Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-285
520 ä"*' or^^^os ttlés 1894. Január 30-án, kedden. különböző vidékeinek viszonyait kell figyelembe venni, mert a míg az ország egyes részeiben bizonyos madár irtását hasztalan rendeljük el, mivel az a madár ott nincs is, más helyen pedig ugyanannak a madárnak kiirtására nagy súlyt kell fektetni. Polónyi Géza: A jó madarakat kell kiirtani ! (Derültség a baloldalon,) Gr. Bethlen András földmívelésügyi miniszter: Másrészt felemlítem, hogy ezen törvényjavaslat felsorolja a hasznos madarakat is. Ilyen hasznos madarak a következők: a ragadozók rendjéből kizárólag egerekkel és apróbb emlősökkel táplálkozó ölyvek, véresek, baglyok, a szárnyas madarak közííl néhány család s az éneklő madarak közt szintén van egy nagy sorozat, és így tovább. Már most nem volna igazságos, ha csak a szarkára mondanók ki az anatémát, és a varjúra nem, (Derültség.) és így attól tartok, hogy olyan egy vita fejlődnék ki itt a t. házban, a melyhez képest a tegnapi czigány-vita semmisem. Hanem, hogy inproduktive nem folytattuk ezt a vitát, kitetszik abból, hogy részemről már jelezve van az a módosítás, melyet a előttem szólott t. képviselő úr felszólalása folytán elfogadnék. Minthogy pedig az 58. §-ban a hasznosaknak jelzett madarak és állatok megnevezése kívánatosnak mutatkozik, óhajtanám, hogy ide a hasznos növényeket is vegyük fel, hogy azoknak védelméről intézkedés történhessék. (Helyeslés) E szerint tehát oda konkludálnék, hogy ne méltóztassék a t.háza káros, vagy hasznos állatok speczifikálásába belemenni; a kormány a kérdés megoldását másképen nem is kontemplálhatja, mint akkép, hogy ha egyszer a törvény meg van hozva, a szaktudósokhoz fordul azon kérdéssel, hogy az ország különböző részeiben mely állatokat tart hasznosaknak és melyeket károsaknak. Azután ezek véleményét a gazdasági egyletek retortáján átbocsátván, rendeleti úton történik a kategóriák megállapítása. (Helyeslés.) Ha a t. ház megnyugszik az általam jelzett módosításra vonatkozólag, azt hiszem, erre nízve az 58. §. tárgyalásánál lehet az indítványt megtenni. (Helyeslés.) Herman Ottó: T. ház! A t. ház engedelmével a miniszter úr előadására kívánok pár szóval reflektálni. (Halljuk! Halljuk!) A t. miniszter úr figyelmét nem kerülte el az, hogy én csak azon állatokat tartottam beveemlőknek, a melyek kártékonyságára nézve semmi kétség sem forog fenn. Hogy a szakemberek vitatkoztak és vitatkoznak ma is, az áll, és állani fog mindaddig, a míg tapasztalati szaktudomány létezni fog, mert bevégzett szakok a tapasztalati tudomány terén el sem képzelhetők. A t. miniszter úr úgy állítja fel a tételt, hogy igazságtalanság a szarkát halálra ítélni, és megfeledkezni a varjúról és vércséről. Engedelmet, de a dolog úgy áll, hogy a szarka fészkét, emberi lakok táján rakja, és hogy vannak az Alföldön vidékek, a melyeken a szarkák majorságoknak a tartását lehetetlenné teszik. A mi pedig a varjút illeti, ha azt nem veszszük ki a javaslatban, szeretném megnézni majd tiz év múlva a gazdaságot, mert minden szántó-vető ember tudja, hogy a varjú az eke nyomán jár, és íxy azzal a haszonnal szemben, a melyet ezzel tesz, valóságos csekélység az általa okozott kár. Nagyon meggondoltam én, t. ház, mielőtt a t. ház türelmét igénybe vettem, hogy kifejtsem ezeket az elveket Természetesen én csak kérést intézhetek a t. házhoz, méltóztas sanak ehhez képest határozni (Helyeslés a ba 1 oldalon.) Ugron Gábor: T. ház! Az indítványozott új szakaszt nem fogadhatom el, mert az a gazda, kötelességévé teszi az irtást. Igaz, hogy a hörcsög, ürge, poczok, egér túlságos elszaporodása a gazdának rendkívüli károkat okoz, de ha nincsenek túlságosan elszaporodva, nem anynyira kártékonyak, sőt bizonyos mennyiségben való létezésük nem hátrányára, hanem előnyére van a földmívelésnek, mert a míg földjeink trainirozva nem lesznek, az altalajhoz vezető légjáratokat a természet rendeltetéséhez képest ezek a föld mélyébe lyukat fúró állatok idézik elő. Az így elősegített vegyi proczesszus eredményeit nem lehet kicsinyelni, mert e járatokon keresztül sokkal mélyebben hat a földbe a víz és a levegő, mint a mennyire az ásó megbírja porhanyítani a földet. Ennélfogva, ha az állatok csekély mértékben fordulnak elő, nem oly kártékonyak, hogy feltétlen kötelességül kellene kimondani kiirtásukat. Különben is, ha törvénybe iktatjuk a kiirtás kötelességét, ki biztosítja e törvény végrehajtását? Hisz akkor meg kell mondani a kiirtás módját és eszközeit is! Mivel pedig űj eszközök és módok nem állanak rendelkezésünkre, én az irtási kötelesség törvénybeiktatását el nem fogadhatom, mert a törvénynek csak úgy szerezhetünk tekintélyt, ha abba csupán végrehajtható intézkedést veszünk bele. (Helyeslés.) Elnök: Kíván valaki szólani? Ha nem, akkor a vitát bezárom. A kérdés az, méltóztatik-e a VII. fejezet czimét változatlanul elfogadni, szemben a Kolozsváry Kiss István képviselő úr által ajánlott czímmel, mely ismét fel fog olvastatni. Hentaller Lajos jegyző (ohassa a czímet). Kolozsváry-Kiss István: Minthogy a miniszter úr indítványom lényegéhez hozzájárult, 1 eadott módosítványomat visszavonom, és az 58.
