Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-263
RO 268, országos Illés 18»S« deczember 2-án, szombaton. tudta, mint az ország legelőkelőbb férfin, bogy a magyar királyi főlovászmesternek mi a hatásköre és mi a mííkörlési köre? Ebben nem lehetett eltérés, csak abban, midőn kineveztetett valaki főpohárnoknak, akkor az illetményei az egyik királynál ekként, a másik királynál akként határoztattak meg. Tévedés az is, a mit a t. miniszterelnök úr elmondott, hogy a magyar udvartartásnak csak az a története van, a mit ő előadott, mert annak nagyon tanulságos története van. (Halljuk/ Halljuk!) Már az árpádházbeli királyok korában magyar királyi udvartartás volt kétségtelenül, de, ha egy külföldi íejedelemasszonyt vettek el, különösen németet, a lézengő ritterek egész csőcseléktömege özönlött be ide. (Mozgás jobb felöl.) Ha felütjük a történelem lapjait mit tapasztalunk? Azt, hogy őseink akkor is a felett panaszkodtak, hogy a magyar királynak szivét, füb't és különösen a zsebét (Derültség a szélső haloldalon) lehetőleg ezek a lézengő ritterek igyekeztek lefoglalni maguknak. (Tetszés és helyeslés a szélső hal Maion. Mozgás jobbról.) Ha tovább megyünk, midőn a vegyes házakbeli királyok uralkodtak, még Róbert Károly korában találjuk az olaszokat, de már Nagy Lajos király korában teljesen magyar udvartartás van, és a ki ennek az ellenkezőjét állítja, az a históriában járatlan, mert még kétszáz esztendővel későbben is az ország rendéi határozatokat hoz nak, a melyekkel kívánják a Habsburg-uralkodóház tagjaival szemben a magyar udvari méltóságoknak visszahelyezését »olyanképen, miként boldogult Lajos királyunk korában alkalmazva valának.« (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt a magyar történelemben nem egyszer, hanem többször találjuk fel. Es a mi, t. ház, a vegyes házakbeli királyok korában az eljárás volt, az lehet a jövőre nézve is a megfejtés (Halljuk! Halljuk!) Midőn Magyarországon tartózkodott az uralkodó, akkor mindig magyar udvartartás vette körül, és ha elment a másik országába, ha elment Lengyelországba, a határszélen a magyar udvari méltóságoktól átvették a lengyel udvari méltóságok, és azon a területen, a mely a lengyel korona szuverenitása alá volt rendelve, már a lengyel udvari méltóságok kisérik a királyt. Hiszen Mátyás királynak nemcsak magyar udvara volt az a fényes budai udvar, neki Bécsben a morva és osztrák rendekből megalkotott másik udvara is volt. (Felkiáltások jobb felöl: Olaszok voltak!) Hiszen fel kell esak ütni a konstanczi zsinat történetét, t. miniszterelnök úr, s ott meg azt fogja találni, hogy Zsigmond király nemcsak a német udvarával jelenik meg a konstanczi zsinaton, hanem a magyar udvara is követi. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha mi a saját történetünk lapjait ütjük fel, akkor meg fogjuk ott találni azt, hogy a magyarok közül sokan vonakodtak, mégpedig épen az udvari méltóságokat viselők közül, a nagy költségek miatt ott megjelenni, úgy, hogy a királynak külön kellett intézkedni, és bizonyos remuneráczióban kellett részesíteni a magyar udvartartás tagjait, hogy a konstanczi zsinaton megjelenjenek. Vagy pedig Zsigmond király, a ki német császár is volt, midőn Magyarországon volt, a magyar, mikor pedig Németországban volt, a német udvari méltóságokkal vette magát körül; de, a midőn akként jelent meg, hogy mind magyar királyi, mind német császári méltóságában tündököljék, mint például a mikor a konstanczi zsinaton elnökölt, mindkét udvartartását magával vitte. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Megvan tehát ezekben az előzményekben, hogy miként kell a magyar udvartartás kérdését megoldani. (Úgy van! a baloldalon.) Mikor Magyarország királya az ország területére lép, a határon a magyar udvartartás méltóságainak kell Őt átvenni s kiszolgálni, s itt nem a cselédségről van szó, mert, hogy kik azok a cselédek, hogy a harmadrendű libériát kik viselik, sőt még a másodrendűt is, azzal nem törődöm, mert az a fő, hogy, a kik az elsőrendű libériát felveszik, azok ne legyenek a harmadrendüek szerepében. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mit érünk el különben vele, ha közjogi fontosságit ünnepélyességeknél magyar udvarmester, magyar lovászmester, pohárnok, asztalnokmester stb. stb jelen vannak, de, mikor például közintézetet megy ő Felsége megnézni, vagy Magyarország területén hadgyakorlatra vonul ki, akkor ezen magyar udvari méltóságok már sehol Sem lesznek, és az a közös hadsereg és a nép, mely a hadgyakorlatokon Magyarország területére jön a maga királyát, uralkodóját megbámulni, s előtte tisztelettel szeretetét és hódolatát bemutatni, megint idegenek által körülvéve fogja látni a magyar királyt ? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen nincs ez intézkedésnek semmi belső tartalma; nem teszi ez azt, a mit mi akarunk. Nem rátartiságból, nem egyszerűen követelési vigzketegből teszszük mi ezt, mert a magyar állam önállóságának, a magyar nemzet külön állami létének alig lehet fényesebb, pregnánsabb bizonyítéka, mint ha a mag3 r ar király itt, Magyarországon állandó magyar udvari méltóságok áital van kisérve, és ha kimegy a külföldre, nem mint Ausztria császára, hanem egyszersmind, mint Magyarország királya jelenik meg, ott az osztrák udvari méltóságokkal párhuzamosan és egyenlő rangban a magyar királyi udvari méltóságok is
