Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-262
42 262. országos ülés 1898. deczember 1-én, pénteken. lyozva törvény által, és az alkotmányosság szellemével legkevésbbé egyeztethető össze, hogy a t. honvédelmi miniszter úr a t. kereskedelmi miniszter úrral az ország tudta, beleegyezése és bírálata nélkül háború esetére a vasutak felhasználására szerződést köt. Nem vagyunk mi abszolút uralom alá vetve, mert az abszolút uralom nemcsak abban áll, hogy egy uralkodó gyakorolja az abszolút jogokat, hanem az is abszolút uralom, ha a kormányra ültetett férfiak azt a bátorságot veszik maguknak, hogy abszolút jogokat gyakorolnak a törvényhozás beleegyezésének kikerülésével. (Igaz ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) A miniszterek maguk közt az országnak oly óriási vagyona felett, mint a vasutak, háború esetére semminemű megegyezést nem köthetnek, s csak is az érvényes az ország polgáraira nézve, azt tartoznak az ország közgazdasági intézményei is respektálni, a mi törvényben fog laltatik; törvényben pedig az iránt intézkedés még nem történt, és a t. miniszter, úr úgy látszik, nem is szándékozik ezen kiegészítő intézkedést megtenni. A hadkészültség azonban nemcsak az emberek felfegyverzésében és csapatokban áll, hanem harczrakészííltségre a jog, alkotmányos ság és szabadság szempontjából szükséges intézkedéseket előre meg kell tenni. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Ezekkel, azt hiszem, bebizonyítottam azt, hogy senkinek nincs oka és joga bírálni és elítélni azt, a ki vitatja és állítja, hogy Magyarország honvédelmi ügye nincs a kellő kezekbe letéve. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon) Ezekkel bebizonyítottam azt is, hogy a azon legszükségesebb gondoskodások, melyek az elemieken túlterjednek, és melyek a háborúnak nagyban való elkészítésére és sikerének biztosítására vonatkoznak, a honvédelmi minisztériumban sem fel nem ismertetnek, sem meg nem történnek. (Zajos helyeslés és tetszés a szél-.ö baloldalon.) A költségvetésnek tárgyalás alatt lévő tételét nem szavazom meg a miniszter úrnak. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbalon.) Bernáth Dezső jegyző: Wittmann János! Wittmann János: T. ház! Az ország különböző vidékein több gazdasági egyesület, ezek közt a Délmagyarországi gazdasági egyesület is már múlt évi közgyűlésén határozatilag kimondotta, hogy mezőgazdaságunk érdekében lépések teendők az iránt, hogy az aktiv szolgálatban lévő földmíveléssel foglalkozó katonaság az aratás idejére két három heti szabadságra haza bocsáttassék, s én mint e gazdasági egyesület elnöke bízattam meg e lépések megtételével. Ha másfél év óta ez ügyben intézkedés nem történt, az nem rajtam múlt, mert hiszen én már tavaly felszólaltam ez ügyben a tárcza költségvetésének tárgyalásánál, és felhívtam rá a t. miniszter úr becses figyelmét, mire a t. miniszter úr szives volt válaszolni is, többek közt ezeket mondván: »E részben megnyugtathatom a t. képviselő urat annyiban, a mennyiben már a múlt delegáczió alkalmával (Halljuk! Halljuk!) felhozatott, s akkor a hadügyminiszter úr részéről azon nyilatkozat történt, hogy a hol a viszonyok megkövetelik, és a katonaság létszámviszonyainál fogva félig-meddig lehetséges, a hadügyminiszter ebben szivesen segédkezet fog nyújtani.« Nem tudom, hogy a hadügyminiszter, vagy a miniszter úr e viszonyok alatt milyen viszonyokat ért, de annyi tény, hogy a déímagyarországi gazdasági egyesület igazgatósága — azt hiszem, hogy Délmagyarországon e viszonyok meg vannak — egy folyamodványt terjesztett a temesvári hadtestparancsnokság útján a hadügyi kormányhoz, s erre egész egyszerűen elutasító végzést nyert. Nem kételkedem a t miniszter úr jóindulatában, sőt tavaly örömömre értesültem, hogy a t. miniszter úr igenis törekszik arra, és meg van nála a jóindulat, hogy ez óriási munkaerő a mezőgazdasági munka számára biztosíttassák, azonban, úgy látszik, hogy ez nem ő rajta áll. Mit kíván, t. ház, a mezőgazdasági osztály ? Kíván nyerni egy nagy munkaerőt, mely arra szolgálna, hogy a mezőgazdának egész évi fáradsága, tőkéje, exiszteneziája. mely a szabad ég alatt, mint kész eredmény áll, az elemi csapásoktól, a zivataroktól, az esőtől, a melynek ki van téve, s melynek következtében a gabona értéke igen megcsökken, megóvassék, szóval mielőbb berak assék, a mi a jómódúaknak igen nagy előnyt biztout, sok ezer embernek pedig exisztencziáját adja meg. Van ennek, t. képviselőház, egy másik előnye is. Hány ezer esetben jön a szegény katona őszszel, tél idején haza; nincsen meg a mindennapi kenyér sem. Sokszor özvegy anyja is van, a kit el kellene tartani. Ilyen esetben, ha haza jön, milyen jól esnek, ha legalább azt, a mit azon a nyáron keresett,,legalább télen át élvezhetné. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Igen sok érvet hozhatnék még fel, de nem szándékozom a t. ház türelmét tovább fárasztani, (Halljuk!) s még csak egyre vagyok bátor a t. miniszter úr figyelmét felhívni. Méltóztassék figyelembe venni, hogy Magyarország közgazdasági állam. Ha költségvetéseinket tekintjük, látjuk, hogy a jövedelem és a bevétel úgyszólván egyedül a mezőgazdaságból a föld után jön. Ha tekintjük, hogy mire fordíttaűk ezen a mezőgazdaságból eredő jövedelem, ismét azt látjuk, hogy nagyobb részt a
