Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-284

284. országos illés 1863. január 29-én, hétfőn. 4gg szerre. Itt tehát a törvénynek ezt az intézkedését érezni nem fogják; de igenis érezni fogják sajnosán és nagyon tarosán ott, a hol az általam imént ecsetelt kényszer-rablógazdálkodás áll fenn, a mint ez tényleg az ország igen nagy részében fennáll. Mert a törvény nem fogja megengedni azt, hogy a már egyezer elfogadott szabad gazdálkodásról visszatérjenek a régi gazdálkodási rendszerre, habár ez a szabad gazdálkodás nem az okszerű gazdálkodás elve alapján keletkezett, és így kényszerítve vannak arra, hogy folytassák az említett viszonyok folytán keletkezett kényszer-rablógazdálkodást. Örömmel veszem, ha engem ebben megczáfolnak, de azt hiszem, — és sajnálom, — ez nem fog sikerülni senkinek, mert közvetlen tapasztalataimon alapuló igazság az, a mit előadtam, és ezeket nagyon megfontol and óknak tartom. Ebből önként következik, hogy nemcsak elfogadom a 2-ik szakaszt, hanem készséggel és örömmel járulok Terényi t. képviselőtársam indítványához, és minthogy a kérdés már úgyis ki van merítve a bizottságban, és tisztán áll mindnyájunk előtt, kívánom, hogy szavazás alá bocsáttassák. Ha már felszólaltam, még egy pár megjegyzést kívánok tenni. (Halljuk! Halljuk! jcbh felöl.) Vásárhelyi t. képviselőtársam a törvényjavaslat ellenében a kisebbség jogait védi, s azt mondja, hogy ha a törvény megadja a többségnek azt a jogot, hogy közös gazdálkodás iránt a kisebbséget is kötelező határoza tot hozhat, akkor azzal, a kisebbség természetes joga meg van sértve. Én ezt nem találom, mert hogy állunk ennek a közös gazdálkodásnak a kérdésével, s mi tulajdonképen a közös gazdálkodás ? Nem egyéb, mint társulás, önkéntes társulás egy közös czél könnyebb elérésére. Eredetében és czéljában nem jöhet más tekintet alá, mint a közgazdaság terén előforduló más társulás. Vegyünk egy vízszabályozó társaságot, melynek tagjai azért álltak össze, hogy a maguk javát könnyebben elérhessék. Már most, ha ezen társulat munkái közben a társulat egy tagja, a kinek határára kerül a sor a munkálatokkal, azt mondja: »Nem engedem meg, hogy az én határomon turkáljatok, én az én tulajdonommal korlátlanul rendelkezem«, és így útját állja annak a czélnak, a melynek elérésére a társálat alakúit; kérdem, melyik áll jogos téren, az-e, a mely a közös akaratnak ellenszegül, vagy a társálat többsége? Én azt hiszem, hogy *ez utóbbi. Nem tudom, t. képviselőtársam melyik nézetben van, de: »fiat applicatio«. Boros Béni t. képviselőtársam szemére vetette Papp Eleknek, hogy nem tudja mi az ugarrendszer, s mi a nyomásos rendszer, Nagyon szeretném, ha a szemrehányás mellett a kérdést definiálta volna, mert attól félek, hogy más is és én magam is zavaros fogalmakkal bírunk a kérdésről. Én például azt állítom, hogy disztingválni lehet a kettő közt, de nagy általánosságban, ha olyan közös gazdálkodásról beszélünk, a hol ngarrendszer van, ezt nevezzük nyomásos gazdálkodásnak, és a nyomásos gazdálkodás helyett mondunk ugar szerinti gazdálkodást. Azt mondja továbbá t. képviselőtársam, sajnálom, hogy nincs jelen, hogy hisz a legborzasztóbb földzsarolást a nyomásos gazdálkodás mellett íízik, a midőn hármas forgást csinálnak, vetnek kukoriczát, kukoricza után búzát, búza után más kalászos növényt minden ugarolás nélkül. Ez, t. ház, tulajdonképen azon szabad gazdálkodás, a melyet Boros Béni t. képviselőtársam védelmez. Épen ez az, a hol az okszerű, szabad gazdálkodásra nincsenek meg a kellő kellékek, s én ezért annak védelmére sehogy sem kelhetek. Azt mondta azután, hogy ott, a hol leginkább gyakorolják a nyomásos gazdálkodást, ott látjuk a nép elszegényedését, a föld kizsarolását. Erre Papp Elek képviselőtársam közbeszólt: »Példáúl Bihar-és Hajdú vármegyében.« Mire Boros Béni azt mondta: »Igenis, ott látjuk«. Nem tudom, honnan merítette t. képviselőtársam ezeu informácziót, de attól félek, hogy ő a képzelet sasszárnyaira pattant fel s onnan tett tanulmányutat azon a vidéken. Megengedem, sasszárnyakon lehet nagy vidékeket bejárni, sokat látni, csakhogy nem lehet jól látni. Én csak ajánlom t. képviselőtársamnak, hogy majd május végén, vagy nyár derekán induljon le Berettyó-Ujt'alu vidékére, s ha az idő ellen is védeni akarja magát, fogadjon meg egy echós szekeret s azon tegyen tanulmányutat a vidéken erről a nyomásos gazdálkodásról. Nincs ellenemre, ha elrándul Békésmegyébe is, de azt különösen ajánlom, hogy mindenesetre keresse fel Papp Elek képviselőtársunkat Karczagon, a ki nagyon jól ismeri a járást azon a vidékeken, az úgynevezett Nagy-Alföldön, a hol a nyomásos gazdálkodás általában űzetik, tegyen vele tanúimányi körutat, és meggyőződhetik arról, hogy vájjon áll-e azon véleménye, hogy azon a vidéken nincs kedve senkinek földet vásárolni ezen retográd gazdálkodás miatt, van biz' ott nagyon sok embernek kedve azon a vidéken földet vásárolni, ha ugyan van föld eladó, csakhogy nem tud földet venni az »egyes intelligensebb gazda*, mert a szegény parasztgazdák, a kik ilyen rosszul használják és kizsarolják a földet, a kik képviselőtársam szerint sem boldogulnak, megveszik és a 61*