Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-285

514 288, orsssagos ftlés 1H94. január 30-án, kedden. hogy a néptanítók bízassanak meg a községi faiskolák kezelésével, pártolom, és e tekintetben meggyőződésemben nem ingatott meg a t. miniszter úr nyilatkozata, mert azt hiszem, hogy egy községi faiskolának a kezelésére alig kell több idő, mint annak kelloképeni ellenőrzésére. De még egy más okom is van arra, hogy kérjem a t. házat, hogy e módosítást elfogadni méltóztassék. Okom az, hogy kétségtelenül óhajtandó, hogy az iskolás gyermekek a népiskolákban gyakorlatilag beoktattassanak a faiskola kezelésére. Erre, azt hiszem, a legalkalmasabb mód. ha maga a tanító oktatja be. (Egy hang jobb felöl: Ott van a 45. szakasz!) Épen, a mi a 45. szakaszban benne van, épen az is indít engemet arra, hogy akarjam, hogy az iskolatanító legyen a kezelője a faiskolának, mert az már mégis csak furcsa dolog, hogy egy kis községben, a hol tanítót is igen nehezen tart a község, még külön kertészt, külön faiskola-kezelőt tartson, mert annak már természetesen magasabb műveltségűnek kell lennie, mivel épen a 45. szakasz mondja, hogy a faiskola kezelője oktatja a gyermekeket a faiskola kezelésében. A mi a másik módosítását illeti t. képviselőtársamnak, hogy már e törvényben állapíttassák meg a minimuma a tanító fizetésének, ebben nem osztozhatom, mert azt hiszem, nem a törvénybe való; a »méltányos« kifejezést azonban ismét nem fogadnám el, mert ez oly tág, hogy méltányos lehet némely helyen öt forint, máshol meg száz forint, a mint valaki a méltányosságot így, vagy amúgy ítéli meg. E kitétel helyett, hogy »méltányoB«, bátor vagyok azon módosítást indítványozni, hogy tétessék: »szabályrendeletileg megállapítandó«. Miklós Ödön államtitkár: T. képviselő ház! Szalay Károly t, képviselőtársam felszólalása késztet arra, hogy egy pár szóval magam is hozzászóljak e kérdéshez. (Halljuk! Halljuk!) Ne méltóztassék elfelejteni azt, hogy bármennyire akarja is a gyakorlati életet követni egy meghozandó törvény, mégis iktathatunk a törvénykönyvbe oly intézkedéseket, melyek kizárólag czélszerú'ségi szempontból dominálnak. Mi oly intézkedéseket akarunk törvénybe ik tatni, a melyeket végrehajtani is tudunk. Ez kizárólag czélszerű'ségi kérdés. Czélszerü lesz mindenütt ott, a hol arravaló tanító van, és hol a viszonyok olyanok, hogy azt megengedik,hogy a tanítókat megbízzák az ellenőrzéssel. Mindenesetre ez az intenczió vezette a miniszter urat arra, hogy nem mondotta ki a törvényjavaslatban azt, kogy külön kezelőjük legyen ezen faiskoláknak, hanem hogy ott, a hol az czélszerűnek bizonyul, a tanító kezelje azokat. Hogy pedig mennyi adassék a tanítónak ezért, ezt a végrehajtási utasítás fogja meghatározni. Azt hiszem tehát, hogy ne vegyünk be itt a szakaszba minimumot és maximumot, mert akkor könnyen az következik belőle, hogy a minimum maximummá válik, mert többet genkisem akar adni; 30 forint fizetésért pedig nem lehet kötelezni a tanítót arra, hogy az ilyen faiskolákat kezelje; valamint egyáltalában törvény szerint kötelezni sem lehet a tanítót ilyen kezelésre. Méltóztassanak szabad kezet adni a cselekvésre, és a szakaszt elfogadni Í£ry, a hogy van, a melynek intézkedései alapjáu azután czélszerűen lehet eljárni. (Hdyeslés jobbról.) Elnök: T. ház! Kíván-e valaki szólni-? Ha senkiflem kíván szólni, a vitát bezárom. Herman Ottó: T. ház! Elnök: Bocsánat, a vita már be van zárva. Ismételten kérdeztem, hogy kíván-e valaki szólni. (Ügy van ! Úgy van !) T. ház! A 44. szakaszhoz egy módosítvány és pótlás nyújtatott be. Az első bekezdésre megjegyzés nem tétetvén, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy azt elfogadottnak jelentsem ki. (Elfogadjuk.) Azt tehát elfogadottnak jelentem ki. A második bekezdés első sorában Onody Géza képviselő úr »A faiskolában végrehajtandó munkálatok* szavakat kihagyni javasolja, és e helyett tétetni kívánja a következő szavakat: »A faiskola szakszerű kezelésével*. (Felkiáltások a szélső baloldalon: ^Szakszerű ellenőrzésével« szavak is kihagyandók!) Bocsánatot kérek, úgy olvastam fel, a hogy az indítványban írva van. Másképen nem tehetem fel a kérdést, mint a hogy azt a benyújtó képviselő úr indítványában megírta. (Helyeslés.) Ebben az indítványban ez áll: »A faiskolákban végrehajtandó munkálatok« szavak kihagyandók, és e helyett teendő: »A faiskola szakszerű kezelésével«. Minthogy az indítványban több írva nincsen, én nem tehetek hozzá többet. (Helyeslés.) A kérdés tehát az, méltóztatnak-e a szakasz második bekezdését eredeti szövegében megtartani: igen, vagy nem? A mennyibea azt mellőzni méltóztatnak, fel fogom tenni kérdésül az Onody Géza képviselő úr által beadott szöveget. Kérem tehát azon képviselő urakat, a kik a második bekezdésnek ezen részét eredeti szövegében kívánják fentartani, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a bekezdés ezen r

részót eredeti szövegében fogadta el, és így Onody Géza képviselő úr módosítványa mellőztetett. Ugyanezen bekezdésben Szalay képviselő úr a »méltányos« szó helyett a »szabályrendeletileg megállapítandó« szavakat kívánja beiktattatni. A kérdés az, t. ház, méltóztatnak-e