Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-262

262. országos ttlés 18»S. flecsember l«én, pénteken. 6f niszterelnök úr előadásából meggyőződtem, végre-valahára mindenki óhajtja. Da a t. miniszterelnök úr csak addig jutott el, hogy ő maga sem rendelkezik statisztikai adatokkal, már pedig statisztikai adatok nélkül, véleményem szerint, aligha lehet e kérdést megoldani. A t. miniszterelnök úrnak egyetlen egy megjegyzésére kívánok megjegyzést ^tenni. A t. miniszterelnök úr összehasonlította a'segélyezésnek azt a mértékét, a melyet jelenleg a honvédség és a közös hadsereg állományába tartozók, és a régi honvédek élveznek, és kijelentette, hogy e határon túlmenni a 48-as honvédek érdekében sem tartaná indokoltnak. Én nem tartom egészen helyesnek és igazságosnak az összehasonlítást. A t. miniszterelnök úrnak tudnia kell, hogy a szabadságharczban résztvett honvédek egészen 1867-ig semmiféle segélyben nem részesültek, sőt ellenkezőleg: üldözéseknek voltak kitéve, (Úgy van! Úgy van ! a szélsőbalon.) és ezerszámra pusztultak el. Azután újból évtizedek múltak el, a míg — és itt a t. miniszterelnök úrnak megvan a nagy érdeme — épen a t, miniszterelnök úrnak közbelépése folytán a honvédek sokkal nagyobb segélyt kaptak. Hiszen a t miniszterelnök úrnak köszönhető, hogy a segélyösszeg 100.000 frttal szaporodott. De hány év telt el, míg a 48-as honvédek elérték a segélyezésnek azt a mértékét, melyben jelenleg a honvédséghez és a közös hadsereghez tartozók részesülnek. Ha tehát az az utolsó néhány ember, a kik még abból a korból életben vannak, és azok maradékai nagyobb mértékben is része síttetnének : ez által bizonynyal nem fog nekik oly előny szolgáltatni, a melynek kellő indoka ne lenne. Ezen kitérés után még azt kívánom megjegyezni, hogy igenis, értem és helyeslem, sőt magam is hozzájárulok ahhoz, hogy a 300.000 forintnyi tétel az indítványtól függetlenül megszavaztassék, mint a mely indítványnak, magam is úgy értem, a ezélja az volt, hogy az 1895-iki költségvetésbe oly összeg állíttassék be, ine'y az akkori igényeknek meg fog felelni. Már most annak írtjában semmi sem áll, hogy a szóban levő indítvány a pénzügyi bizottsághoz utasíttassák azzal, hogy ezen indítványra vonatkozólag a statisztikai adatokat, és mindazt, a mi szükséges, beszerezve, erről a háznak jelentést tegyen. (Helyeslés bal felöl.) Ez egyáltalában nem alterálná azt sem, hogy a budget letárgyaltatván, megszavaztassák, és érvényre emeltessék. Az indítvány a pénzügyi bizottság által tárgyaltatván, az annak idejében arról előterjesztést fog tenni, és ha, mint nem kétlem, ki fogtűnni az, hogy a t. miniszterelnök úr tájékozása helyes, a pénzügyi bizottság alapos utánjárása és szorgos kutatása után a ház képes lesz meggyőződni arról, hogy a 300.000 írt elégséges. Azt hiszem, a t. miniszterelnök úr, legalább felszólalásából úgy értettem, maga az eszme ellen nem akart felszólalni, azért hiszem, hogy a ház minden oldalának megnyugtatására beleegyezik abba, hogy az indítvány ily értelemben útasítassék' a pénzügyi bizottsághoz. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. ház! Bocsánatot kérek, csak felvilágosításul annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy a most rendelkezésre álló statisztikai adatokon kívül olyanok, a minőket a t. képviselő úr kíván, nem is szerezhetők be. Itt mindig csak az aproximativ számításról lehet szó, mert az a kérdés, hogy ki fog folyamodni? ki szorul segélyezésre? Segélyezésre tudniillik mindenki tarthat számot, aki életének 65-ik évét elérte, és nem rendelkezik annyi vagyonnal, hogy mostani társadalmi viszonyai közt abból megélhessen. Erre nem tudunk biztos statisztikai adatokat, mert nem tudjuk, hogy kik azok, a kik segélyezésért folyamodnak. (Egy hang a szélső baloldalon :• Fel lehet venni azokat, a kik eddig folyamodtak!) Itt tehát csak approximativ számítást lehet csinálni. Azt is tudjuk, hogy körülbelül a folyó 1893. év az a maximális határ, a mely után már ezentúl nem fog a segélyért folyamodóknak száma növekedni, hanem inkább feltehető, hogy apadni fog, mert hiszen 65-ik életévét ezeknek nagy része már elérte. Ilyen bizonyítékokkal rendelkezünk, de ezenkívül sem mi biztos statisztikai adatok nem állanak rendelkezésünkre. Azt méltóztatott közbekiáltani, hogy föl lehet venni azokat, a kik eddig segélyt kértek. Hiszen a mostani statisztikai adatok épen ezen felvétel alapján gyűjtettek. A mennyire lehetséges, ez számba fog vétetni; hanem bizonytalan e tekintetben minden statisztikai adat, mert azt nem lehet megítélni, hogy mennyien fogják azt a segélyezést igénybe venni. Én csak azt a megnyugtatást szolgáltathatom, hogy az a 300.000 forintnyi összeg, a melynek felhasználása iránt teljes megegyezés jött létre az illető érdekeltekkel és azok hívatott képviselőivel, elégséges fog lenni, annyival is inkább, mert még itt van az a 230.000 forintnyi alap, a melynek kamatai, ha nagyobb szükség fog mutatkozni, szintén felhasználhatók, úgy, hogy igazán nem látnám annak szükségét, hogy ezzel a kérdéssel újabban foglalkozzunk. (Helyeslés jobb felöl.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni ! Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom. T. ház, maga a tétel nem táraadtatott meg; méltóztatnak tehát hozzájárulni, hogy a 300.000 forintot elfogadottnak jelentsem ki. (Helyeslés.)