Képviselőházi napló, 1892. XVI. kötet • 1894. február 8–márczius 3.

Ülésnapok - 1892-296

296, orsságos ülés 1894. febrnár 21-én, ssei-Aán. j[Q7 gem arra ösztönöz, hogy ezen javaslat mellett foglaljak állást. Nekem, t. képviselőház, nem az egyik, vagy másik felekezet ellen irányuló politika, nem az úgynevezett egyházpolitika kell, de kell oly politika, mely ebben az országban egy nemzetté forraszszon össze minden fajt, (Úgy van! a szélső baloldalon.) kell oly politika, a mely az országban levő kasztokat egy nagy, nemzetet fentartó társadalommá egyesítse, de oly politika, a mely egyrészt ápolja a keresztény irányú és erkölcsű vallásosságot. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) békés egyetértésben egyesítsen minden felekezetet, (Helyeslés a s:élső baloldalon.) másrészt felemelje és feléje helyezze az egyedüli tekintélyt képező állami souvernitást, és szilárd alapot kölcsönözzön annak az igazi liberalizmusnak, a melyet magával a nemzettel, annak minden rétegével oly szoros kapcsolatba kellhelyezni, hogy abból idővel a független magyar nemzeti államot kiépíteni lehessen. (Élénk tetszés és helyeslés a szélsőbalon.) Ezek a szempontok azok, t. képviselőház, a melyek engemet vezetnek; és én azt akarom hinni, (Halljuk! Halljuk!) hogy ezekkel a reformokkal a magyar államnak az akarata és annak a fensége minden yelleitású vallásfelekezettel szemben érvényre fog jutni, de másfelől azt is akarom hinni, hogy a t. kormány ezt a javaslatot nem csupán taktikai kibontakozásnak tekinti a ránehezedett kényszerhelyzetből, de igenis őszinte és nagyfontosságú lépésnek a nemzeti haladás nagy műve felé. Azért, t. képviselőház, ezekből a szempontokból kifolyólag én ezen javaslat ellen állást nem foglalok, de sőt azt az általános tárgyalás alapjául elfogadom, (Helyeslés a szélsőbalon ) elfogadom nem azért, mintha én a t. kormány iránt bármely bizalommal viseltetném, — mert kijelentem, hogy a t. kormánynyal szemben a legkevesebb bizalommal sem vagyok, — (Élénk helyeslés a szélsőbal oldalon.) de elfogadom azért, mert én ezekben a reformokban a függetlenségi és 48-as párt elveinek diadalát látom megvalósítva, (Helyeslés a szélsőbalon.) a mely diadalhoz pedig nekem, mint a párt tagjának hozzájárulni, a melyhez közreműködni nekem nemcsak hivatásom, de kötelességem is. (Élénk tetszés, helyeslés és éljenzés a szélsőbalon.) Elnök: T. ház! Az idő előrehaladott, ma már a tanácskozást nem folytatjuk. Méltóztatnak hozzájárulni, hogy holnap hasonlólag reggel 10 órakor kezdődőleg tartassék ülés, a melynek napirendjén lesz ezen törvényjavaslatnak általánosságban való tárgyalása. (Helyeslés.) Most pedig, t. ház, áttérünk a bejelentett interpelláczíókra. Boda Vilmos képviselő úr teszi meg bejelentett interpelláczióját. (Halljuk! Halljuk!) (Az elnöki széket gr. Andrássy Tivadar foglalja él.) Boda Vilmos: T. képviselőház! Interpellácziómnak czélja az, hogy a mélyen tisztelt kereskedelmi miniszter urat felkérjem, hogy egy, a közigazgatás minden fórumán keresztülhajtott ügyet saját személyében újra felülvizsgálat alá venni méltóztassék. (Halljuk/) A mi magát az ügynek történetét illeti, azt röviden a kővetkezőkben van szerencsém előadni. Szegzárd és Mözs szomszédos községek, a melyeket csak a Sió-Sárviz folyó választ el egymástól. Mőzs község lakossága szorgalmas, munkás nép, a mely a szomszédos Szegzárd határában igen tekintélyes birtoktertíletet vásárolt é* birtokol. A két község határa közt van a Sió Sárvizén épített hid, mely a régi alapítványi uradalom területéhez tartozott, azonban a legutóbbi év folyamán az állam magához váltotta azt. E hidon Mőzs község lakosságának gazdasági fogatai emberemlékezet óta vámmentességet élveztek. Okmányok vannak kezeim között, a melyek kétségen kívül igazolják, hogy Mőzs község lakosságának vámmentességi jogát már 1862-ben elismerte az akkori soproni pénzügyigazgatóság egyik rendeletében, és míg az ' alapítványi uradalom a hidat birtokolta, mindig úgy írta ki és úgy eszközölte az árlejtést, hogy a mőzsiek vámmentességi joga tiszteletben tartassék. Az ügy a közigazgatási fórumok elintézése alá kerülvén, az elsőfokú közigazgatási hatóság a mőzsiek előnyére döntött, de az alispán, — noha a tiszti ügyész a községre nézve kedvező véleményt adott, — a község ellen döntött, a kereskedelmi miniszter úr pedig az alispán végzését indokolásánál fogva helybenhagyta. Meggyőződésem az, ha a t. kereskedelmi miniszter úr akkor nyert volna betekintést a kérvénybe, mikor az kellőleg fel volt szerelve, — meg vagyok győződve, — a mőzsiek nem volnának kénytelenek ezen intézkedés káros következményeit viselni. De elmulasztották kérvényüket a kellő okiratokkal támogatni, s ennek a következése lett a t. kereskedelmi miniszter úr intézkedése. A fillosera-vész pusztításai következtében Mőzs községnek már most kétszeres érdeke, hogy a múltban élvezett joga megóvassék és a kipusztult szőlőterűletek rekonstruálása czéljából a község számára a szegzárdi határral való közlekedés biztosíttassék. Ezen előadott indokok alapján bátor leszek interpellácziómat felolvasni, mely a mélyen t. kereskedelmi miniszter úrhoz szól: (Olvassa) »Interpelláezió a magyar királyi kereske-