Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-262

262. országos ülés 1893. deczember 1-én, pénteken. 41 lehetett volna, úgy, mint tavaly fejtegettem, a honvédségnél külön katonai bíráskodást é'etbeléptetni. Ha Németországban a bajor hadseregnek külön igazságszolgáltatási törvényei és bírósági szervezete van, és Poroszországnak megint külön, Württembergnek, Badennak külön, mért nem lehet akkor a magyar honvédségnek külön katonai igazságszolgáltatása? Hiszen a honvédségnek az alkotmányos katonaság mintaképének kell lennie, hogy kimutassa, hogy az alkotmányos institucziók egy véderő szervezet keretében miképen tudnak érvényesülni, míg most ellenkezőleg csak azt bizonyítja be, hogy egy alkotmányos állam saját véderő szervezetében, mely legsajátosabb részét képezi a maga állami intézményeinek, az állami akaratot minden részében végrehajtani nem tudja. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon ) A t. miniszter ár azt mondja, hogy azok az öngyilkosságok nem oly nagy mértékűek, s azokat meg lehet apasztani. Legyen meggyőződve a t. ház, hogy míg az a katonai bíráskodás fenn fog állani, hol az igazságszolgáltatás iránt senki semmi garancziát nem talál, és az ember tisztán az előadó auditor, vagy felsőbb tisztek önkényének, hatalin.iskodásán ik védelem nélkül van kiszolgáltatva, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) addig az embereket a kétségbeesés üldözni fogja, s midőn kétségbeesésükben egyéb menekvést nem látnak, öngyilkosságot követnek el. (Igaz! Úgy va ! a szélsőbalon.) Addig az öngyilkosságok nem fognak megszűnni, mig az elöljárók ellen panaszt emelni nem lehet, és ha valaki panaszkodni mer, a legterrorisztikusabb eszközökkel tiportatik el. (Igaz! Úgy van ! a szélső lalolda 'on.J De hát kérem, múVeit államban el lehet e tűrni azt, hogy egy századparancsnok által — mint azt a múlt évben említettem, — ki fiatal főhadnagy, alkalmazható legyen az oszlophoz kikötés, vagy mint a záporeső hulljon a legénység nyakába a kurtavas, midőn az országnak törvénye van, me?y a bilincsek felrakásának büntetését eltörli, és az eltörlést a hadseregre nézve is kimondja. A kikötés oiy embertelen büntetés, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon) hogy szégyen és gyalázat egy czivilizáU ország hadseregében, hol a nemzet fiatalsága van együtt, hol a kultúráról beszélnek, ha az még alkalmazásban van. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Egy hang a szélsőbalon: A zalai huszárezredes is azért megy nyugdíjba!) A honvédelem helyes előkészítése (Ralijuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) nemcsak abban áll, hogy a katonák száma folyton szaporíttassék, hanem abban, ho<ry a hadviseléssel kapcsolatos törvényes intézkedések az alkotmány szellemében, a maga idejében megtétessenek. Hisz a kaEÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XV. KÖTET. tonai bíráskodás nemcsak egy magában képezi a sérelmet, de sérelmes az is, hogy Magyarországnak nincsen törvénye, mely meghatározza, hogy háború esetén a katonai h ttóságoknak polgári egyének feletti bíráskodási jojra a harcztéren hol kezdődik, és hol végződik? Hiszen tűrhetetlenek az oly állapotok, hogy, ha kiüt a háború, az országnak egyetlen egy hatósága sincs, mely rámutathatni a törvényre, melyből kii unnék, hogy a katona urak bíráskodási jogának hol van vége, és hogy az egész ország a legelső hadüzenet után tisztán a hadsereg és katonák önkényének, és tetszésének legyen kiszolgáltatva. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen ha nemcsak az alkotmányos garaneziákat tekintjük, hanem tekintetbe akarja venni a t. ház, hogy háború esetében a hatóságok közti összeütközést el kell kerülni, arra kell az egész állami szervezetet béke idején berendezni, hogy háború idején az állam minden gépezete azt az egy nagy czélt és feladatot, tudniillik az ellenség megsemmisítését legjobb erejével tudja szolgálni. De, ha azt akarjuk, hogy azon intézkedések megtörténjenek, a melyek az ország polgárainak jogbiztonságot nyújtanak, és a katonai és polgári hatóság jogkörét háború idején szigorúan elkülönítsék és meghatározzák, ezt béke idején kell tenni, hogy mindegyik ismerje kötelességét a háború kitörése esetén, és azon kötelességét teljesítse, nem pedig súrlódásokra legyen alkalom, melyek következtében a közérdek és honvédelem érdeke szenved. (Úgy van! a szélsőbalon.) Tudjak jól, hogy a boszniai hadjárat alkalmával is felmerült egy kérdés, a fuvarozás kérdése. Hisz törvényt kell arra alkotni, hogy az ország lakossága háború idejében miképen tartozik a hadsereget fuvarozással szolgálni, de nemcsak a polgárokra nézve kell ezen törvényt megalkotni, hanem az egész vasxiti hálózatra nézve kell, hogy háború esetén az országnak béke idején meghozott törvényei legyenek,hogy háború idején a vasúti kezelés mikép fog érvényesíttetni. Akár Német-, akár Olasz-, akár Francziaországot tekintjük, mindenütt törvények vannak hozva, melyek megszabják, hogy háború esetén a vasutak kezelésében micsoda változások fognak beállani, a katonai hatóságoknak mikép lesznek alárendelve, és mennyiben tartják meg szabadságukat és saját üzleti összeköttetéseiket. Csuk nálunk Magyarországon irtóznak attól, hogy egy háború kitörése esetére az országnak jogviszonyai olyan rendezett állapotban legyenek, melyben az összeütközéseknek, félreértéseknek és panaszoknak eleje vétessék. Hisz lehetetlenség, hogy háború esetére egy óriási vasúti hálózat és annak használata ne legyen szabá6