Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-286

286. országos ülés 1894. január 31-én, ssserdán. 545 hogy ezekre is kiterjeszthetné figyelmét. T. képviselőház, én azt gondolom, hogy ez már csakugyan sok, és talán maga a miniszter úr sem fogja kívánni. Azon csodálkozom, hogy maga a t. miniszter nem tiltakozott ez ellen, hogy ilyenekkel hízzák meg, mert ez csakugyan nem hozzávaló. Nekem tehát az az indítványom, t. képviselőház, hogy a 74-ik szakasz második bekezdésánek utolsó előtti és utolsó sorában ezen szavak : »indokolt előterjesztésére a földmívelésügyi miniszter,« hagyassanak ki. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : A miniszter úr kíván szólani. Gr. Bethlen András földmívelésügyi miniszter: T. ház! Valóban egy rövid beszéd keretében ritkán nyilatkozott meg annyira a »Polizeistaat« képe, mint Bernáth Dezső t. barátom felszólalásában. (Igaz! Úgy van jobb felöl.) Gondoljuk meg, minő állapotok azok, a melyeket ő kontemplál ? Minők az ellenőrzés szempontjából, és minők pénzügyi szempontból? ő azt mondja, hozassék ezen mezőgazdasági intézmény szervi kapcsolatba a csendőrséggel. Én azt képzelem, hogy ez mindenesetre azt jelenti, hogy az illetők bizonyos katonai fegyelem alá vonassanak, és állásuk a csendőrségével hasonló színvonalra emeltessék. Kitűnik ezen intencziója abból is, hogy diffikultálja a törvénynek azon intézkedését, hogy csakis akkor tartozzék az illető kártevőt elfogni, ha azt nem ismeri, vagy ha zálogot adni nem hajlandó. Én azt hiszem, hogy minden kaputos ember ki volna téve ezen közegek zsarolásának, és egyáltalán ez az életet itt tűrhetetlenné tenné. Ezenfelül, ha azon 12.000 község, a mely hazánkban van, itt köteleztetnék ilyen magasabb qualifikáezióval biró katonai jellegű mezőrendőröket tartani, anyagilag is nagyon meg volna károsítva. De t. barátom e kívánságát negatíve indokolja, mert nem olvasta el a 77. §-t. Mindig sánta és béna mezőrendőrökrőí beszél, holott az említett szakaszban ki van mondva, hogy nem alkalmazható mezőrendőrűl az, a kit »észbeli és emlékező tehetség gyengesége, valamint olyan testi, vagy erkölcsi fogyatkozás* hivatásának teljesítésére, képtelenné tesz. Azt hiszem, hogy ez megadja a garancziát arra, hogy sem béna, sem notóriusán iszákos és rossz magaviseletű ember nem alkalmazható; viszont lehetővé teszi azt, hogy katonai kiképzés nólktíi is kenyeret találjanak ilyen minőségben is, ha a határra híven és becsületesen tudnak felügyelni. De ha a t. ház mégis indokoltnak látná t. képviselőtársam javaslatát elfogadni, részemről KÉPVH. NAPLŐ. 1892—97. XV. KÖTET. azt csak azzal tndnám magamévá tenni, hogy épen az ő intencziói ellenére, teljesen ellentétes irányban dolgoztassák az át. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De erre szükség nincs. Most már azzal az ellenvetéssel kívánok foglalkozni, a melyet Bánó József t. képviselő úr tett a tárgyalás alatt levő 74. § ra vonatkozólag. Elismerem, hogy e szakasz utolsó bekezdése a kormányra és a miniszterre bizonyos terheket ró, és hogy itt oly kérdésekről lehet szó, a melyek nem elég fontosak arra, hogy a kormányzati központnak munkáját vegyék igénybe, azonban részemről mégis szükségesnek tartom azt. (Ellenmondások a bal- és szélsőbalon.) Bátor vagyok megmondani, hogy miért ? (Halljuk! Halljuk!) E mezőrendőri törvény sikeres végrehajtása attól függ, hogy minden község el legyen látva mezorendőrrel. Ez költséggel jár, és nagyon sok községben meglesz az a törekvés, hogy a mostani uzust fentartsák és tulajdonképen csak névleges mezőrendőrök legyenek. Ezzel szemben szigorúan kell eljárnunk, hogy még a törvényhatóságoknak se legyen módjuk ilyen megkerülésre. Vegyük pl. a törvényhatóságok közgyűlését. A bizottsági tagok nagy része egy, vagy más kérdésben érdekelve van, és midőn arról van szó, hogy a község, mint olyan, valamely tehertől megszabaduljon, könnyen jöhetnek a bizottsági tagok abba a helyzetbe, hogy elkedvetlenítik választóikat, ha meg nem szavazzák azt, hogy egyesülhetnek, és bizonyos kötelezettségek alól menekülhetnek. Szükséges tehát, hogy egy felsőbb íórum a minimumra, a legszükségesebb és a legindokoltabb esetekre szorítsa e kérdéseket. (Helyeslés jobb felől.) Ez az az intenezió, a mely e tekintetben fenforog, és azért kérem a t. házat, hogy noha első tekintetre talán feleslegesnek látszik, méltóztassék e diszpozicziót fentartani és a 74. §-t megszavazni (Helyeslés jobb felől.) Bernáth Dezső: T. ház ! Félreértett szavaim értelmének helyreigazítása végett kérek szót. A t. miniszter úr azzal vádolt, hogy intenczióm egy »Poiizeistaat« felállítása. Hisz rendőri törvényt tárgyalunk, ós a midőn én azt kértem, hogy a mezőrendőrség, a melyet felállítunk egy másik meglevő szervezettel hozassék kontaktusba olykép, hogy az egyik a másikat kiegészíthesse, azt hiszem, ezzel nem akartam előmozdítani az állam rendőri hatalmát, hanem egyedül c ak a közbiztonság érdekeinek kívántam szolgálni. Véleményem szerint az, a mit most a t. miniszter úr a szövegben benhagyatni kíván, sokkal inkább növelné az államnak, mint olyannak rendőri hatalmát, mint ha azt mondjuk ki, hogy a csendőrségnek karöltve a mezőrendőrséggel, kötelességévé tétetik a kárt okozó