Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-287

558 287. orsíágos Més ]H9i. febrnár 1-én, esflffrrtflliBn. azt a szabad gyakorlatát, a mely a hitet ekkép lerontaná. (Továbbolvassa.) »A kárnak, ki által vagy hány s mily állatok által, úgy kinek tulajdona ban történt, igazolására nézve, midőn azt a kárnak vagy erőszakoskodásnak valósága gyámolítja és semmi más ellenkező körülmény kétessé nem teszi, bizonyíró erővel bír. Ellenben ha a bevádolt állításait, habár szintén egy tanúnak nem merő tagadó, hanem a tanuzott eset közvetlen tudomásán épült határozott hit alatti vallomása támogatja, egyéb terhelő adatok hiányában az őr hittételre nem bocsátható*:. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kiván-e még valaki szólani? Schóber Ernő jegyző: Sporzon Ernő! Sporzon Ernő: T. ház! Szalay Károly t. képviselőtársam módosítványát nem fogadhatom el, mert régi gyakorlat mutatja, hogy a csősznek hit alatti vallomása mindig elegendő volt, ha más bizonyíték nincs, mely e vallomást lerontaná, (Kgy hang jobb felől: És aggályosnak nem látszik!) és természetesen, aggályosnak nem látszik. Ha úgy módosítanék a szakaszt, a mint t. képviselőtársam kívánja, hogy a csősz minden egyes esetben újból és újból meghiteltessék, méltóztassanak csak venni azt a számtatan esetet, melyek pl. nagyobb uradalmaknál fordulnak elő enlőkikágásoknál ; hiszen egy napon 50—60 szór kellene neki megesküdni. (Ellenmondások, nyugtalanság bal felöl.) Ezt már csak nem lehet megengedni. Ha egyszer egy eídőőr, vagy mezőőr (Felkiáltások: AB nem mindegy !) — az teljesen egy kategória — hitet tesz, akkor ő neki csak arra a hitre kell hivatkozni és az ő vallomása teljes hitelt érdemel. Azt, hogy minden esetben meghiteltessék, megengedhetőnek nem találom. (Ellenmondások bal felöl.) így volt hozva az 1840: IX. tez., így volt hozva az 1879: XXXI. tez, a mely pedig fontosabb eseteket tárgyal, (Ellenmondás a szélső baloldalon.) mert az ei dőkihágásról, nagyobb kihágásról szól, mint a mezőrendőri kihágások. Én tehát úgy találom, hogy a gyakorlatban nagyon jónak bizonyult az az intézkedés, hacsak a meghitelt csősznek vallomása esetleg nem aggályos. (Zaj.) Hiszen azt vizsgálja a bitó, mert ha látja, hogy a csősz a vallomásával ellenmondásba kerííl, úgy sem fogadja el azt teljes hitelt érdemlőnek. Hiszen ebben a bírói vizsgálatban van a garanczia, abban, hogy vizsgálja, vájjon elfogadható-e így az ő vallomása, vagy nem. Az én véleményem szerint a szakasz teljesen jól van szövegezve és ennélfogva az eredeti szöveget pártolom. (Helyeslés a jobboldalon.) Miklós Ödön államtitkár: T. ház! Belátom azt, hogy Szalay t. képviselőtársamnak némi aggályai lehetnek, a mennyiben, ha absírakte ezt a szakaszt kivonnók a javaslat keretéből, akkor nem tudnók, hogy ez a mezőőr, vagy mezőrendőr miben tanúskodik. Hogy tehát belevegyük, hogy >kihágási ügyekben«, ezt igen természetesnek találom és, ha e szakasz ezen kibővítése megnyugtatására szolgál a t. képviselő úrnak, szivesen hozzájárulok, hogy >saját hatáskörébe tartozó ügyekben* helyett »mezörendőrségi kihágási ügyekben* tétessék; ez csak világosabbá teszi a szakaszt. (Helyeslés.) A mi azonban azon egész érvelést illeti, a mely a mezőőr szolgálatból kifolyó cselekményei következtében az ő feljelentésének bizonyító erőt tulajdonít, ezt nem lehet elfogadni már azért sem, mert hiszen az egész 53 éves gyakorlat ez ellen szól. Méltóztassék csak elolvasni az 1840: IX. tez. 2i. §-át, — nem hosszú, — szórói-szóra hogyan szól? (Olvassa.) „A mezei vagy erdei csősznek, ámbár magános, de határozott, világos, kétségbe nem vonható hit alatti tanúbizonysága a kárnak ki, vagy hány s mely marhák által, úgy kinek tulajdonában történt, — igazolására nézve, midőn azt a kárnak vagy erőszakoskodásnak valósága gyámolítja és semmi más ellenkező körülmény«. . . (Zaj, nyugtalanság a szélsőbalon. Felkiáltások •• Hit alatt!) A bíró vizsgálja azt, hogy aggályos-e, vagy nem, a valóságnak megfelelő-e, vagy nem. (Helyeslés jobb felöl. Folytatólag olvassa ) ... »kétségessé nem teszi, oly erővel bír, hogy a bevádlott az őt terhelő vád ellen mggát igazolni köteleztetik; különben nemcsak a kárnak s költségeknek megtérítésében, de a kártételre szabott fenyítékben is elmarasztaltatik; ellenben a bevádlottnak oltalmára rendeltetik, hogy a bevádlott által előállított egy "tanúnak is szintén egyes, de nem merő tagadó, hanem a tanuzott eset közvetlen tudomásán épült s határozottan tett hit alatti vallomása is elegendő arra, hogy a vádló csősz, egyéb terhelő adatok fogytában, a hitnek tételére ne bocsáttassák.« Itt benn van még az a kitétel is, hogy a csősznek hitre bocsátása nem szükséges. Hiszen épen ezt tárgyalja. Szalay Károly: Nem szabad! Miklós Ödön államtitkár: De nem is szükséges! És tovább így szó', a törvény: »Különben tanuzásuk jelen szakaszban tulajdonított teljes próba erejével bírni nem fog, a mi önként még inkább értetődik azokról is, kik már egyszer hamis tanuságtételben tapasztaltattak.* Világosan megmondatik tehát, hogy a mezőőrnek milyen fnnkeziói vannak, és miért eskettetik fel, mint olyan. Én tehát azt hiszem, hogy a gyakorlatban igen megnehezitenők az eljárást, ha