Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-262

283. országos ülés 1898. deezember 1-én, pénteken. 43 véderőre, a létszám fentartáeára fordíttatik. Azt hiszem tehát, hogy a méltányosság szempontjából is tekintettel kellene lenni erre, és a mezőgazdasági osztálynak ezen kedvezményt meg lehetne adni. Talán nem egészen helyes oly erősen begombolkozni s mindenben oly mereven a katonai szempontra helyezkedni; és így kérem a t. miniszter urat, szíveskedjék megtenni mindazt, a mit a méltányosság megenged. Ismételten ajánlom ezt a t. miniszter úr figyelmébe, és kérem, méltóztassék odahatni, hogy ezen igen fontos és lényeges kedvezmény megadassák. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Mi sem akarjuk azt, — tisztában vagyunk ezzel, — hogy az általam sürgetett intézkedés általánosságban kimondassék, például Felsőmagyarországra nézve is, a hol a betakarítás ideje épen akkorra esik, midőn az őszi hadgyakorlatok folynak ; itt ez talán nehezebben jár; de méltóztassék Délmagyarországra tekinteni, a hol júniusban kezdődik a takarítás, be is fejezik július közepéig, és így még mindig két hónap marad; a csapatok kiképzése tehát egyáltalában nem szenvedne. Itt tehát más érdekek sérelme nélkül, csupán egy nagy munkaerő megnyeréséről, és magának a legénységnek is igen lényeges és becses segítségéről van szó. Ezt volnék bátor az igen t. miniszter úrnak figyelmébe ajánlani. (Helyeslés bal felől.) Elnök: A miniszter úr kíván szólani. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter :T. ház! A Délmagyarországi gazdasági egye sűletnek Wittmann János t. képviselő úr által tolmácsolt azon óhajának teljesítése, hogy az aratás alkalmával tettleges szolgálatban lévő legénység két-három hétre kazabocsáttassék segítségre, eddigelé nehézségbe ütközött, a mennyiben igen bölcsen méltóztatnak tudni, hogy a gyakorlatok épen csak azokban a nyári hónapokban tarthatók meg. Akkor kezdődnek a század-gyakorlatok, majd sorban a zászlóalj-gyakorlatok, az ezred gyakorlatok, a dandár-gyakorlatok, a hadosztálygyakorlatok és így van ez beosztva, hogy őszig tart. Ennyiben tehát ez nehézségbe ütközik, és azért általánosságban csak annyit jelezhetek, hogy emlékezetem szerint a boldogult hadügyminiszter most két éve, midőn a delegáczióban erről szó volt, kinyilatkoztatta, hogy, a menynyire lehetséges, — nem általános intézkedéssel, hanem úgy esetről-esetre, a hol épen indokoltnak mutatkozik, — maga is hozzájárul ahhoz, hogy ez megengedtessék. Igaz, hogy egyes gazdasági egyesületek kérvényeinek, a melyek ez iránt a földmívelési miniszter úr útján folyamodtak, hely nem adathatott; de ez nem zárja ki, hogy jövőben ott, a hol lehetséges, a mostani hadügyminiszter úr boldogult elődjének ígéretét beváltsa. Én legalább azt hiszem, hogy a miniszter úr ezt szívesen meg is fogja tenni, s bár nem vagyok feljogosítva e részben ígéretet tenni, azt gondolom, hogy ott, a hol lehetséges, a miniszter szívesen fog e bajon segíteni. (Egy hang bal felöl: Az Alföldön ad bátran meg lehetne fenni!) Hiszen minden vidéknek megvannak a maga érdekei; ha a t. képviselő úr az Alföld érdekében, más megint a Felföld érdekét hangoztatja. Most az Ugron Grábor t. képviselő úr részéről felhozott egyes kérdésekre szeretném a felvilágosítást megadni. /Halljuk! Halljuk!) A magyar testőrséget illetőleg felemlíti, hogy az sem a honvédség, sem a közös hadsereg költségvetésében nincs benne, ennélfogva valószínűleg az udvartartáshoz tartozik. Ez úgy is van, de a sérelem, melyet ő felhozott, az, hogy soha honvédtiszt a magyar testőrséghez nem osztatott be. Ez tévedés, a mennyiben egy igenis, névszerint — ha jól emlékszem — Denkstein kapitány a honvédségből osztatott be a magyar testőrséghez. Egyébiránt, ha jól emlékszem, tavaly vagy két éve Thaly Kálmán képviselő ár felhozván ugyanezen sérelmet, akkor felvilágosítást adtam annyiban, hogy a magyar testőrség jelenlegi szervezetében ma már nem lévén az, a mi száz év előtt volt, most a testőrséghez inkább már a szolgálatra kevésbbé alkalmas, érdemesült tisztek osztatnak be. Már most a hadseregben még mindig vannak meglehetős nagy számmal oly tisztek, a kik ellenség előtt szolgáltak, kitüntetésben részesültek, megsebesültek stb., és nagyon természetes, hogy ezeknek ilyen alkalmakkor elsőbbség adatik. A honvédség csak 25 esztendeje lévén szervezve, itt fiatalabb erők szolgálván, azoknak csak igen csekély része szolgált ellenség előtt, nagyon termés etesnek fogja tehát találni mindenki, hogy azoknak elsőbbség adatik, a kik inkább voltak azon helyzetben, hogy érdemeket szerezhessenek. Idővel, ha még — adja Isten — nagyon sokáig nem lesz háború, s a hadseregben sem lesznek már oly egyének, a kik múltjuknál fogva igényt formálhatnak a felvételre, meg vagyok győződve, hogy e honvédségbői aránylag épen úgy fognak felvétetni a tisztek a magyar testőrséghez, mint a közös hadseregből. (Helyeslés jobb felől.) Azt mondja továbbá a t. képviselő úr, hogy az élelmezés és felszerelés a kiegyezési törvényben a nemzet jogául van fentartva, és mégis ejog, úgyszólván, elkoboztatik. Engedelmet kérek, de ez nagy tévedés. Az élelmezésre és felszerelésre nézve évről-évre előterjesztjük a költség-