Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-287

2R7. orsuAgos ülés 1H94. fcbrnrir Lén, csütoVtükfin. 557 javaslat tárgyalásánál leginkább kirívó, hogy az ily törvényjavaslatok, melyek minden oldalról való megvilágítást és megvitatást kívánnának, az osztályok tárgyalása alól el vonatnak. Meglehet, hogy a javaslat bizonyos ezéloknak. megfelel, de, hogy ez a törvényeknek, a törvények alkotásának javára nem szolgál: az kétségtelen dolog s ennek legeklatángabb bizonyítéka ez a javaslat. Ezen kitérés után vagyok bátor okaimat előadni, a melyek engem arra indítanak, hogy e szakaszt el ne fogadjam. (Halljuh! Halljuk ! a szélsőbalon.) Én nemcsak azon mezőrendőr egyszerű vallomásának nem tulajdonítanék oly bizonyító erőt, a mint ezt a tövényjavaslat kontemplálja. a kitől a törvényjavaslat még azt se kívánja és feltételül nem tűzi ki, hogy írni, olvasni tudjon, de egyáltalában egyes ember vallomásának sem. (Ügy van! a szélsőbalon.) Már az általános tárgyalás alkalmával bátor voltam rámutatni azon anomáliára, hogy itt a mezőőr nem csak egyszerű, hanem világosan érdekelt tanú is, a mennyiben fizetésének egy részét épen azon bírságpénzbői húzz melyek az ő feljelentései folytán fognak befolyni. Az általános vita alkalmával tönént felszólamlásomra az igen t. miniszter úr kegyes volt reflektálni, azt mondván, hogy ha én a régi törvényekre hivatkozom, némi igazságom lehet, de azon régi törvényeket csak cum grano salis lehetne alkalmazni. Én úgy vagyok meggyőződve, hogy a régi törvények alkalmazásánál sokkal kevésbbé kellett volna cum grano salis élni, mint a miniszteri hatalom kiterjesztésénél, (Úgy van! a szélsőbalon.) a mi azon törvénynek fo-jellemvonása. Ha tehát, t. ház, még azon, szerintem teljesen monstruózus eszmét el is fogadnám, hogy egyes ember vallomása alapján valakit meg lehessen büntetni, mikor az a tanú abból a büntetésből hasznot remél, még akkor sem fogadhatnám el ezen szakaszt oly fogalmazással, a mint előttünk fekszik. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt mondja a szakasz, hogy a mezőőrnek vallomása bizonyító erővel bír, a mennyiben a bíró által aggályosnak nem találtatik. Hát mutassa meg nekem bárki ezen törvényjavaslatból, hol avatkozik a bíró ezekbe a dolgokba ; hiszen mezőrendőri ügyekbe, a mint itt kontemplálva van, egyáltalában nem avatkozik. (Úgy van! Úgy van! a ssélső baloldalon.) Hát ki lesz az a bíró, a ki aggályosnak mondja azon vallomást? (Igen! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az mondatik továbbá, hogy »a mezőőrnek a saját hatáskörébe tartozó ügyekbeni vallomása.* Ez először érthetetlen, mert saját hatásköre abból áll, hogy őrzi a mezőt, és úgy kell megmagyaráznom, hogy minden ebből folyó ügyekben tett vallomásáról van szó. Ha továbbá a büntetésekről szóló fejezetet megnézem, azt látom, hogy ott bizonyos esetekben a mezőrendőri kihágások bűntetteknek minősíttetnek. Azt méltóztatik tehát hinni a t. ház, különösen pedig a t. miniszter úr, hogy lesz Magyarországon egyetlen egy bíró, a ki meg meri azt tenni lelkiismerete szerint, az egyébként fennálló törvényekkel szemben, hogy két évi fegyházat mérjen valakire azért, mert azon csősznek azt méltózt itik róla állítani, hogy ezt, vagy azt tette ? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Törvényeket így alkotni teljes lehetetlenség. (Úgy van ! Úgy van! a szélsőbalon) Mert mi lenne a következése annak, ha ily törvények jönnének létre? Az, hogy a jogérzet minden emberben megszűnnék, s megszűnnék a törvénybe vetett bizalom, s ez a zsarnokságnak egy oly kifejezése lenne, hogy csakugyan a régi korba kellene visszamennünk, hogy ehhez hasonló péklát találjunk. (Igaz! Úgy van! a szélső balodalon.) Hanem hát ez a mai szabadéi vííség követelménye. Bátor vagyok indítványozni, hogy ezen szakasz szövegezése, illetőleg az ebben lefektetett elv helyett az 1840: IX. tezikknek idevonatkozó intézkedései vétessenek fel, (Helyeslés a ssélső baloldalon) s azért minden további indokolás néikűl bátor vagyok a következő módosítást ajánlani, (Halljuk! Halljuk!) kérve, hogy mivel magam is belátom, és t. barátaim is figyelmeztetnek arra, hogy e dolog kisoé komplikált, méltóztassék a szakasznak általam indítványozott szövegét a bizottsághoz utasítani. (Helyeslés a széhőbalon.) A módosított szakasz így szólana: »Mezőrendőrségi kihágási ügyekben«, tehát kimondanék, hogy csupán mezőrendőrségi, vagy kikágási ügyekben »a mezei vagy hegységi csősznek ámbár magános, de határozott, világos, kétségbe nem vonható, hit alatti tanusítása«, mert ez a nevezetes szakasz azt sem kívánja, hogy a csősz külön megtnteltessék. Miklós Ödön államtitkár: Hiszen esküt tesz! Szalay Károly: Bocsánatot kérek, -A ki azt mondja, hogy a csősz meg van hitelve, az az életet sohasem látta közelről, mert nagy különbség van a közt, hogy az a csősz 10 év előtt tette-e le a hitet, vagy fenforgó eset pillanatában tesz ilyet. Ugron Zoltán: Nagyon csalódik, ha a hitnek ily erőt tulajdonít. Szalay Károly: Nagyon sajnálom, ha a képviselő úr a hitnek ily erőt nem tulajdonít. A hitnek ily erő tulajdonítása és a vallás szabad gyakorlata megfér egymással, mert ha meg nem férne, sohasem szavaznám meg a vallásnak