Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-286

544 ä86, orsnágos ülés 1894. Január 81-én, sterdán. egyáltalán nem nyugtat meg az, hogy bíró uram fogad egy félvak és sánta embert, a kire azt mondja, hogy mezőőr és a kinek felügyelete mellett azután lelegeltetik vetésemet saját fia, vagy szolgájának segítségével éjjel. E meglévő rossznak és bajnak orvoslását másban nem látom, mint abban, ha először a mezőrendőrséget a esendőrségi intézménynyel szervi összeköttetésbe hozzuk, és másodszor, liog}' ha a mezőrendőrség járásonkint, vagy törvényhatóságonkiiit szerveztetik, (Élénk ellenmondások a szélső baloldalon.) és az a felett való felügyelet gyakorlására mindenesetre hivatott egyén al kalmaztatik. Azonban a fejezetnek többi szakaszai is olyanok, hogy az alkalmazandó mezőrendőr valóban még azt sem fogja tadni, hogy mi a kötelessége, hisz kötelességeiről, — eltekintve az esküraintátúl, a mely még fogyatékosabb, mint az 1840: IX. törvényczikkben foglalt esküminta, mely részletesen megmondja, hogy a mezőrendőrnek mire kell felügyelni, — nincs e fejezetben semmi, de nincs a szakaszban sem, a mely az egyedüli szakasz, mely a mezörendőr szolgálati kötelezettségéről szól és mely így hangzik: (Olvassa.) »A mezőőr megzálogolhatja, vagy alkalmas zálog hiányában, valamint, ha az illető alkalmas zálogot adni vonakodik, a községi elöljáróság elé bekísérheti azt, kit az őrizetére bí /ott területen a mezei lopáson, vagy az őrizete alatt levő tárgyak rongálásán rajta ért, ha az előtte ismeretlen, vagy állandó lakhelye nincs. Más egyént csak akkor tartóztathat le, ha az a mezőőr felszólításának ellenszegül, HTÁ gyalázó szavakkal illeti, vagy jelentékeny kárt okozott.« Ennyi az, a mi a mezőrendőrt arra figyelmezteti, hogy neki kötelezettségei is vannak, de, hogy a mezőrendőr például tartoznék felügyelni a mezei utakra, pedig a 38. §. értelmében e felügyeletet rá lehet bízni, azután, hogy felügyelni tartoznék a IV". fejezetben em lített határjelekre, továbbá, hogy felügyelui tartoznék az 50. §-ban felemlített kártékony rovarok irtására: erről e fejezetben sehol szó nincs. Már, t. ház, nem látom át, hogy ha van mezőrendőr és ha a mezőrendőri törvényben kötelességeket rovunk a tulajdonosra és e kötelességeknek mulasztását kihágásoknak qualifikáljuk, miért nem intézkedünk az iránt, hogy az a mezőrendőr, a kit alkalmazunk, tartozzék felügyelni arra, vájjon törtéunek-e kihágások, vagy sem? Ez a mezőrendőr íog járni-kelni és látni fogja, hogy a tulajdonos nem szedi le a hernyót a fáról és nem irtja ki a gazt a földjéről, de ő arra nem köteles, hogy o' ezt a tulajdonost följelentse, mert hisz erről a javaslatban sehol szó nincs. Mindezeknél fogva én ez egész fejezetnek átdolgozását tartanám szükségesnek, (Helyeslések a baloldalon) és bátor vagyok egy indítványban arra kérni a t. házat, hogy: ^Határozza el a t. ház, hogy a törvényjavaslat IX. fejezetét visszautasítja a" bizottsághoz oly ezélból, hogy e fejezetbe iktatandó új szakaszok során intézkedések vétessenek fel: 1. a mezőrendörségnek, a csendőrségi intézménynyel való szervi kapcsolatba hozatala iránt; 2. a mezőrendőri személyzet felett ^szolgálati tekintetben gyakorlandó ellenőrzésnek törvényhatóságok, vagy járások szerint leendő szervezetére vonatkozólag^. Ajánlom módosítványomat a t. háznak elfoga dásra. (Helyeslések bal felől.) Schóber Ernő jegyző: Bánó József! Bánó József: T. ház! Elismerem, hogy lehet azok felett gondolkozni, a miket t. szomszédom elmondott, és hogy ha a t. ház, a tárgyalás alatt levő fejezetet a bizottsághoz visszautasítja, ebben alkalmasint fognak ennek is kifejezést adni, azonban erről a dologról én ma nem szólhatok, hanem csak akkor, ha a kérdést konkrété előttem fogom látni, és csak akkor fogom mondhatni, hogy helyesnek tartom-e, vagy sem. Én azonban csak a jelen törvényjavaslat ke rétében akarok maradni és a 74. szakaszra nézve az a megjegyzésem van, hogy a javaslaton vörös fonálként, húzódik végig az, hogy a földinívelésügyi miniszter befolyása kiterjesztessék oly dolgokra, melyek voltaképen nem is arravalók, hogy azokkal egy miniszter bíbelődjék. (Helyeslések a baloldalon.) Ilyen mindjárt az első fejezet 12-ik §-a, mely vissza lett utasítva, a hol közös legelők elosztásáról van szó; ilyen a 43-ik szakasz, a hol a faiskolák berendezéséről van szó. De mindezeket talán még lehetne valahogy kimagyarázni, hanem a miről itt a 74-ik szakaszban van szó, ezt már teljességgel nem lehet elfogadni. (Élénk helyeslés hal felől.) Mi van itt? Az, hogy felállíttatik az úgynevezett állandó mező-, vagy hegyőr. A második bekezdésben pedig az van, hogy »mennyiben menthetők fel egyes községek az állandó mezőőr alkalmazása alól, mennyiben szövetkezhet több szomszédos község közös mezőőr tartására, vagy mennyiben bízhatók meg egyes erdőőrök mezőrendőri teendők ellátásával, azt az illetékes hatóság indokolt előterjesztésére a földművelésügyi miniszter határozza meg.« (Derültség és mozgás bal felől.) Éu sokkal jobban becsülöm a magyar földmívelésügyi miniszter urat, semhogy hinném, hogy ő ilyen dologra még csak időt is találna. (Igás! Úgy va,n! bal felől.) Sokkal nagyobb teendői vannak neki, sem-