Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-263

26SL országos ülés 1898. deczember 2-án, szombaton 81 kisérik, és a reprezentáczióban részt vesznek, hogy ne csak idebenn, hanem a külföldön is mindenki lássa, hogy I. Ferencz József jogara alatt két külön, önálló állam, két szuverén nemzet van, melyek két külön udvartartással birnak, és melyeknek nemzeti léte és lénye két külön kifejezéssel bir. (Élénk helyeslés a szélsőbalon) Azt mondja a t. miniszterelnök úr, hogy a jelenlegi kormánypártnak magatartása e kérdésben ugyanaz volt, a mit a t. miniszterelnök úr elfoglalt. A t. miniszterelnök úr igaz, hogy kezdettől fogva azt az álláspontot foglalta el, és így ellene és eljárása ellen nekem nem lehet semmi szemrehányásom. De én, ki e kérdést a törvényhozás elé hoztam, és éveken keresztül küzdöttem, igen jól tudom, hogy mi történt (Halljuk! Halljuk !) Midőn 1885. január 21-én Orczy Béla miniszter úr e kérdésben nyilatkozott, azt mondta, hogy ő Felségének udvartartása magánháztartás, ahhoz nincs semmi köze, az sem nem osztrák, sem nem magyar, hanem egyedül ő Felségének privát dolga. Erre az álláspontra helyezkedett, midőn í885-ben felszólalt, Tisza Kálmán is, ki az ő megszokott könnyed élczeivel válaszolván, azt felelte nekem 1885. november 5-én: mit akarom én az 1867: XII. törvényezikket jobban érteni és magyarázni, mint azok, a kik azt megalkották? Az 1867 : XII. törvényezikk oly udvartartást ért, a minő most van. Vannak ott magyar emberek is, vannak ott nem magyarok is; jól van, zúgott a »helyes«, a taps, és én le voltam szavazva és le is voltam főzve. (Élénk derültség és tetszés bal felöl.) T. ház! Nem akarok arra visszatérni, nem bánom én, akármi volt önöknek ezelőtt a nézete ; nekem az a fo, hogy a nemzet számára valami hasznosat keresztűlvigyünk. (Helyeslés bal felől.) Elengedem azt, hogy valaki nem volt ugyanazon véleményben, mint én a múltban; ebből én semmi következtetést sem vonok le, mert tudom, hogy a haladás útját nem egy nap járhatja meg egy nemzet, s hogy arra idő kell. De ha már rálépünk a haladás útjára, akkor lehetetlenség eltérnem attól az állásponttól, melyet kezdettől fogva hangsúlyoztam, hogy itt Magyarországnak önálló és külön udvartartásra van szüksége. (Helyeslés bal felől.) A t. miniszterelnök úr azt mondja, hogy külön és önálló udvartartásra nincs szükség. Ezt tagadom, mert gondos nemzetek nem hanyagolhatják el azt, hogy uralkodójuk mily környezetben van; nem hanyagolhatják el az udvartartást azért sem, mert nemcsak az uralkodó maga, hanem az uralkodóház azon tagjai is, a kik a trón várományosai, azon udvari körben növekedtek fel. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Különösen fontos ez nálunk, a hol az uralkodóház 1 KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XV, KÖTET. tagjai nem járnak, mint a porosz uralkodóház tagjai, nyilvános iskolákba, hanem az udvar falai közt nőnek fel. Azok az uralkodók, a kik gyermekeiket a nyilvános iskolákba elküldik, a néppel való érintkezés útján sokat csiszolódnak, sokat megtanulnak, igen sokat elfelejtenek és még többről leszoknak. De azokat, a kik az udvar zárt falai közt nőnek fel, a kiket kiskoruktól fogva az udvar levegője hat át, az udvar felfogása teljesen impregnálja, és ha a nemzetnek törvényes felfogása, jogérzete és az udvar felfogása és gondolkozása nem áll összhangban, mi következik belőle? A nemzet és uralkodóház közti viszály, félreértés, és sokszor azután a fegyveres összezenclülés. Ha tekintjük multunk történetét, látjuk, hogy leginkább abból származtak a nemzet és a trón közti viszályok, hogy azon légkör, a melyben az uralkodóház tagjai felnőttek, a kik későbben a trónra léptek, a magyar törvény szellemétől, Magyarország érdekeitől nem voltak áthatva, Magyarország történetét, a magyar nemzet jellemét és szellemét nem ismerték, és az uralkodók félre lettek vezetve, holott a nemzetet kellett volna előre vezetrnök. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Azt moadja a t. miniszterelnök úr, hogy külön udvartartásra nincs szükség. Ha ez áll, akkor ez a külön, önálló magyar állam, a milyennek óhajtjuk, hogy legyen ez az ország, és a milyennek szeretik mondani önök, hogy már meg is van alkotva, mikép fog úgy benn, mint künn feltűnni? Hogy a magyar királyi udvartartásra vonatkozólag törvénynyel rendelkezzünk, az nagyon szép; elbeszélhetjük, hogy a történelem rendjén mi volt az udvartartás és az udvari méltóságok hatásköre és hivatása, de a Habsburgok trónralépte óta, mióta Magyarország beolvasztásának törekvése időről-időre felújult, mióta a magyar nemzet törekvései, különösen mindaz, a mi a nemzetnek nemzeti egyéniségét, Magyarország állami létének önállóságát dokumentálta volna, csendesen mind eltörültetett, a magyar udvari méltóságoknak is egész hatásköre, működése, tartalma, lényege mind el van kallódva, és szét van züllve, mert azok, a kik egy nemzetet be akartak olvasztani, legelőbb is annak jogérzetét iparkodtak elaltatni, emlékeit eltörölni, és instituczióit megsemmisíteni, hogy emlékezésüket önállósági törekvéseikben meg ne erősítsék. így vagyunk az udvari méltóságokkal is ; azoknak tartalma ismeretlen, vissza kell őket állítani, de ki tudja megmondani, hogy mi volt tartalmuk a múltban, és mi legyen a jövőben ? Ha nem tudjuk, hogy mi Volt az a múltban, meg kell" határoznunk, hogy mi legyen az a jövőben. Kinek kell ezt meghatározni? Az ország törvényhozásának; ez úgy sem történik a trón I tudta nélkül, mely törvényeinket szentesíti, De 11