Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-296

106 Í9S, orbzágos Alél 1801. feltraár 21 4B, eierdán. T. képviselőház, hát tulajdonképen mi is az a reakczió? Nemde a kor törekvéseit megakadályozni akarni ? Nemde az, hogy minél szűkebb körre terjesszük ki a szabadságot, tehát minél kevesebb embert részesítsünk benne? Hát, t. képviselőház, kik működnek a nép jogai mellett, mi-e, vagy Önök, a kik folytonosan konfiskálják a nemzet jogait ? (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Kik kívánják a szabadelvű haladást és nemzeti intézményeink fejlesztését, mi-e, vagy önök, a kik folyton idegen színek és jelvények becsempészését űzik, a kik frontot csinálnak a legprimitívebb haladást tanúsító magyar katonai akadémia felállítása ellen, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) s akkor, midőn nemzeti intézmény megvalósításáról van szó, akkor állhatatosan megvetik a lábukat, hogy elvágják a szabadelvű haladás útját annak kívánatos és szükséges követelményei elől? (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) S ha vizsgáljuk ezeket az egyházpolitikai reformokat, t. ház, ugyan mi indítja a t. kormányt erre a nagy szabadelvüségre ? (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Bizony mondjuk ki őszintén : nem a nagy szabadelvííség, az az után való erős akarat és vágyakozás, hanem tisztán hatalmi taktika. (Igaz! Úgy van! Helyeslés a szélsőbalon) Tisztán pártelméietek és czélok, a melyeket önöknél mindig találunk akkor, a midőn hatalmuk, uralmuk: megvalósításáról és érvényesítéséről van szó. (Igaz! Úgy van ' a szélső baloldalon.) Én, t. ház, a mellett vagyok, hogy ebben az országban a házasságjog egységesen rendeztessék, de nem azért, mert a t. kormánynak ez most oda dobott programmja, hanem azért, mert ezen egységes szervezés föltétlenül szükséges; mellette vagyok azért, mert ezen rendezés a szabadtlvűség kívánalma, és kicsoda az, a ki a szabadelvű eszméket ne pártolná és azokkal szemben meg ne hajolna? (Helyeslés a szélsőbalon.) S ki lehetne az t. ház, a kinek lehetne itt szabadelvű szellemben nem szólani, a nélkül, hogy önök az ultramontanizmus vádját rá ne zúdítsák s annak bélyegét homlokára ne süssék ? (Helyeslés a szélsöbolon.) Hát, t. ház, nagyon szép dolog az a liberalizmus, azonban ennek a társadalomnak másra is van szüksége, van nevezetesen szüksége arra, hogy okos és előrelátó törvényekkel alkottassák meg a nemzet igazi egysége. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) önöknél azonban, t. kormány, eirö'l soha szó nem volt, kik egész parlamenti működésük eddig nem állott egyébből, mint közjogi vitatkozásokból, mint a hatalom biztosítására czélzó törvényjavaslatokbo'l, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) és mikor azután a t. kormány ezekkel már betelt, akkor állítólagos radikalizmusával nekirontott a nemzetnek, megpreparálta a közvéleményt, mely a saját pártját, hogy ezek közül sokan ma sem merik kimondani azt, a mit bensejükben hordoznak, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) mert félnek attól, hogy szétzüllik a párt, melynek fennállásától függ a t. kormány helyzete, függ a t. kormánynak élete is. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Hát mi, t. ház, ez indokból sem küzdhetünk a reakczió fegyvereivel, de ha tényleg küzdött volna is valaki, illetheti-e azért jogosult váddal bárki is, illethette-e különösen maga a t. kormány, melynek nincs meg még az a súlya és befolyása sem, hogy az ország főpapjai, a legutolsó káplánok közt is mutatóul csak egy embert bírna felmutatni, a ki az ő egyházpolitikáját pártfogolná, pedig azok a katholikug papok, azok a plébánosok vannak oly liberálisok, mint a mily liberalizmussal a t. kormány kérkedik. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Polónyi Géza: Egy kís püspöki pénz jó volt a választásoknál! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Babó Emil: Igen ám, t. ház, de ha ezek liberálisok is, miért nem támogatják a t. kormányt ? Azért, mert abban a rendszerben, a melyet önök évek óta űznek, bízni nem lehet s azzal a politikával, a melyet önök évek óta folytatnak, már számtalanszor cserben hagyták őket, a mint cserben fogják hagyni magát a nemzetet is. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Meszlény Lajos : Halljuk, hadd támogassa a kormányt tovább! (Derültség a szélsőbalon.) Babó Emil: Azonban mi, a kik ezen ignzi szabadelvű haladásnak követői vagyunk, kik nem kérkedünk azzal, s kik nem ezégűl használjuk fel azt, mi nem nézhetjük, hogy megvan-e a t. kormánynak a főrendiházban az a súlya, az a tekintélye, hogy egyházpolitikáját ott is keresztül vihesse; nem nézzük azt, hogy talán hiábavaló időt töltünk el azzal, hogy itt vitatkozunk e reformok felett, mert a t. kormánynak nincs meg az a tekintélye, hogy magának a többséget a főrendiházban megszerezze, de igenis nézzük azt, hogy mi szolgáimánynyal tartozunk az országnak, a nemzetnek és azoknak a választóknak, a kik minket ide küldöttek, ide küldöttek azért, hogy oda törekedjünk, hogy a magyar állam hatalmas épületének liberális eszközökkel való kiépítéséhez hozzájáruljunk, hozzájáruljunk ma, mikor arra alkalom kínálkozik, a mikor ezek számbavehető izgalmat nem okoznak, míg ellenben később inkább az épület megingatásával, mintsem annak megszilárdításával fognának járni. (Élénk helyelés.) T. ház! Ezek azok a szempontok, vagyis a nemzeti egység szempontja az, a mely en-