Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-284

284. orsíágos illés 18M. január 29-én, hétfiSn. 495 nem, kérdem, elfogadja-e a ház Makfalvay Géza képviselő úr indítványát ? (Igen,f) A módosítást elfogadottnak jelentem ki. Elfogadja-e már most a ház Ivánka képviselő úrnak a 2-ik bekezdésre vonatkozó mödosítását ? (Igen !) A módosítást tehát a ház elfogadja. Végre kérdem, elfogadja-e a ház a harmadik bekezdésre nézve beadott módosítványt ? {Igen.) E módosítást is elfogadottnak jelentem ki. Következik a 27. §. Schóber Ernő jegyző (olvassa a 27. §-t.) Hentaller Lajos jegyző: Kováts József! Kováts József: T. ház! Mint már az általános tárgyaláskor jeleztem, módosírásaim leginkább stiláris természetűek. Itt az első' sorban c helyett: ^megszerzésére nézve«, ezt kívánnám tétetni: »beszerzési idejére nézve«. Már föntebb is beszerzés említtetett, s azért czélszerü" itt is e kifejezést használni, az »idejére< szót pedig azért kell felvenni, mert itt csakugyan arról az időről van szó, melyben az apaállatok beszerzendők. Ajánlom módosítványomat elfogadásra. (H< lycdés bal felől.) Hentaller Lajos jegyző: Bottlik Lajos! Bottlik Lajos: T. ház! A 27. §. azon imperativ intézkedését, hogy a községek 10 év lefolyása alatt tartoznak ménlovakat megszerezni, a vagyontalan kisközségekre felette terhesnek tartom, mert ezen községek már ma is túl vannak terhelve adókkal. (Igasl Ügy van! bal felől.) Őket tehát tovább terhelni, szerintem, igazságtalan lenne; de a lónevelésre is inkább hátrányos, mint előnyös ez az intézkedés, mert a szegény községek által beszerzett mének bárminő ellenőrzés mellett is aligha fognak czéljuknak megfelelni. Ennélfogva sokkal üdvösebbnek látom azt, ha a fedeztetési állami állomásokat még inkább megszaporítjuk, nem pedig kevesbítjük, (Helyeslés bal felől.) mert azoknak köszönhetjük a lótenyésztés fellendülését. Ezen felfogást bennem az indokolás következő pontja erősítette meg: »A lótenyésztésre ugyanis, annak honvédelmi fontosságánál fogva, az állam nagyobb, közvetlenebb befolyást gyakorol az által, hogy tetemes szánni méneket tart országos tenyésztési ezélokra a méntelepekben, továbbá a községek számára is kedvezményekkel ad el községi méneket, jutalomdíjosztásokat rendez*. Nem tudom, í. ház, hogy ezen indokolás után mi vezethette a t. miniszter urat a törvényjavaslat 27. §-ának felvételére, mely az általam felolvasott indokolással összefüggésben nem áll. Bátor vagjok a t. háznak azon módosítványt ajánlani, hogy a 27. §-ból ezen szavak : »lovakra nézve 10 év« törű'ltessenek. (Helyeslés a baloldalon.) Gr. Bethlen András földmívelésügyi miniszter: T. ház! Méltóztatik talán megengedni, ho^y erre egy ellenvetést tegyek. Anynyira én is hordom szívemen úgy az adófizetők, mint a lótenyésztés érdekét is, mint előttem szólt t. barátom, azonban az a kérdés, hogy miképen szolgáljuk ezeket az érdekeket? Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy egyes vidékeken, hol rátértek a lovak helyes gondozásara és tenyésztésére, olyan eredményeket értek el, mint a gazdaság más terén sehol. Ott, hol előbb 60—80—100 forintos lovakat tenyésztettek, most nem ritkaság, hogy egy pár ló ára 1000 — 1200 frt. Ennek az eszköze"volt az állami méntelep létesítése, azonban méltóztassék figyelembe venni, hogy ma már 2500, s talán fokozatosan 2800, vagy 3000 re emelhető létszám mellett minő óriási teher háramlik ebből az államra? Ha azt veszszük, hogy összesen 10.000 községnél több van az országban, ma pedig ezeknek ötödrésze nincs ellátva állami ménekkel, akkor a teher oly aránytalanul nagy, hogy azzal lehetetlen volna számolni, mert elő áll az a kérdés, hogy ha a lótenyésztésre ennyit költünk, nem volna-e jó, ha más áll itfajok tenyésztésére, vagy a gazd sság más ágainak emelésére hasonló összegeket költenénk Ezért a kormány más módot nem talál, mint azt, hogy olyan községekben, a melyekben a lótenyésztés bizonyos fokra emelkedett, hol a nép már belátta annak nagy fontosságát, a kérdést az autonóm tevékenység körébe utalja, és csak az által segítse őkeí, bogv módot nyújt nekik, hogy jutányos áron vásárolhassanak méneket, és hogy ezen községek az által, hogy maguk tartan ik méneket, lehetővé tegyék azt, hogy a kormány ezen szegényebb községek felsegélyezésére juttassa ezen jelentékeny áldozatokat. (Helyeslés a jobboldalon.) Ennek tehát a mód;a az, hogy ez a gazdaságilag indokoltabb állapot a kormány által előidéztessék. Minthogy azonban ez már ólholnapra lehetetlen, de mén sem volna elég, s a közönség sem hajlandó, szükséges ezt hoszszabb időre beosztani, hogy a tenyésztőknek is legyen idejük egy biztos pitcz tudatában csikókat tenyészménekké felnevelni. Azt hiszem, hogy erre 10 esztendő mindenesetre elég hosszú. Azt is méltóztattak hangsúlyozni, hogy a szegényekkel szemben méltányos volna ezen intézkedést mellőzni. A kinek kanczája vau, az, kérem, nem szegény. De különben is, hogy ezen történy oly merev ne legyen, a következő szakaszban a kormánynak mód van adva arra, hogy ettől is eltérhessen. Minthogy pedig ezen törvény csak akkor lesz hasznos és áldásos, ha annak végrehajtása nem merev, hanem a viszonyoknak megfelelő: megnyugtathatja t. barátomat az, hogy itt egyfelől 10 évi hosszá határ-