Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-263

70 263. országos ülés 1893. deczemDer 2-án, szombaton szerezni, annál inkább, mert az illető megyében a honvédegylet fejei öreg koruk következtében mind kihaltak. Komárommegyében pl., hol ezen eset történt, a honvédsegélyző bizottságnak már harmadik elnöke volt azóta. Már pedig tudjuk, hogy a magyar ember igen kevéssé bürokrata; az iratokat nem vezették rendben, utódjaiknak nem adták át azokat, özvegyeik pedig nem nagy gondot fordítottak azok megőrzésére, egyikmásik talán kalácssütésnél használta fel az iratokat. Szóval ily állapotok mellett az a szegény ember, a kiről beszélek, Komárommegye honvédegyletének lisztájában nem fordult elő, pedig magam is személyesen ismertem őt mint hon védhuszárt, gyerek-koromban sokszor az ölébe vett, ha paripáján ült. A bonvédsegélyző-egylet tehát azzal utasította el, hogy a névsorban uem tud nevére akadni, a szegény ember pedig most éhezik. Ily esetek nemcsak szórványosan, egyenként merülnek föl, mint az a dákai eset, hanem számtalanszor. Elég eset van arra is, hogy egyesek magasabb rangúaknak adták ki magukat; sok volt olyan, ki nemzetőr, vagy népfelkelő volt, kiadta magát, nem tudom milyen magas honvédtisztnek, (Egy hang bal felől: Tábornoknak!) ha nem is tábornoknak, de hadnagynak, főhadnagynak. Tudom, hogy tömegesen fordultak elő ilyen visszaélések, s az ilyenek kéréseinek helyt adtak, míg azt a becsületes, szemérmes szegényt koldulni engedik. Azok, a kik keserű vénségtől kényszerítve, hátralévő kevés éveikre a segélyt óhajtanák igénybe venni, ily formalitások miatt nem juthatnak hozzá, méltánytalanul koplaltatjuk azokat azért, mert vannak hamiskodő emberek is. Ezért emeljük fel szavunkat itt a parlamentben, hallják meg azon t. bizottság tagjai, mint Búsbach t. képviselőtársam, vagy Tisza László képviselőtársam is, és mindazon elég nagy számmal lévők, kiknek nemes gondolkozásában s jó szívében épen nem kételkedem, és kik régi jó bajtársaik iránt bizonyosan jóindulattal viseltetnek. Azoknak akarom figyelmébe ajánlani az ügyet olyképen, hogy, ha az alapszabályok őket szigorúan kötnék, a belügyminisztérium útján oly módon méltóztassék intézkedni, hogy az ilyen esetekben, melyeket elősoroltam, s a melyek folyton szaporodnak, legalább azon szemérmes szegények, kik arra rászorulnak, ne üttessenek el a segélytől oly formalitások miatt, melyekben ők nem is hibásak. Ezeket akartam e kérdésben kegyes figyelembe ajánlani. Elnök: Kivan még valaki szólani? (Nem!) Mivel szólani senki sem kivan, és a bizottság javaslata nem támadtatott meg, kijelentem, hogy a jelentés tudomásul vétetik és az a főrendiházzal alkotmányos tárgyalás végett közöltetni fog. Következik az 1892. évben a közös hadsereg nevelő- és képző-intézeteiben magyar állami alapítványi helyekre elhelyezett ifjakról szóló jelentés tárgyalása (írom. 492). Méltóztatik kívánni, hogy a jelentés fölolvastassák? (Nem!) A jelentés felolvasottnak tekintetik. Kivan valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a jelentés tudomásul vétetik és a főrendiházzal alkotmányos tárgyalás végett közöltetni fog. Következik a honvédelmi miniszter jelentése a Ludovika-akadémia 1893. évi állapotáról (írom. 491.) Gondolom, a jelentést felolvasottnak méltóztatnak venni. (Helyeslés.) Kíván valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kivan szólani, kijelentem, hogy a jelentés tudomásul vétetik és a főrendiházzal közöltetni fog. Következik a napirend sorrendjében az első füzetben foglalt kisebb tárczák költségvetésének tárgyalása. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Királyi udvartartás. Rendes kiadások I. fejezet. Kiadás. A királyi udvartartás költségei 4,650.000 frt. Bernáth Dezső jegyző: Mülek Lajos! Mülek Lajos: T. ház! A királyi udvartartás czíme alatt a költségvetésbe beállított tétel azok közé tartozik, melyeket e párt, melyhez tartozni szerencsém van, rendszerint meg szokott szavazni. Madarász József: Néha nem! Mülek Lajos: Azért mondom: rendszerint. A párt megbízásából kijelentem, hogy ezt a tételt ezúttal is elfogadjuk és megszavazzuk. Megszavazzuk, nem ugyan a mai kormányrendszer iránti bizalomból, hanem és főleg a korona és király iránt érzett azon hűségből, mely nem képezi egy pártnak monopóliumát, hanem az ország közérzííletét, mely áthatja minden polgár szivét. (Helyeslés a szélsőbalon.) Megszavazzuk ezen szempontból. Daczára ennek azonban, nem zárkózhatunk el azon jogunk és törvényes kívánságunk kifejezésétől, hogy a magyar udvartartás ne csak a budget holt betűiben foglaltassák, hanem valósággal felállíttassák, helyesebben kifejezve: helyreállíttassák. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Monarchikus államban a középkornak tíz a felfogása, hogy az udvari méltóságok kizárólag a felség személye körüli szolgálatot teljesítik csupán, mindinkább háttérbe szorul, és ezen méltóságok lassankint mindinkább közjogi állásokká alakultak át. Mindinkább és minden államban az volta törekvés, hogy a felség személye körüli udvari méltóságok ne csak a felség egyéniségének, hanem egyszersmind és főleg az ország hatalmi állásának és önállóságának is igaz kifejezői legyenek. (Helyeslés a szélsőbalon.) Erre törekedett minden állam alakulásának pillanatától kezdve, és még a legkisebb