Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-284

iU- oi-Mikros tűén 1898. január -Mén, nettón. 481 nak a veszedelemnek, hogy annyi azikértő és tudós gazda szavával szemben az én szavam legelső sorban is a lateiner szavának számába uiegy, és a kérdést úgy fogják felvetni, hogy elvégre is miköze egy lateinernek a nyomásos rendszerhez, vagy annak ellenkezőjéhez? De, t. ház, e vita során felvetődtek oly dolgok, melyekre nézve a lateiner is kompetens bizonyos fokig. És ha én azokat az elveket tekinteni, a melyeken egy ország gazdasága nyugszik, és tekintem azon műveleteket s azon műveletek eredetét, akkor okvetlenül arra kell jutnom, hogy ez a szakasz ebbe a törvényjavaslatba tulajdonképen nem is való; meg fogom mondani, hogy miért nem. Azért, mert a t. miniszter úr is rámutatott arra, hogy itt etnográfiai elemekkel is kell számot vetnünk. Ez nagyon helyes megjegyzés volt, és ha ezen a soron a dolgoknak a gyökerére akarunk hatolni, be kell vallanunk, hogy a mezőgazdaság azon foglalkozási ág, mely határozottan legmélyebben gyökerezik a nemzet egész testében ; hogy azok a műveletek, a melyek szerint egy nemzet összessége, tehát annak alantas és magasabb szintje is a, gazdaságot űzi, nem változtathatók meg semmiféle szakaszszal, sem egyszerre, sem valami gyors tempóban. T. ház! A mit a szakasz kontemplál, hogy szavaztassanak meg az illető községek és körök, hogy mily gazdaságot akarnak folytatni: ily begyökerezett rendszerrel szemben annyit jelent, mint bevinni minden községbe, a legkisebb körbe is, a legmélyebbreható visszavonást, s uem hiszem, hogy akadna valaki, a ki azt merné állítani, hogy ez Magyarország gazdasági fejlődésének valami nagy előnyére válnék. De ezzel szemben áll az a ténv. hogv a most dívó rendszerek nem felelnek meg azoknak a követelményeknek, a melyeket a modern államélet a gazdaságtól okvetlenül megkövetel, s hogy ennélfogva gazdasági míveleteink *ok tekintetben még a primitivitás fokain állanak, s hogy ez nem maradhat úgy. De ennek megváltoztatása, t. ház, nem fog sikerülni bizonyos tréfás, vagy hangzatos szavaknak, mint fundamentális igazságoknak hangoztatásával, s nem mentheti Papp Elek t. barátomnak azon, igaz, nagy hatást okozott mondását sem, hogy az ökröket hazugsággal tartani nem lehet, sőt ezt meg lehet pótolni például a t. túloldal egyik oszlopos tagjának mondásával, melyet a palóczságból hozott, hogy könyvből gazdálkodni, politikából szeretkezni nem ér semmit, de az áll, hogy mégis gondoskodnunk kell arról, hogy gazdasági viszonyainkat modern alapokra fektessük a földmívelés tekintetében is. És ha úgy vetjük fel a kérdést, hogy mily eljárással, mily KÉPVB. NAPLÓ. 1892—97. XV. KÖ'IET. úton és módon lehetséges az, hogy ne legyen szükségünk ezen szakaszokra, melyek egész vidékeket okvetlenül visszavonásba helyeznek, akkor az én egyszerű józan eszem azt mondja, hogy a mint a haladás most is mutatkozott Magyarországon, az egyik út a tapasztalás útja, a másik a mezőgazdasági ismeretek terjesztése. (Helyeslés a szélső baloldalon.) E szakasznak abszolút szükségtelenségét az fogja idővel eredményezni, ha a gazdasági oktatást nemcsak az akadémiai magaslaton, hanem egyáltalában sokkal egészségesebben s mélyebben, intenzive és extenzive fejlesztjük, mert valamint a gazdasági gépek elterjedtek minden agitácziós kínálgatás nélkül, csak példaadás útján, a haszonra való tekintetből, úgy fog elterjedni gazdasági ismeretek fejlesztésével é« az ország egyéb kulturális előhaladásával, a mint azt a belföldön is látjuk, a valóságos intenzív gazdálkodás. Az intenziv gazdálkodás mindenütt első sorban a gazdasági ismeretek állapotával, a népneveléssel s egyáltalában mindazon szellemi faktorokkal kapcsolatos, a melyek nélkül semmi műveletet magas fokra emelni nem lehet. így fogván fel a kérdést, ezen második szakasznak a törvényjavaslatba való felvételét már azért sem tarthatom jónak, mert már magában véve az, hogy annyiféle szövegezést és módosítást ajánlanak, elég bizonyíték arra, hogy azt sem szövegezni, sem módosítani nem lehet. En tehát a szakasz kihagyását indítványozom, s ajánlom a t. miniszter urnak azt, a mire hajíandóiága is van, hogy a gazdasági ismeretek terjesztésével vigye ő is bizonyos fokig a gazdaközönséget arra, hogy az irraczionális rendszert raczionálissal cserélje fel. Ez az, a mit kifejezni szándékom volt, és ajánlom indítványomat a t. ház becses figyelmébe. Schóber Ernő jegyző: Szunyogh Szabolcs I Szunyogh Szabolcs: T. ház! (Halljuk? Halljuk!) Engedje meg a t. ház, hogy tekintve a szőnyegen forgó kérdés fontosságát, csekély erőmhöz képest én is röviden hozzászóljak a tárgyhoz. (Halljuk ! Halljuk!) Azt tartom, t. ház, hogy daczára annak, hogy a nagy konezepczió emberei azt mondják, hogy ennek a törvényjavaslatnak nincs meg a gerincze, mégis csak megvan ennek a gerincze; a gerincze épen ez a jelenleg tárgyalás alatt levő fejezet. Nagyon fontos, a népies gazdálkodás mélyébe vágó intézkedést kell most megoldani, és azért lelkiismereti dolgot kell csinálnunk abból, hogy ez helyesen oldassék meg; és én attól félek, tekintve az egyes 61