Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-287

287. orsnáffos ülés 1894. február 1-én, esüt6rtRkö». 55$ minden külön esetben megkívánnák attól az esküt, a kitől ilyen tanúbizonyságot kérünk. Az íl 0Z8-Z eskü, a melyet ennek az embernek le kellene tenni, igazán csorbítaná magának az eskünek tekintélyét. (Zaj, mozgás a szélső baloldalon.) Mert bocsánatot kérek, nem lehet valakitől megkívánni, hogy folyton arra szoríttassák, hogy különböző kisebb ellenvetésekkel szemben hit alatt kelljen vallomást tennie olyan dolgokról, a miket legjobb tudomása szerint már a priori tartozik bejelenleni. Én tehát azt hiszem, hogy teljesen megfelelő, hu így mondjuk: »A mezőőrnek mezőrendőrségi kihágási ügyekben* stb. Ezt a módosítást ajánlom; a többi megmaradna az eredeti szöveg szerint. (Élé%k helyeslés jobb felől.) Papp Elek jegyző: Uray Imre! Uray Imre: T. ház! Miért látja égető szükségnek Magyarország gazdaközönsége a mezei rendőrség szervezését? Azért, hogy az a sok visszaélés és kár, a mit egyesek a gazdaságokban elkövetnek, végre-valahára megszűnjék. Minden ellenzéki érzelmeim daczára semmikép sem tudnék olyasmit helyeselni, a mi enyhítené a tilalombontók büntetését, hanem ellenkezőleg szigorú eljárást kívánok azok ellen, a kik kárt okoznak, mert nem azért hozzuk a törvényt, hogy olyanokon hajtsuk végre, a kik nem bűnösök, hanem hogy a kártevők elvegyék méltó büntetésüket és a tulajdonosok biztosítva legyenek az ellen, hogy öt hatosért lóheretábláikat, vagy búzájukat nem fogják tönkretenni. A mi a paragrafust illeti, abban a nézetben vagyok, s a régi gyakorlat is azt mutatja, hogy a csőszt azért eskették fel, a mikor szolgálatba lépett, hogy egyszersmindenkorra hite les tanú lehessen; de ha minden egyes alka lommal, valahányszor följelentést tesz a csősz, újból esküt kellene tennie, akkor a szolgabírói hivatal egy közegének, mint a ezeremóniás papnak, reggeltől estig esketnie kellene. (Úgy van! Úgy van! jobb felől. Ellenmondás balról.) Mint a, gyakorlat embere, nem nehezíteni, hanem könnyíteni kívánom az eljárást, s azt tartom, hogy ha az illető egyszer megesküdött, s esküjét megtartja, egyszersmindenkorra hitelesnek kel! tanuságát tartani, ellenben ha hunezut, ötvenszer is ismételheti esküjét, tanúvallomása mégsem lesz hiteles. (Helyeslés jobb felél.) Mindezek alapján a gyakorlati élet tapasztalataiból indulva ki, a szakaszt eredeti szövegében elfogadom. (Helyeslés jobb felöl.) Papp Elek jegyző: Makfalvay Géza! Makfalvay Géza: T. ház! Magam sem fogadhatom el azt az álláspontot, a melyet Szalay Károly t. képviselőtársam kifejtett, inert a mezörendőr, vagy hegyőr vallomásának hitelt kell adni, hiszen nem vihet magával előre tanút oda, a hol kihágást tapasztal. (Helyeslés jobbról-) Annyiban azonban igazat adok Szalay Károly t. képviselő urnak, hogy e szakasz eredeti szövege nem egészen kielégítő, mert bíróról tesz említést, pedig nem bíró, hanem közigazgatási hatóság jár el. és nem volt intencziója a javaslatnak azt is kimondani, hogy a mezei rendőr vallomása bűnügyekben is teljes hitelt érdemeljen, de azt már lehetetlennek tartom, hogy mikor spe ziális ügyekben mint panaszos lép fel, esküt tegyen. (Helyeslés jobb felöl) Ha elolvassuk a 79. §-t, a melyben a mezei őrök felemlítéséről van szó, meggyőződünk arról, hogy az az általános hűségeskü nem ténybeli állításokra vonatkozik, hanem arra, hogy híí lesz és szó sincs az általános eíkümintában arról, hogy a tények, a melyeket feljelent, igazak-e. Abban ig n nagy különbség van, hogy hamisan vádol-e valakit, vagy nem, vagy hogy azt a tényt úgy látta-e, vagy nem, s ténybeli eskü az általános eskümintában nincs. Azért a következő módosítványomat ajánlom elfogadásra: »A mezőőrnek a mezei rendőri kihágási ügyekben á saját érzéki észleletei alapján esküvel erősített vallomása, a mennyiben az eljáró bizottság által aggályosnak nem találták, ellenbizonyíték hiányában teljes bizonyító erővel bír.« (Helyeslések-) Tehát csakis az a különbség a módosítvány és az eredeti szöveg közt, hogy ténybeli esküt kíván, hogy csak mezei rendőri kihágási ügyek, ben ad teljes bizonyító erőt, és hogy az eljáró hatósAírot nevezi meg a bíró helyett. (Helyeslés.) Elnök*. Kíván-e még valaki szólni? Gr. Bethlen András földmívelésügyi miniszter: T. ház! Szalay Ktroly t. képviselőtársam aggálya, hogy veszélyes a mezei őr, vagy csősz vallomását bizonyító erővel felruházni, itt visszhangra nem talált és több oldalról megczáfoltatotc; azért tehát ezzel nem foglalkozom. A kérdés most egyszerűen az, vájjon szükséges-e az esettől-esetre való eskü, vagy pedig elégséges azon eskü, melyet az illető mezőőr állásbalépésekor tett. Teljesen egyetértek e tekintetben Uray Imre t. barátommal, s azt hiszem, a gyakorlati élet követelményei is a mellett szólnak, hogy az egyszeri eskü czélszerííbb. Szálljunk le az illető közeg nívójára. Szalay Károly: Épen ez az! Gr. Bethlen András földmívelésügyi miniszter: És akkor, azt hiszem, igazat fognak adni nekem az ellenvéleménynek is, ha abbeli aggodalmamat fejezem ki, hogy a gyakran ismételt eskü által annak hatáíya annyira elkopik, hogy azután kritikus esetekben is az illető azt mintegy banális formalitásnak foerja