Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-263

263. orsiágos iílés IHítB. már, hogy Magyarországon a kormányok ne alapítsák eljárásukat a nemzet gyöngéire, hanem, lia már valamivel előállanak, adjanak annak tartalmat, adjanak annak realitást. (Helyeslés a szélsőbalon.) Én a magam részéről nem szenvelgésből, sem fitogtatásból vagyok demokrata, hanem igazán az vagyok, és kijelentem azt, hogy a nemzet erejét, méltóságát és hatalmát semmiféle külsőségekben keresni nem szoktam, és nem is fogom sohasem keresni; de, lia már itt arról van szó, hogy egy elfogadott államformának külső kifejezést is kell adni, mely valóságot zár magába, akkor az egész kontemplált intézmény, melyet a t. miniszterelnök úr az országnak előterjesztett, csakugyan nem való arra, hogy valakit arra indítson, hogy ezt bár csak komolyan is vegye. (Mozgás a jobboldalon.) Mert, t. képviselőház, a t. miniszterelnök úr nagyon jól tudja, és nagyon jól vehette észre, hogy daczára a közlés raffináltan megválasztott időpontjának, (Mozgás a jobboldalon.) valami nagy visszhangot ez a vívmány, ez az intézkedés nem keltett. Es én elérkezettnek tartanám az időt arra, hogy ne jubiláris, dinom-dánomokban, ne nyilvános felvonulásokban, ne a magyar kosztüm fitogtatásában, és nem abban, hogy öt-hat főurat oda állítanak akkor, mikor az u alkodó király Magyarországon tartózkodik, hogy ők ott, úgyszólván, szolgai állomásokat töltsenek be, (Nagy mozgás a jobboldalon.) hanem reális intézményekben kell keresni a nemzet hatalmát, mert nem a fény, és nem a pompa, hanem az anyagi erő és az erkölcsi érzet az, a mely a nemzetnek igazán hatalmat tud kölcsönözni. (Helyeslés a szélsőbalon.) És minthogy az igen t. miniszterelnök úr egész előterjesztésében mindebből egy szikrányit sem látok; minthogy ebben csak azt a régi metódust látom, a melyet Bécs Magyarországgal szemben folyton követett, hogy »nesze semmi, fogd meg jól. és lelkesedjél!« : én egész közönhösen veszem az egész előterjesztést. (Élénk helyeslés a szélsőbalon. Derültség és mozgás a jobboldalon.) Elnök: Kíván-e valaki szólani? Ha senki sem kivan szólald, a vitát bezárom. Az előadó úr nem kíván szólani, s így Ugron Gábor kép viselő urat illeti a zárszó, mint a ki tíznél több képviselő aláírásával ebátott határozati javaslatot nyújtott be. Ugron Gábor t T. ház! A miniszterelnök úrnak imén elmondott beszéde engem ki nem elégít. (Hlyeslés a szélsőbalon. Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) Örvendek, hogy a tetszés morajával kísérik ezen nyilatkozatomat. (Derül ség és tetszés bal felől. Ellenmondás jobb felől. Halljuk! Halljuk!) Ha egy nemzetnek életét | deciember 2-án, szombaton. 79 nem intézményekben kellene biztosítani, és politikai létét nem az intézmények által kellene fentartani és megvédelmezni, hanem elégséges volna az, hogy ünnepségeken szerepelhetne az a nemzeti egyéniség, az által politikailag és kellőkép érvényesüljön: akkor a t. miniszterelnök úr által elfoglalt álláspont teljesen korrekt és elégséges volna. De mi a helyzet, és mi lesz a változás a miniszterelnök úr előadása után az eddigi állapotok és az ezután következendők közt? Csupán csak az, hogy a nuigyar közjogi méltóságok meg fognak jelenni ott, ;i hol addig is jelen voltak, de a hol ő közéjük idegen államnak hivatalnokai léptek be — nem akarom az erősebb kifejezést használni — és oly emberek, a kik Magyarországnak állampolgárai nem voltak, a kik Magyarországnak hivatalnokai nem voltak, azok Magyarország közjogi aktusaiban részt vettek, — igaz, hogy ez a megbotránkoztató állapot meg lesz szüntetve; de ez-e a magyar udvartartásnak a lényege? Kern ez; hanem az, hogy a magyar királyt magyarok környezzék, legalább is Magyarország területén, a magyar királyt magyarok vegyék körül és nem idegenek. (Felkiáltások a jobboldalon : Hiszen ez az! Zaj.) Itt Magyarországon valahányszor a magyar király mint magyar király jár el, nemcsak a fényes és nagy ünnepélyes közjogi aktusoknál, hanem az egyszerű politikai ténykedéseknél is, ott a magyar királyt magyar udvari méltóságok környezzék. Hiszen, t. ház, mondja meg nekem valaki ma, hogy mit jelent ez a szó, hogy magyar királyi főudvarmester? Mit jelent ez: magyar királyi főlovászmester? Tessék megmondani, hogy mit tartalmaz ez? mi volt és mi lesz ennek ezután a működési köre? Az talán, hogy, a mint ezt a t. miniszter úr kieszközölte, ezután egyedül fognak díszletként szerepelni a közjogi aktusoknál? Ámde a magyar főpohárnokmesternek, a magyar főasztalnokmesternek a múltban fuukcziója is volt. Aliban igaza van a t. miniszterelnök úrnak, hogy törvényeinkben nem találjuk meg, hogy ezeknek az udvari méltóságoknak mi volt a hatáskörük, mi volt a teendőjük ? Nem volt azonban szükséges meghatározni, hiszen a mi íiseink nem alkották garmada számra a törvényeket, azok az országgyűlések röviden elvi határozatokat hoztak; de ki is gondolt volna egy önálló állam életében annak szükségességére, hogy meg kellene mondani, hogy mi a magyar főlovászmesternek teendője és hatásköre, mikor az a főlovászmester minden nap fungált, és végezte azokat a teendőket, és a legkisebb budai polgárnak gyermeke épen oly jól