon aktus hozza létre az egyházi és a polgári hatályú házasságot, itt az egész községben hamis fogalmak, hamis nézetek támadhatnak. Egészen más itt az államnak helyzete az egyházhoz és annak bíráskodásához, mint a kötelező polgári házasság intézményénél. Hiszen mi van közelebb a nép fogalmához, mint az, hogy ha. az ő házassága egyházi!ag jön létre, azon egyházforma ítél a felett, hogy vájjon az a házasság érvényes-e vagy érvénytelen, hogy ez sokkal természetesebb és helyesebb, mint azon idegen, czivüis fórumnak az ítélete, mely tőle távol van ? Nem támad-e fel az egyházakban az a törekvés, hogy azon házasságok felett, a melyek megkötését reá bízták, bíráskodását minél hatályosabbá tegye, hogy versenyezzék az állami bíráskodással, hogy annak kizárólagos érvényét elhomályosítani, háttérbe szorítani igyekezzék ? (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) Mint gondolják ezt a határozati javaslat pártolói, nem tudom, de azt tudom, hogy ebből sokkal több baj származhatik, mint Ausztriában. Mert Magyarországon nem egy egyház van. Annyi és annyi bevett és törvényileg elismert egyházzal, azoknak juriszdikcziójával és azoknak követeléseivel fog szembenállani és a paritás nagy elvénél fogva, a mely iránt igen erősen kifejlett érzék van ezen államban, nem bánhat el a törvényesen bevett vallások egyikével sem másképen, mint a többivel. Nincsenek is nálunk oly erős jozefinikns hagyományok. Összeütközésre lesz bő forrás még akkor is, ha majd az KJÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XVI. KÖTET. egyházi és világi fórumok összeütköző ítéleteit, az anyakönyvbe be kell vezetni; ha majd az állam bírósága semmisnek fog kimondani egy házasságot és az egyházi fórum érvényesnek. És itt van az, hogy úgy a bíráskodás kérdésében, mint a bejegyzések kérdésében tulajdonképen a konfliktusnak tetszés szerinti magva van elrejtve, és a viszony attól fog. függni, hogy minők az áramlatok az állam és az egyházak között; barátságosak-e, kedvezők-e? Tapasztaltuk, hogy mily könnyű, ha egyik, vagy másik egyháznak hangulata kedvezőtlen, Összeütközéseket csinálni, mily könnyű vallási sérelmet támasztani egy egyszerű anyakönyvezésből, mily könnyű ingerültséget, gyűlöletet szítani ott, a hol az állami törvény egyszerű végrehajtását kívánják, és ha mindezt meggondoljuk, nem a nyugalmat érné el az állam azon alávetettség árán, a mint a határozati javaslat megkínálja, hanem egy bizonytalan türelmi állapotot. (Úgy van! ligy van! jobb felől.) Nem is folytatom tovább ebben a részben fejtegetésemet, (Halljuk! Halljuk!) és mellőzöm azt, a mire talán jobban kellett volna kiterjeszkednem. A huza-vonának, a megpuhítási eljárásnak azt a lehetőségét, midőn a telkész nem utasítja vissza a házasságkötést, megígéri a szükséges diszpenzácziók, feltételek megszerzését — és a türelmükben próbára tett felek inkább egyik-másik, vagy minden feltételre reáállanak, hogy a halasztásnak egyszer már vége szakadjon. Úgy vélem, elegendőt mondtam arra, hogy semmi nyugalommal való kecsegtetés, melyet ily módon elérhetőnek nem is tartok, nem bírhat arra, hogy az állami jogrend függetlenségét, a szabadelvííség alapelveit feláldozzam, és ezért ezt az intézményt ajánló határozati javaslatot soha el nem fogadhatom és nem is ajánlhatom a t. háznak elfogadásra. (Élénk helyeslés a jobb és szélsőbalon.) És most, t. ház, áttérek arra, hogy azon komoly okok, a melyeket t. képviselőtársam a kötelező polgári házasság ellen felhozott, valóban elegendők-e, és valóban indokolják-e ezen törvényjavaslat harmadik elvének visszavetését. Azon indokok, a melyeket e részben felhozott t. képviselőtársam, két kategóriába sorolhatók. (Halljuk! Halljuk!) Az elsőbe a halasztási okok tartoznak, milyenek az általános anyakönyvvezetésre, különösen az anyakönyvi szervezetre vonatkozó indokok; ezekre t. barátom, a belügyminiszter úr tegnap érdemlegesen és teljesen megfelelt. (Úgy van! a jobb felől.) A második, szintén dilatórius ok abban van, hogy pénzügyileg nincs előkészítve. Különösen nincs előkészítve ebben az irányban, mert a bevett egyházaknak — különösen 17