Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-288
584 288 ' országos ülés 1884. február 8-án, szombaton. makkor az önálló magyar államiságot a külföld képviselőivel szemben reprezentálni. E czél elérése érdekében van, hogy a kormányzói rezidenczia olyan legyen, a melyben a kormányzó nemcsak a kellő tekintélylyel, de esetleg a kellő fénynyel léphessen fel, holott most a kormányzói palota olyan, hogy még közönséges jó lakóháznak kellékével sem bír. A kormány ennek következtében már rég foglalkozott azzal a tervvel, hogy a fiumei kormányzó jelenlegi palotáját restauráltassa s e ezélra előirányzat is készült, a mely szerint a restaurálás 164,000 frt költséget igényelt volna. Időközben azonban fölmerült egy másik terv, a mely összeköttetésben áll a t. ház által imént elfogadott törvényjavaslat 2. szakaszával. E terv szerint egészen új palota lesz építhető s annak költsége nem lenne több, mint a mennyit az előbbi terv szerint a régi háznak restaurálása igényelt volna. Nem akarom e terv fináneziális részleteivel foglalkoztatni a t. házat, minthogy ezen részletek a pénzügyi bizottság jelentésében igen kimerítően vannak előadva. Röviden csak azt kívánom kiemelni, hogy ezen terv keresztülvitelét nemcsak politikai indokok igazolják, hanem az is, hogy ezen módozat pénzügyileg az államra nézve rendkívül kedvező. A pénzügyi bizottság azért kéri a t. házat, bogy a bemutatott tervet elfogadni, a miniszteri jelentést pedig tudomásul venni, és hasonló czélból a főrendiházzal közölni méltóztassék. (Helyeslés,) Elnök: T. ház! Kíván-e még valaki a jelentéshez szólni? Ha senki szólni nem kíván, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Követ kezik a szavazás. Az kérdés az, hozzájárúl-e a ház a pénzügyi bizottság azon javaslatához, hogy a miniszterelnök úrnak, az országgyűléshez a fiumei és magyar-horvát tengerparti királyi kormányzó részére új palota építése tárgyában benyújtott jelentése tudomásul vétessék és hasonló tudomásulvétel végett a főrendiházzal közöltessék? (Igen!) Kimondom tehát határozatilag, hogy a ház a jelentést tudomásul veszi és annak tudomásulvétel végett a főrendiházzal való közlését elrendeli. Következik a napirend szerint a mezőgazdaságról és mezőrendőrségrőí szóló 440. Sz. törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása, mégpedig a XI. fejezet. Perczel Béni jegyző (olvassa a fejezet czímét és a 101. szakaszt). Papp Elek jegyző: Színay Gyula! Szinay Gyula: T. ház! Tulajdonképen nem a 101. §-hoz voltam feliratkozva, hanem a szakasz előtt a czímhez kívántam szólni. Midőn a ház a múlt ülésen a kihágásokról szóló fejezetet tárgyalta, én annak intézkedéseit újabb rendelkezésekkel óhajtottam volna kiegészíteni, ennek előterjesztésére azonban már a múlt ülésben nem volt időm. Mint az általános vita alkalmával megjegyeztem, ebben a törvényjavaslatban egyáltalában nincsenek egymástól elkülönítve a kihágások és kártételek, hanem minden mezei kártétel egyszersmind kihágásnak tekintetik. Már pedig vannak olynemű mezei kártételek, a melyeknél sem rosszakarat, sem gondatlanság elő nem fordul, de a mely kártétel által okozott sérelmeket mégis jóvá kell tenni, a kárt okozó a kártételt megfizetni tartozik. Ebből azonban nem következik az, hogy az illetővel úgy bánjanak el, mintha kihágást követett volna el, és őt kihágás miatt kihágási, illetőleg büntető bíró elé állítsák. Csak egy példát hoztam fel már az általános tárgyalás alkalmával. Valakinek a lovai megvadulnak, a vetésékben és ültetvényekben kárt tesznek, és az illető tulajdonos hajlandó a kárt megfizetni. A legnagyobb méltánytalanság volna ezért őt a kihágási, illetőleg büntető bíró elé állítani. Ennélfogva óhajtanám a törvényjavaslatban egy új szakasz felvételét, mely szerint azon kártételek, a melyek előidézésénél sem rosszakarat, sem gondatlanság nem forog fenn, kihágást nem képeznek, hanem azokkal egyszerűen mint káresetekkel kell elbánni, és bírájuk a polgári törvényekben meghatározott bírák, nevezetesen kisebb ügyekben az 1877 : XXII. tcz. szerint a községi bíróság, illetőleg a kisebb polgári perek bírája, a nagyobb ügyekben pedig az új sommás eljárásról szóló törvény értelmében a járásbíró. Bátor vagyok tehát a tárgyalás alatt levő 101. §. elé a következő új szakasz beiktatását ajánlani: »A mezőrendőri kártétel nem képez sem büntetendő cselekményt, sem kihágást, ha annak okozatánál sem szándékosság, sem vétkes gondatlanság fenn nem forog. Ezen károk megtérítése iránt a kár összegéhez képest az illetékes polgári bíróság határoz«. Ajánlom e szakasz felvételét azért, mert ezen törvényjavaslat akképen van kontemplálva, hogy itt valamennyi kártétel egyszersmind mint kihágás is jelentkezik, a mi pedig, mint említettem, nem minden esetben helyes felfogás. Gr. Bethlen András földmívelésügyi miniszter: T. ház! (Malijuk! Halljuk!) Az előttem szólt képviselőtársam jó intenczióit nem vonom kétségbe, de mégis ki kell jelentenem, hogy ha ezen módosítás törvényerőre emeltetnék, az olyan kapu lenne, a melyen minden mezei kihágást elkövető kimenekülhetne; mert ha ítélet alá bocsáttatik az, hogy rosszakarattal követtetett-e el valamely kihágás, vagy nem, az illető minden egyes esetben bizonyára azt hozná fel kifogásul, hogy nem rossz szándékkal követte el a kihágást, és így lehetetlen lenne
