Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-297

128 297. orgailgoR ülés 189*. február 22-én, csütörtökön. velők szemben épen úgy engedelmességgel, miut a polgári tisztviselők. És én ezen intézmény mellett ezt tartom az egyedül helyes felfogásnak. De méltóztassanak visszaemlékezni, hogy mi volt az, a mi ellen a kiérne egy része nálunk vehemensen tiltakozott? (Halljuk! Halljuk !) Egyáltalán nem fogadták el azt, hogy e működési körben állami funkczionáriusoknak tekintessenek, még akkor sem, midőn anyakönyvi bejegyzéseket teljesítenek. Ők ezt mindig visszautasították ; visszautasították az állami törvénynek való engedelmességet, azt mondották: mi kettős törvény alatt, az állami és egyházi törvény alatt állunk; ha a kettő összeütközésbe jut, akkor csak az egyház törvényét fogadhatjuk el kötelezőnek. (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) De még egy, nem mondom, okvetlen gyakran ismétlődő, de egy nagy hibája van ennek az intézménynek. (Halljuk ! Halljuk !) Alig van a házban valaki, a ki tagadná, — t, képviselőtársam pedig ki is fejezte, hogy egyet ért velünk abban,— hogy nem szabad oly jogrendet létesíteni, a hol a vallásváltoztatás által valaki kikerülheti az állam egyik törvényét és másik törvénye alá helyez heti magát. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől.) Ezt a csereberét a vallásokkal elítéltük mindnyájan. De a t. képviselőtársam határozati javaslata alapján létesülő intézmény ezt nemcsak megengedi, de bizonyos ösztönzést is foglal magában. Nem akarok túlozni; nem akarom mondani, hogy áttekinthetem azt, hogy több, vagy kevesebb esetben állna ez be, csak arra hívom fel a háznak figyelmét, hogy ha egyszer az intézmény úgy van megalkotva, hogy egy direkt és indirekt kényszer létezik az állampolgárokra abból a szempontból, hogy óvakodjanak a czivilis megkötésfí házasságtól, hanem egyházi házasságra lépjenek, már most mit tehet az egyházi házasság megnyerése szempontjából az a katholikus, a ki nem léphet egyházi törvénye szerint házasságra, mert vagy ő, vagy a kivel házasságra akar lépni, elvált? Mit tehet az, hogyS' mégis egyházi házasságot elérjen, hogy a megbélyegzett czivilis megkötési formát kikerülje? Mert attól óvakodni fog, hogy máskép, mint a legvégső esetben, kényszeríttesse magát erre a czivilis házasságra. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) Egyszerűen vallást változtat. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Ha meg nem esketi Őket a katholikus lelkész, vallást fog változtatni ; elmegy a protestáns lelkészhez és vallásváltoztatás árán éri el az egyházi megkötést, csakhogy ne jusson polgári házasság kötésének kényszere alá. (Hosszas, zajos tetszés és helyeslés.) A fatális ebben az intézményben, t. ház, az, (Halljuk! Halljuk!) hogy úgy, a mint ez életbe lépne, az a bizonyos állapot, a melybe ez a czivilis házasság van juttatva, nem szűnnék meg a házasságkötéssel. Az ilyen házasságok azokba a rendes anyakönyvekbe, a melyeket a lelkészek vinnének, be nem vezettetnének és nem is vezettetnének be sehol sem. Pedig ezek az állam általános anyakönyvei. Elkülönítik őket, mert házasságuk nem foglalhat helyet ott, a hol a többi házasságnak helye van. De nemcsak ezt kell fontolóra venni. Hanem már most mi történik az ilyen házasságból született gyermekek anyakönyvezésével ? Ezeket a házasságokat a rendes anyakönyveket vezető lelkészek, melyekben — mondjuk — az ország lakosságának 99 századrésze benne lesz, ezekbe nem fogják beiktatni; ezek külön lesznek állítva. S ebben a különállításban is valami sértő, valami lealázó, valami olyan van, a mi egy állami jogrend méltóságával nem fér ö^sze. (Zajos helyeslés és tetszés.) Egy abszolút állam, vagy egy oly állam, a hol a jozefinizmus tradicziói meg vannak csontosodva, tehet ilyen kísérleteket; de hogy mi egyik konfliktusból behajózzunk egy nagyobb konfliktusba, a hol ugyanazokkal az ellenvetésekkel, a lelkiismereti kényszer panaszaival, meg-t újuló erővel találkozunk : arra mindent lehemondani, csak azt nem, hogy az a kiegyenlítés, nek, a nyugvó pontra való jutásnak a megoldása (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől,) Pedig nem csak a házasságkötésnél jut ez kifejezésre, hanem a házassági juriszdikczió kérdésénél is; mert ez az intézmény, melyet a határozatijavaslat létesíteni akar, az egyházi juriszdikczióval szemben egészen más álláspontra helyezkedik, mint a kötelező polgári házasság intézménye. Hogy állunk a kötelező polgári házasság intézményével? A házasság jogrendje külön van választva annak egyházi, vallási rendjétől. Az egyházi szabályoknak és eljárásnak semmi czivilis érvénye nincs. A különválasztott állami jogrend alapján a házasság, annak megkötésétől megszűntéig, állami törvények szerint s állami hatóságok által bíráltatik meg, és ennek jogrendje az állami anyakönyvekben lesz feltűntetve. Itt mi a jogállamnak és a szabad államnak álláspontjára bátran állhatunk, mert noha elvettük az egyházi szabályoktól a czivilis kötelező erőt és az egyházi juriszdikcziótól a czivilis joghatályt, de meghagytuk, hogy a vallás körében és a vallási élet terén mindkettő szabadon érvényesüljön. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől.) Ebből semmi fogalomzavar, összeütközés, vagy baj nem származhatik. T. képviselőtársam bizonyára tudja, hogy miért bukott meg ez az intézmény egy évi fenn-