Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-263
82 263. országos ülés 1893. áeozember 2-áu, szombatos. mit képzel a t. képviselőház: azért, mert a mint a t. miniszterelnök úr mondja, sehol törvényeket nem találunk a magyar királyi udvartartásról, arról nem is szükség törvényt hozni ? Hiszen jól tudjuk, hogy a múltban, különösen a királynak, igen sok kiváltsága volt, hisz az egész pénzügyi adminisztráczió a király által intéztetett el Í848 előtt, az összes kincstári hatóságok a király által szerveztettek, azok jövedelmeit a király húzta, és azért, mert a király intézkedett, abból az következik-e, hogy 1848 óta, midőn az alkotmányosságot törvénykönyvünkbe bevezettük, továbbra is ugyanazon állapotok maradjanak fönn, mint a minők voltak az alkotmányosság előtt? Hiszen 1848 óta mindazon jogokban és intézkedési körökben, melyekkel a korona, mint ilyen, íizelőtt bírt s a melyekre nézve föltétlen hatáskörrel jelentkezett, és az országgyűlés által nem korlátoltatott, most az alkotmányosság ból kifolyólag a törvényhozás intézkedik, és a t. miniszterelnök űr, mint pénzügyminiszter, nem is vonja ki ez alól magát. Micsoda okoskodás volna az, ha a pénzügyi tárezának összes ágazataira nézve kijelentené a t. miniszterelnök úr, hogy, mert 1848 előtt a magyar nemzet e tekintetben törvényhozásilag sohasem intézkedett, és törvényeket erre nézve nem találunk, törvényhozási intézkedés szüksége fönn nem forog? Ha alkotmányosan akarjuk a kérdést megoldani, a törvényhozást el nem lehet kerülni, (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) mert itt az udvari méltóságoknak tartalmat kell adni, meg kell határozni, hol kezdődik és hol végződik működési körük, ezt pedig nem lehet egyszerűen rendeleti úton meghatározni, mert az ország többi hatóságait és méltóságait a törvényhozás alkoteán meg, ezzel a törvénynek is összhangban kell lennie. Avagy, a mint a t. miniszterelnök úr mondja, hogy az uralkodóház tagjainak oly nyilvántartása is elégséges, hogy Bécsből hivatalos értesítéseket kapnak, és ezt az országos levéltár útján fogják nyilvántartani? Bocsásson meg a t. miniszterelnök űr, nagyon kicsinynek tünteti fel a kérdést; sokkal kisebbnek, mint a minő annak fontossága. Hiszen az a kérdés, hogy valaki lemondott-e a trónra való igényről, és ennek formái nem csekély kérdések; hisz 1848-ban épen az volt a félreértéseknek egyik főoka, a mit az 1867 . III. tcz. korrigált, hogy a lemondás mikor fogadtatik el érvényesen? A t. miniszterelnök úr fölsorolta, hogy micsoda adatokat kell az uralkodóház tagjai közt nyilvántartani; de az 1723:1., II., III. tczikkekben az foglaltatik, hogy Magyarország trónjára kik bírnak igénynyel, és e között az a föltétel is van: a kik József, Károly, Lipót maradékai, ha kathoiikusok, ausztriai főherczegek. Nem is megyek tovább. Mondja meg nekem valaki, hogy mi teszen valakit ausztriai főherezeggé? Hiszen ha valaki Magyarország jogainak várományosa, és ki van mondva a törvényben, hogy ausztriai főherczegnek kell lennie, tudnunk kell, mi által les:; valaki azzá, és mi által szűnik meg az lenni? Törvényeinkben nincsen semmi Intézkedés arra nézve, hogy ha valaki ezen vele született jogáról lemond, lemondása milyen körülmények közt érvényes nálunk? Vájjon pl. Orth Jánosról, SzaSvator János főherezegrol, a kiről azt mondják, hogy lemondott osztrák fó'herezegi méltóságáról, miképen és hol tudhatjuk meg Magyarország hatóságainál, hogy lemondása érvényes-e? Magyarországon senki sem tudná megmondani, és sehol sem lehetne megtalálni, hogy lemondása igaz-e, vagy sem? Hogy ennek mi a következménye? Azt a magyar törvények értelmében senki sem tudja megmondani, sőt azt sem definiálhatja senki, hogy e lemondás mily feltételekhez van kötve. (Úgy van! hal felől) Itt van a második kérdés. Ha valamely ausztriai főherczeg lemond méltóságáról, de a lemondás idejében kiskorú fiúgyermekei vannak, azoknak a jogáról lemondhatott-e. az apa, vagy nem ? Azért megyek ilyen kazuisztikába, hogy lássa a t. ház, hogy a törvényhozás intézkedésének szüksége fenforog, mert, ha ezek a kérdések a törvényhozás által nem tisztáztatnak, és nem állapíttatnak meg, akkor bekövétkezhetik később egy idő, a midőn vita támadhatik felettük. Méltóztassék csak a spanyol örökösödési háború történetét megnézni, hiszen az teljesen a körűi fordult meg, hogy melyiknek a lemondása érvényes, vagy érvénytelen, s tudjuk, hogy ebből az egész Európát éveken keresztül megrázkódtató háború támadt. De, t. ház, azok a renuncziácziók nem oly csekélységek, mert gyakran a szomszédos állam uralkodóihoz mennek a főherczegasszonyok férjhez, és esetleg abban a másik államban más örökösödési rend van, vagy pedig, ha bekövetkeznék az az idő, hogy az örökösödés rájuk szállana, ennek a renuncziácziónak azon értelmének is kell lennie, hogy a két uralkodóház viszonyai a szomszédállammai szemben is rendezve legyenek. Ezért, t. ház, ragaszkodom azon határozati javaslathoz, melyet benyújtani bátor voltam, és kérem a t. házat, hogy a külön magyar udvartartás elvét feladni ne méltóztassék, mert, ha megelégszünk annyival, a mennyi ezen királyi leiratban foglaltatik, Magyarország jogrendje ez által nincs visszaállítva, csak egy sérelme van megszüntetve, de Magyarország önállósága és a magyar nemzet szuverenitása törvényben biztosítva nincs. Kérem, méltóztassék határozati javaslatomat elfogadni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.)
