Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-263

263. orsüiágos ülés 189S. deczember 2-áu, síombaton. 67 kelettel kapott választ, hogy majd el fog intéztetni; igen, de az eddigi gyakorlathoz képest úgy, hogy majd három hónap múlva fog részére a nyugdíj kiutalványoztatni. Nagyon sok esetet tudok, a hol az illető akkorra már meg is halt. Arra kérem tehát a t. miniszterelnök urat, hogy a nyugdíjösszeg azon naptól utalványoztassék, a melyen az megszavaztatik, vagy a mi helyesebb volna, azon naptól, a melyen a kérvény beadatik. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Még arra kell kérnem a t. miniszterelnök urat, hogy a jövőre a jelentéshez készíttessen egy kimutatást arról, hogy kik mennyi segélyben és nyugdíjban részesültek, nem anynyira azért, hogy a nagyközönség tájékozva legyen, mint inkább azért, hogy a honvédegyletek a vidéken maguk is ellenőrizhessék, hogy kik azok, a kik segélyben részesülnek, és így, a mennyiben hiba történik, maguk az egyletek szólalhassanak fel, mert azok a szegény emberek legnagyobb részben nem értenek hozzá, hogy mit kell tenni vagy szükségtik van támaszra. Fölhozatott a múlt évben, hogy nem lehet a kimutatást csatolni, mert nagyon sokan restelkednek. Azt gondolom, hogy, a kik olyan szolgálatokat tettek a hazának, mint honvédeink 1848/49-ben, azoknak nincs mit restelkedniök. (Helyeslés.) A kiknek törvény értelmében nyugdíjuk jár, azoknak nincs mit restelkedniök ezért, sőt talán mi szégyenelhetjük magunkat, hogy nekik csak ily csekélységet adhatunk. (Élénk helyeslés bal felöl.) Elnök: Kíván még valaki a jelentéshez szólni? A honvédelmi miniszter úr óhajt nyilatkozni. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: T. képviselőház! Legyen szabad csak röviden az előttem szólt t. képviselő urnak válaszolnom azzal, hogy az eljárás eddigelé, mint méltóztatik tudni, az volt, hogy kezdetben 40.000 forint bocsáttatott rendelkezésére a honvédsegélyző-egyletnek és ezen összeg azután évek hosszú során át újból és újból felemeltetett úgy, hogy az idén 100.000 írttal több van felvéve, mint tavaly volt. Ezen megtakarítás, melyet a t. képviselő úr íelemlített, onnan származik, hogy régebben, — hajói emlékszem, 1887-ben vagy 1888-ban, — az egylet törzsvagyonából, mely ma 430.000 forinttal van kimutatva, mivel a szükség előállott, az egylet bőkezűségében 7Q.000 forintot igénybe vett. A szabályokat, melyek szerint a régi honvédek elláttassanak, nem a kormány szabta meg, hanem a rendelkezésre álló pénzösszeghez képest a segélyző bizottság maga állapította meg. Nagyon természetes, hogy minél több pénz áll rendelkezésre

; az egylet annál könnyebben szabályozhatja a segélyezést oly módon, hogy egyiknek-másiknak több jusson. Ezek a megtakarítások onnan eredtek, hogy akkoriban az egylet maga volt azon, hogy az egylet törzsvagyonát fentartsa, és mivel bizonyos megtakarítások voltak, nem osztotta fel a rendelkezésre álló pénzt a régi honvédek közt, hanem, a mi megmaradt, a tőkéhez csatolta, úgy, hogy az egylet eredeti vagyonát ismét helyreállította. Minthogy pedig az egylet vagyona megint helyreállíttatott, ilyen megtakarításra ezentúl szükség egyáltalán nincs ; az egylet tehát a rendelkezésre álló egész pénzösszeget szétoszthatja a szűkölködő honvédek közt. (Helyeslés.) Azt hiszem, a t. képviselő xíir ezen felvilágosításomat megnyugvással tudomásul veszi. (Helyeslés) Madarász József: T. képviselőház! Igen köszönöm a t. honvédelmi miniszter úrnak megnyugtató nyilatkozatát, de kérem úgy a honvédelmi miniszter, mint a t. kormányelnök urat, hogy legyenek figyelemmel a jövőben arra is, a mit Kováts képviselőtársam előadott, és méltóztassanak odahatni — akár a kormány, tikár pedig a honvédsegélyző bizottság — hogy a kinek pl. két forintot tesz ki az adója, vagy ezt valamivel meghaladja, azért nyugdíjban részesíttessék. (Helyeslés bal felöl.) Az ellenkező eljárás nem felel meg azoknak az emberiességi kötelességeknek, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) melyeket egy már elaggott, 65 éven túl lévő, munkaképtelenné vált és sok esetben mégis sebesült aggok irányában teljesíteni kötelességünk. (Helyeslés a szélsőbalon.) Méltóztassék odahatni, hogy erre nézve már jövőre megállapíttassék az, hogy azoknál, kiknek valamijük van, — hiszen örüljünk rajta, ha van egy kis kunyhójuk, — de lehetetlenség, hogy abból fentartsák magukat és megélhessenek belőle, ne legyen tekintet arra, hogy néhány krajczárral meghaladja adója a két forintot, mert hiszen tudjuk, hogy a pénzügyi közegek úgy felcsavarják az adót, hogy, a miből alig vau a szegény embernek tíz forint jövedelme, abból öt forintot legalább adóban kell fizetnie. Tehát arra kérem a t. kormányt és a honvédelmi miniszter urat, hogy hadd legyen már egyszer alkalmam nekem is, ha már a sors megbüntet bennünket azzal, hogy egy év múlva is a t. honvédelmi miniszter úrral szemben lesz szerencsénk a tárczánál nyilatkozni, (Derültség a szélső baloldalon.) hogy akkor én is megismerhessem, hogy, ha nem is nemseti, — mert erről szó sincs, ezzel tisztában vagyunk, — hanem emberiességi tekintetekből mégis ad valamit a miniszter úr ezen felszólalásokra, nem azért, hogy innen szólalunk fel, mert, azt hiszem, e tekintetben a képviselők közt nincs különbség. Kérem tehát a miniszter urat, méltóztassék múlhatatlanul és határozottan intéz9*