Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-263

gg 263. országos ülés 1893. deezember 2-án, szombatim. kedni, hogy ez az állapot jövőre megjavíttassák. (Helyeslés a szélsőbalon.) Bernáth Dezső jegyző: Hock János! Hock János: T. ház! Én is azt hiszem, hogy akkor, mikor munkaképtelen és rokkant honvédeket kell segélyezni, az nem nemzeti alamizsna, a mit nekik nyújtunk, hanem az a nemzet hálájának kifejezése a hősök iránt, és csak a mi szegénységünk az oka, hogy nem tudunk elismert érdemeiknek illő módon jutalmat és kellő kitüntetést íidoi. De, megvallom, ennek okát az alapszabályokban találom, a melyeket ezelőtt pár évtizeddel állapítottak meg, és a melyeken az idő most már keresztül gázolt. Ezek az alapszabályok már nagyon nehézkesek és körülményesek. Mert az alapszabályok értelmében ahhoz, hogy egy honvéd segélyezhető legyen, szükséges, hogy honvédségi bizonyítványát benyújtsa, keresztlevelét mellékelje ; ha még nem volt 65 éves, orvosi bizonyítványt csatoljon, és azonkívül adóhivatali kimutatást, hogy nem fizet adót. Az alapszabályoknak ez az utolsó pontja, melyre Madarász József t. képviselőtársam hivatkozott, teszi illuzóriussá az egész segélyezést, mert, ha valakinek van egy kunyhója vagy viskója, a mely után 80 kr. házosztályadót fizet, akkor ki van zárva a segélyezésből, Pedig az a ház neki csak menedéket nyújt, a melyben fejét lehajthatja, de nem nyújt biztos jövedelmet, a melyből életét fentarthatná, vagy egyáltalában, a melyre támaszkodhatnék. Szükséges tehát, hogy az alapszabályokat e tekintetben megváltoztassák, (Helyeslés a szélső haloldalon.) mert a honvédsegélyezéssel úgy vagyunk, hogy a régi honvédek lassankint úgyis kihalnak, és húsz év múlva nagyon kevés lesz az a honvéd, a kit segélyezhetünk. Ep azért szükséges, hogy a rendelkezésünkre álló összeggel azokat mentsük meg a nyomortól, a kik most leginkább rá vannak szorulva, és a kiket 10 — 15 év múlva hiába akarunk segíteni, mert nem lesz már kit segíteni. En is tudok egy konkrét esetet, fel is hozom, mert illusztrálhatom vele az eljárást. Épen abban a faluban, a hol apám jegyző, egy szegény honvéd segítségért folyamodott. Elmúlt 70 éves, sebeket kapott, résztvett vagy 10—15 csatában, s hogy megállta helyét, tanúskodhatik erről előléptetése, mert szegény parasztfiú létére, ha jól tudom, altiszti rangot kapott. Ez a megrokkant, munkaképtelen névtelen hős, a ki házról-házra kénytelen kenyerét beszerezni, az országos központhoz folyamodott segítségért. Magam terjesztettem be okmányait, de ennek a szegény embernek megvolt az a szerencsétlensége, hogy honvéd-igazolványa elveszett. Utasították, hogy menjen el a megyei honvédegylethez, és kérje ki igazolványának másolatát, de ezt sem tudta megkapni. Van azonban egy könyv, a melyben a honvédek névsor szerint megvannak, és ebből kimutathatná, hogy Veszprémmegye Dáka községének 7—8 honvédje közt ő is ott volt. A község is ki tudja ezt mutatni hiteles bizonyítványban, de mindez nem elég, mert a bizottság kötve van az alapszabályokhoz. Ily Shylock-mértékkel mérni, a mikor elaggott vitéz honvédek segélyezéséről van szó, és az alapszabályok betűjéhez ragaszkodni, a mikor helyzetük megköveteli, hogy enyhítsük a nyomort: ezt nem tartom méltónak a honvédsegélyző instituczióhoz. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Tudom, hogy a bizottság köteles az alapszabályokhoz tartani magát, azért bátor vagyok inditványozni, hogy, a mennyiben az élet a hiányokat felmutatta, javítsunk azokon, engedjünk a bizottságnak nagyobb latítude-öt a segélyezés elveiben, és fektessük helyesebb alapokra a segélyezés ügyét. (Élénk helyeslés bal felől.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: T. ház! Félreértések elkerülése végett szükségesnek tartom felemlíteni, hogy a honvédsegélyző bizottság minden tekintetben autonóm testület, a kormány annak intézkedéseibe egyáltalán be nem avatkozik, semmi más szerepe nincs a kormánynak, csak az, hogy a régi honvédeknek megszavazott összegeket a honvédsegélyző bizottságnak kiutalványozza. Hock János t. képviselő úr helyesen mondta, hogy szegények vagyunk, de, a mennyiben lehetséges, fel fogjuk emelni ezt az összeget a jövőben is, a mint az évről-évre történt. A pénzt a segélyző bizottság rendelkezésére bocsátjuk, és a régi honvédek bajtársaiból álló segélyző bizottság intézkedik a rendelkezésére bocsátott összeg korlátaiu belől. Ismétlem, a kormánynak semmi beavatkozása nincs, és sokkal czélszerííbbnek tartjuk, ha a régi bajtársak maguk gondoskodnak az összeg felosztásáról. (Helyeslés jobb felől.) Madarász József: Szóljon nekik az intelem ! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. ház! Mivel úgy látom, hogy mindig oly kifogások hozatnak föl, a melyek újabban orvosoltattak, felvilágosításul bátor vagyok némelyeket elmondani. (Halljuk! Halljuk !) Ha jól értesültem, — sajnálatomra nem lehettem benn a házban, — Kováts József képviselő úr a számadások megvizsgálásának kérdését hozta itt szóba. A honvédsegélyző egylet számadásai tudtommal az állami számvevőszék által