Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-285

285. országos ülés 1894. január 80-án, kedden. 519 épúgy a gazdaság terén, mint a gazdasági állattan terén tapasztalattól függvén, mindazt idővel, akár novelláris, akár rendeleti úton lassanként lehet alkalmazni. De azért, mert némely kategóriára még nincs végleges megállapodás, mert vannak esetek, hogy egy és ugyanazon állat nálunk hasznos, máshol káros: abból nem következik az, hogy a mi nálunk károsnak van bebizonyítva a tapasztalat és tudomány által, azt kihagyjuk. (Helyeslés.) Ezt elfogadni nem lehet. Hogy konkrét példát hozzak fel: egyike a legérdekesebb kontroverziáknak abból állt, hogy á seregélylyel mit kell csinálni. Az olaszok a leghatározottabben elítélik, és ne'dk a maguk gazdasági szempontjából igazuk van. Miért? Mert ott a kultúra oly sírni a szőlők és kisebb gyümölcsfajok tekintetében, hogy ott a seregély ezekben nagy kárt tesz. Nálunk pedig, a hol terjedelmes legelők vannak, a seregély talán lehet valahol kártékony, de annak következtében, hogy egész éven át irtja, pusztítja a rovarokat, és hogy a nyájak körül úgyszólván állatorvosi teendői vannak és azokat végzi, rendkívül hasznos állat, tehát határozottan megvédendő, legalább a mint én tudom. Mindezeket megfontolván, azt hiszem, a t. ház nem fog idegenkedni attól, hogy épen az általam kifejtett alapelvnél fogva azokat a kategóriákat vegyük be a törvénybe, a melyekre nézve a hasznosság, vagy kártékonyság határozottan meg van állapítva, tehát a melyek iránt kétség nem forog fenn, (Helyeslés bal felől.) és épen ebből a szempontból kérem a t. házat, méltóztassék hozzájárulni, hogy a VII. fejezet élére, annak ezíme után, — melyet elfogadok s melyre nézve azt hiszem, senkinek megjegyzése nincsen, — mint új 50. §. ezen új szakasz iktattassák be: (Olvassa.); »Minden birtokos köteles birtokán az ürgéket, hörcsögöket, poczkokat és egereket alkalmas módon irtani, úgy a. szarkafészkeket is a költés befejezése előtt lehetőleg elpusztítani.« (Helyeslés bal felől.) Igen jól tudom, t, ház, hogy azokon a konferencziákon, melyek a szakkörökben folytattattak, különösen a gyakorlati gazdák ez ellen azt hozták fel, hogy a szarka fészkelési módja olyan, hogy a fészkéhez hozzáférni sokszor abszolúte lehetetlen. Magam is elismerem, hogy ez úgy van, és sokszor csak az illető fa feláldozásával lehetne a fészek elpusztítását elérni; de viszont áll az, hogy sokszor elérhető. Épen azért ajánlom azt a szövegezést, hogy lehetőleg elpusztítandók«, mert lehetetlenségre kötelezni senkit sem lehet. így állván a dolog, kérem a t. házat, méltóztassék az általam ajánlott új szakaszt a törvényjavaslatba befogadni. Azonkívül épen az általam kifejezett alapelvekhez képest bátor leszek a többi szakaszoknál is azokat a változtatásokat indítványozni, a melyeket legjobb meggyőződésem szerint czélszerüeknek tartok. (Helyeslés bal felöl.) Hentaller Lajos jegyző: Koiozsváry-Kiss István ! Kolozsváry-Kiss István: T. ház! Én is a czímhez kívánok szólni, a mennyiben e fejezetben a kártékony állatok és növények irtásáról és a hasznos állatok oltalmazásáról van szó. Még hozzá akarom tenni — mert az egész törvényjavaslatban nem találom, a mi pedig a mi vidékünkön, és különösen a homokos vidékeken igen sűrű dolog — az úgynevezett homokkötő védelmét. A mi vidékünkön a vad sikárnak például végtelen sok üldözője van, és el lehet mondani, hog}~ azok az egyének, a kik dohánycsempészettel foglalkoznak, rendszeresen éjjel, nemcsak lopva, de bandásan, és erőszakot alkalmazva nemcsak elviszik, és ez által a homokot lazává teszik, hanem egész árkokat ásnak, s ez által még lazábbá teszik a homoktalajt. Bátor vagyok tehát indítványozni, hogy ezen czímhez, mert azután egy külön szakaszban tenném meg a védelemre vonatkozó indítványomat, hozzátétessék az is, hogy »hasznos homokkötő növények oltalmazásáról*. Gr. Bethlen András földmívelésügyi miniszter: T. ház ! Ezen javaslat előkészítésénél rendelkezésemre állott többek közt egy korábbi javaslat, a mely ezen kérdések megoldásival foglalkozik. Ez épen azon utat követte, a melyet Herman Ottó képviselőtársam, mint helyeset jelöl meg; sőt tovább ment, mert felsorolta úgy az irtandó, káros állatok lisztáját, valamint a kímélendő állatok sorozatát is. E szerint az ország állat- és növényvilágát három kategóriába: a károsak, a közönbösek és a hasznosak osztályába osztotta, a mennyiben a hasznosokat védte, a kán»sokat üldözte, a közömbösöket pedig az illetők bölcs belátására bízta. Ha ez egy kódexben végérvényesen le volna fektetve, akkor talán lehetne a pozítiv dátumokkal dolgozni, de bármennyire is haladt ezen kritikus kérdésben a t. képviselő Úr, az köztudomású, hogy a tudósok mily távol állnak egymástól, és milyen harczokat folytatnak. 0 csak a seregélyeket említette, de egész sora van az állatoknak, a melyek fölött egyetérteni nem tudnak. Épen ezért csak az látszott czélszerünek a jövőre, hogy az 58. §-ban adassék meg a kormánynak a felhatalmazás arra nézve, hogy megállapíttassék ezen három kategóriába való sorozás. Szerintem pedig e kérdésnél sem szabad sablonszerííleg eljárni, hanem az ország